Múzsaidéző
„Az embernek kötelessége, hogy megtalálja a boldogságot”
Gyurkovics Virág
2016.10.24.
LXXI. évf. 42. szám
A jó ház, a jó környezet gyógyít. De vajon milyen a jó szakmai hozzáállás, mely ezt lehetővé teszi? Amilyen összetett az építészet, olyannyira egyszerű a filozófia, mely ebben az elvben megvalósul — véli Pesti Attila építész, akivel a szakma jelenlegi kihívásairól és az építész helyes viszonyulásáról beszélgettünk.
* Néhány éve a Makovecz-örökség kapcsán szerveztél kerekasztal-beszélgetést, és az évekig futó Campus építésztábor keretében is voltak hasonló tribünök, melyeken az alföldi és az archaikus építészeti hagyományokról értekezhetett a szakma. Milyen irányba változik a hagyományos építkezés megítélése?
— Az organikus építészet Magyarországon a posztkommunista, illetve szocreál vandalizmus ellenpontjaként jött létre, és mint mozgalom tömeges lett, felhígult, így értéktelenné vált. Az a néhány alkotó, aki még ebben a stílusban alkot, továbbra is nagyon elkötelezett. Makovecznek a legnagyobb érdeme az volt, hogy karakán jelleme, szelleme folytán iskolaszervező erő volt egy személyben. Az első csapás az volt, hogy túl sokan vették fel formailag ezt a stílust, s ezáltal dömpingépítészet lett. Makovecz Imre halálával ez az agónia kapott egy végzetes sebet, és mint mozgalom lassan, szépen ki fog fújni, de az elv továbbra is ugyanolyan érvényes, mint Makovecz előtt is volt, minden építészetnek ugyanis az embert kell szolgálnia, és az ember természetéhez kell hasonulnia — ez az elv elévülhetetlen. Nekem az életfilozófiám az építészeti filozófiám is, és azt gondolom, hogy az ember munkáját kötelező összekötni erkölccsel és emberséggel. Nem a formáról vagy a szépségről kell hogy szóljon az építészet, hanem a jóságról. Az organikus építészet ehhez kapcsolódik.
* Mikor jó, mikor autentikus az építészet?
— Az építészet egy szolgálat. A legfontosabb a részvét, hogy minél jobban beleéljem magam a megrendelő helyzetébe, és az alapján egy jó házat kell építeni. A szépség mindig csak ráadás. Szeretem az építészetnek az összetettségét. Makovecz ezt úgy nevezte, hogy az építés drámája. Ahhoz, hogy egy ház létrejöjjön, nagyon sok ember működik közre, nagyon sok gondolat van ütköztetve, de úgy vélem, pont ebből születnek jó házak. Az építész soha nem egy üres vászonnal áll szemben, hanem mindig nehézségeket kell megoldania, és valahogy ebből kristályosodik ki a ház. Hogy visszacsatoljak, ha van vajdasági ember, van vajdasági életmód, akkor abból kell kikristályosítani a házakat. De azt gondolom, most egy olyan kuszaságban élünk, amelyből ez nem hámozható ki.
* Ebben a szakmában mi az, ami soha nem megy ki a divatból?
— A jó ház hűen szolgál. Nem hivalkodik és nem megaláz, hanem egy igényre épül rá, és az erkölcsön, az emberiességen alapszik. Az embereknek szükségük van szépségre, ezt tagadja a modern építészet. Azt mondja, funkció mindenek fölött, a többi nem fontos, de ebből is látszik, hogy nem szabad mindent funkcionálisan magyarázni, ezt tagadom. A modern építészet létrehozó ereje sem volt egyébként alapjában rossz. Sőt, nagyon is humánus eszmékre épült: szociális érzékenységből fakadt, a dísztelenség oda vezethető vissza, hogy csökkentsék a költségeket, de valahogy azzal is visszaéltek. Mindennel vissza lehet élni, de ha valaki a jó, az emberiesség csapásán megy, akkor mindegy, hogy milyen módon, organikus stílusban vagy posztmodernben alkot, az egy jó ház lesz. Ezért az építészetnek van egy olyan küldetése is, hogy gyógyítson. Ha jó, pozitív kisugárzású házakat tudsz létrehozni, függetlenül a stílustól, akkor energiát kapsz tőlük, inspirálnak.
* Az építészszakma egyszerre művészet és egzakt tudomány. Mi ragadott meg ebben?
— Az egzaktság és a művésziség egyensúlyban kellene hogy legyen. Egzaktság nélkül ugyanis nem tud létrejönni semmi, de micsoda dolog az, ha egy épület nagyon száraz, és mindenféle művésziséget nélkülöz?! Engem az építészetben a kíváncsiság és a rácsodálkozás érdekel. Ez a jellememből fakad, és az építészetben is ez fog meg: milyen lehet valami, ami még nem jött létre? Valahol a tudatlanság és aközött feszül ez, hogy mi volna, ha? Ezért van az, hogy minden alkalommal a határokat feszegetem. Akkor is, ha egy széket kell terveznem, és akkor is, ha egy irodaházat. A rácsodálkozás a hajtóereje az építészetnek.
* A szabadság, melyet ilyenkor hagynak neked, mire terjed ki?
— Ez nagyon érdekes, Klein Rudolfnak volt egy tanulmánya, A lakógéptől az érző építészetig, melyben ezt a témát járta körül. Eszerint a megbízó, a társadalom és a tervező szabadsága mindig egy zárt körbe helyezhető bele, és a zárt körben van három kisebb kör, melyek közül, ha ez egyik nagyobb, akkor a másik szükségszerűen zsugorodik. És valóban így van ez. Valahol meg kell találni az arányokat, idővel az ember rutint szerez benne. Olyankor bonyolult ez a kérdés, amikor politikusok a megbízók, és az ő dolguk volna, hogy mindenféle feltételről gondoskodjanak, hogy egy jó középület létrejöjjön. Közben viszont tudod, hogy ez nem fog megvalósulni a korrupció meg egyéb érdekellentétek miatt, de azért mindig megpróbálod feszegetni a határokat. Nyugaton, ahol van pénz, ott ez lehetséges, nálunk viszont vígjátékba illő, hogy mennyire kevés pénzt szánnak a politikusok az ilyen építészeti programokra. Én ebből a szektorból ki is vonultam. A színház volt az utolsó ilyen szívügyem, mely teljesen kisiklott. Nagyon nagy ambíciókkal fogtam bele, de aztán hamar rá kellett jönnöm, hogy semmi értelme. Ez egy olyan átláthatatlan szövedék, amelyet nem tudsz kibogozni, egyszerűen csak érzed az ellenállásokat, és végül feladod. Ez a színház, melyet itt látok, mindennap a saját kurdarcommal szembesít. Jóllehet a legtöbb munkámról ez mondható el, mindegyikben a hibát látom, de a színház egy nagyon markáns pont volt egy történet végén.
* A kompromisszumok tekintetében meddig mehet el az építész?
— A kompromisszumok szerintem nem rosszak, sőt valójában megkerülhetetlenek. Jobb, ha ezt tudomásul vesszük, és megtanuljuk kezelni őket. Egyébként önmagában a politika sem rossz dolog. Az a baj vele, ahogy kisiklatták, és a morális lealjasodás miatt vagyunk ebben a helyzetben, amelyben vagyunk.
* Az építészet számos társdiszciplínája közül melyek a legfontosabbak, melyek nem közvetlenül a praktikumhoz kapcsolódnak?
— Mindig a hozzáállás fontos. Én láttam már költő villanyszerelőt is, aki abszolút érzi a teret, és pontosan tudja, hogy neki itt mi a szerepe, mit tud hozzátenni. Mert a helyes hozzáállás az, hogy mit tudok én hozzátenni. Akkor van jó ház, akkor van jó város, ha közösen építjük. Mert a városépítés közösségépítés. A város képe lényegében rólunk szól. Azt teszi elénk, hogy mik vagyunk mi most. Ilyen módon nem lehet kiemelni semmit, hanem inkább egy magatartást kellene felvázolni.
* Hogyan inspirálódsz úgy, hogy közben eredeti maradsz?
— A kérdés azt feltételezi, hogy én még eredeti vagyok — ezt köszönöm. De igazából az inspirációt nemcsak az építészetből merítem, hanem a zenéből, a tájból, az ételekből, mindenből. Elmész valahova, és megpróbálod magadba szívni a jót. Azt gondolom, mindennek ez a titka. Én itt születtem, ezen a tájon. Magamba szívtam az itteni jót, az itteni ételeket, az itteni napot, és arra törekszem, hogy ezt ki is adjam, megosszam. Ez a lényeg, hogy amikor tervezek, akkor ne az egóm lángját lobogtassam, hanem hogy meg tudjam osztani azt a jót, amely bennem van. Az embernek kötelessége, hogy megtalálja a boldogságot. Az nem igaz, hogy gondok vannak. Gondok mindig lesznek és voltak is. De a problémák között neked kell megtalálnod a boldogságot, az inspirációt, a jót. Ez egy technika, melyet meg kell tanulni, hogy mindennap legyen valami jó. Én mindennap úgy kelek, hogy hálát adok, amiért egyáltalán felébredtem. Persze nem azt mondom, hogy soha nem vagyok letört, de ha van egy ilyen alapállásod, akkor mindjárt más. Itt még mindig van egy életöröm. A mi országunk ennek köszönheti, hogy a rossz nem tudja beteljesíteni misszióját, mert az emberek még mindig egészségesen gondolkodnak. Ezért maradtam itt, ezért nem vágyom sehova.
Kattints az alábbi képre, és tekintsd meg a szerző adatlapját is:
Gyurkovics Virág
Hozzászólások
Hozzászólások
0
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
