Az esemény napján a majdányi Művelődési Otthonban nagy volt a sürgés-forgás. Az egyesület tagjai — rábéiak és majdányiak — díszítették, szépítgették az ünnepi termet, melyet belengett a házi sütemények illata. A levegőben érezhető volt a régi-új barátokra, rokonokra való várakozás izgalma.

A rábéi egyesület a tavalyi nagy sikerű találkozón felbuzdulva szervezte meg a két észak-bánáti falucska lakóinak találkozóját.

— Már a tavalyi összejövetel alkalmával megfogalmazódott az igény egy újabb rendezvényre, ennek tettünk most eleget. Az idei programot igyekeztünk egy kicsit múltidézővé, romantikus hangulatúvá tenni, éppen ezért bocsátottuk közszemlére a többszörösen nagykorú tűzoltóautót, valamint kiállítást szerveztünk több száz éves dokumentumokból, régi újságcikkekből — mondta Mihók Kucora Eszter, a Vadvirágok ME elnöke.

A találkozót Makra Péter, Maj-dány—Rábé helyi közösség tanácsának elnöke nyitotta meg, köszöntötte a helybélieket, valamint a faluból elszármazott vendégeket. A rendezvényen több mint kétszázan vettek részt Szerbiából, továbbá Magyarországról, Németországból és Ausztriából. Erre az alkalomra a nagyvilágban boldogulást kereső elszármazott falubeliek is hazalátogattak. A Bécsben élő Rózsa Tibor harmincöt év után tért vissza először a szülőfalujában.

— Amikor elmentem itthonról, megígértem a nagyszüleimnek, hogy még egyszer haza fogok jönni. Ez a fogadalom ösztönzött arra, hogy ellátogassak a találkozóra. Meglepő volt ennyi idő után ismét látni a falumat, amelyre nehezen ismertem rá. Elmentem a szülőházamba is, s megdöbbenve tapasztaltam, milyen sok épület áll üresen és romokban. A látvány elszomorított.

Tamási Áron szavait idézve: „Az ember a szíve mélyén oda való, ahol született.” Lévai Zoltánt is hazahúzta a szíve Gornji Milanovacról.

— Bármilyen távolra kerültem is a szülőfalumtól, a szívemből nem tudtam kitörölni az iránta érzett szeretetet. Ezért is olyan kedves számomra ez a rendezvény.

Ágoston Máriát Nagykikindára sodorta az élet, az összejövetelnek hála több mint ötven év után újra találkozhatott régi barátaival.

— Nagy öröm számomra, hogy eljöhettem, hiszen sok régi iskola- és játszótárssal beszélgethettem. Persze az évtizedek nem múltak el nyomtalanul, s nehezen ismertük fel egymást, a régi emlékek felelevenítése azonban páratlan élmény volt számomra — mondta Marika néni.

A Majdányiak—Rábéiak Találkozójának legifjabb részvevője a hat hónapos Muhi Józsika volt, aki még nem igazán értette, mire ez a nagy felhajtás. De mint tudjuk, a jövő a fiataloké, s ha felelős felnőttként megtanítjuk gyermekeinknek, hogy szeressék a szülőfalujukat, ápolják a hagyományokat, s becsüljék örökségüket, biztosak lehetünk benne, hogy a két bánáti falu szebb napokat is megél majd.

A rendezvény nem jöhetett volna létre a Magyar Nemzeti Tanács, Törökkanizsa önkormányzata, Majdány—Rábé helyi közösség támogatása, s nem utolsósorban a helybéliek segítsége nélkül.