Balatonfüreden az idén rendezik meg a sorrendben 200. Anna-bált, Magyarország egyik legrégibb táncmulatságát, mely érdekes módon hozzánk is kapcsolódik. 1825-ben az első Anna-bálon ismerkedett meg az eleméri Kiss Ernő (a későbbi aradi vértanú) jövendőbeli feleségével, Szentgyörgyi Horváth Anna Krisztinával.

Kiss Ernő (1799—1849)

Ennek emlékét őrzi a Nők a Balatonért Egyesület által 2006-ban a Horváth-ház falán elhelyezett balatonfüredi emléktábla, melyen ez olvasható: „Ebben a házban rendezték 1825-ben az első füredi Anna-bált, Szentgyörgyi Horváth Anna Krisztina tiszteletére. Ezen a bálon ismerkedett meg későbbi férjével, Kiss Ernővel, az aradi vértanúk egyikével: Emléküket tisztelettel megőrizzük.” Az eleméri, örmény birtokos emlékét a díjként évente kiosztandó Kiss Ernő-porcelánszobor is őrzi.

Hegedűs Jánosnak, az ittebei és eleméri Kiss Ernő (1799—1849), a későbbi honvédtábornok és aradi vértanú életrajzírójának jellemzése szerint „büszke volt, de nem esztelenül, hanem éppen ellenkezőleg arra, hogy őt mindenki annak a jellemes, gavallér embernek tartsa, ami valóban volt is. Egyetlen gyengéje ama hiúsága volt, hogy jót tenni szeretett s képes volt a bőkezűségre. Legendák vannak emlékezetben bőkezűségéről. […] Lakása fejedelmileg volt bútorozva. Ruházatára, külső megjelenésére igen sokat áldozott. […] Mindezen bőkezűsége dacára jó gazda volt. Uradalma mintaszerűen kormányzott, helyesen felszerelt volt. […] Szigorú kötelességteljesítése mellett ráért arra is, hogy a szalonok parkettjén is megfordult, ahol őt udvariasságban és előzékenységben senki felöl nem múlta. Galíciai, olaszországi és temesvári állomáshelyén soká, igen soká emlegették őt a legelőkelőbb szalonok ünnepelt szépei. […] A szép nemért, melyet kiválóan kedvelt, s akikért nem sajnált sem kincset, sem fáradtságot, sem semmit, ha általuk tetszésüket megnyerheté. Kiváló előszeretettel látogatta a nő társaságokat, ahol őt valóban kedvelték is, sőt valljuk be, hogy a nőknek dédelgetett kedvence is volt. Megvolt ahhoz minden szükséges kelléke. […] Kellemes külsejű, szép arc, délceg termet, nagy műveltség, férfias jellem, katonás büszkeség, előkelő megjelenés, könnyed társalgási modor, ízléses és választékos öltözködés, nagy vagyon, pazar bőkezűség, fiatalon szép állás, mely már akkor nagy jövőt ígérő volt. […] Nemcsak szűkebb hazája, a Bánát, de az egész ország előkelő hölgyvilága előtt, mint szalonhős volt ismeretes, és rajongtak érette. Azonban, ő sem maradt adós. Mint ideális ember, neki is nagy szíve volt. Szeretett forrón, sokat, sokszor…”

Korabeli divat (Melléklet a Nővilág 1860. júliusi számához)           

Igazi bőkezű, reformkori gavallér alakja bontakozik ki ebből a jellemzésből. E délceg, bánáti ifjú 1825 nyarán jelent meg a Balatonfüred központjában álló, 105 szobás, copf stílusú épületben (melyet 1798-ban építtetett a Szentgyörgyi Horváth család), hogy részt vegyen e pazar, reformkori Anna-bálon. Mint Jenevai László írja, 1802-től kezdve „Füred a fényűzésnek kezdett színhelyévé lenni, hangászok, színészek látogatták azt — kártyahősök és iparlovagok is jelentkezvén”.

A Horváth-ház nemcsak az akkori társasági élet központja volt, hanem egyfajta szellemi alkotóműhely is, melyben időnként találkát adtak a magyar reformkor nagyjai: Kossuth Lajos, Széchenyi István, Wesselényi Miklós és még sokan mások. Nos, Kiss Ernő még fiatalon bejutott e kiváltságosok közé. Az első Anna-bált 1825. július 26-án rendezték meg a füredi Horváth-házban. Szentgyörgyi Horváth Fülöp János (1777—1841) rendezte leánya, (Anna) Krisztina (1805—1827) tiszteletére. (Az igazság kedvéért azonban el kell mondani, hogy a helytörténészek, az újabb kutatások tükrében, eltérő véleményen vannak arra vonatkozóan, hogy a Horváth család nőtagjai közül melyik Anna tiszteletére szervezték a bált!)

Az egyik forrásunk a bálra vonatkozóan Szentgyörgyi Horváth Anna Krisztina korabeli (számunkra nem ismeretes) naplójából az alábbi sort idézi: „Máma estve 26-ik Júliusban, anno 1825, bál rendeztetvék tiszteletemre házunk összves termeiben…”

Az előkelő vendégek között volt többek között a bánáti (akkor még) huszár főhadnagy, Kiss Ernő is. Anna és Ernő ismeretségéből csakhamar komoly szerelemi kapcsolat alakult ki, mely házassággal végződött. A Vas megyei Répceszentgyörgyön esküdtek meg 1826. május 18-án, ahol a Horváth családnak kastélya volt. E házasságkötés emlékét őrzi egy nyomtatásban is megjelent ünnepélyes köszöntő: „Oda, mellyet méltóságos sz. györgyi Horváth János cs. Kamarás úr szerette Krisztina leányának tekéntetes nemzetes Kiss Erneszt Itibe ’s Elemér örökös urával lett eljegyeztetése alkalmával áldozott Szommer József hegyfalui rendes ügyész Május Holnap 16-án 1826-ik Esztendőben.” (Eredetije az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében található.)

Balatonfüred a XIX. század derekán (A nagy világ képekben, 1855., 4—5. f.)

Anna csakhamar gyermeket várt. Sőt, lehetségesnek tartjuk, hogy már a házasságkötéskor várandós volt, mivel nem egész kilenc hónappal később szült. S akkor közbeszólt a kegyetlen sors: az ifjú feleség 1827. február 7-én Pesten gyermekszülés közben halt meg. Tóth-Bence Tamás kutatásai nyomán tudjuk, hogy a leánykát 1827. február 8-án Krisztina Izabella névre keresztelték. A pesti belvárosi római katolikus plébánia keresztelési anyakönyve szerint keresztszülei Kiss Mária és Horváth József voltak. A leányka későbbi sorsáról bizonyosat nem tudunk.

Szentgyörgyi Horváth Anna emlékét a XIX. században a balatonfüredi Anna-bálok (is) őrizték, melyek igen kedveltek voltak az arisztokraták körében. A résztvevők között megfordult Vörösmarty Mihály, Jókai Mór, Kossuth Lajos, Széchenyi István, Wesselényi Miklós és Blaha Lujza is. Jókai ott, balatonfüredi villájában írta meg Az arany ember című regényét, Blahának pedig úgyszintén villája volt a fürdőhelyen.

A bálkirálynő-választás a rendezvény szokásrendjében 1862-től honosodott meg. A résztvevők száma is viszonylag nagy volt: 1859-ben 859-en, 1877-ben pedig már 1400-an vettek rajta részt. Később hol több, hol kevesebben látogatója volt az ország minden részéből. A néha reggelig tartó táncmulatság elmaradhatatlan része volt a báli menet (melyen a bálon részt vevő hölgyek vonultak fel, nyakukban a sorszámozott porcelánszívekkel), a konfetticsaták és a tűzijátékok, de hangsúlyozottan a jótékonykodás is. A bál előtti pénteken rendezték és rendezik meg (Krúdy Gyula nyomán) a már hagyományos balatoni szívhalászatot is. A hagyomány szerint ugyanis a lányok jövendőbelije az lesz, akinek a neve a Balatonból kihalászott, fából faragott szíven áll. A nyitótánc már hagyományosan a díszpalotás, de elmaradhatatlanul felcsendül Huszka Jenő szerzeménye is, az Anna-báli keringő.

1957-től minden évben megválasztják az Anna-bál szépét. A báli közönség előbb megszavazza a tizenöt legszebb hölgyet, majd azok közül a szakmai zsűri választja ki az Anna-bál szépét és két udvarhölgyét. A bál napján, hagyományosan, az előző évi bálkirálynő hajtat végig hintón a városon, a bált követő vasárnap délelőtt pedig az Anna-bál legszebb hölgye és kísérői díszes hintón, lovas huszárok kíséretében indulnak sétakocsikázásra. Kísérőprogramként a nagyközönség számára megrendezik az Anna-fesztivált is.

Kiss Ernő-díj (Forrás: www.annabal.hu)

Az Annak-bálok történetében, különféle okok miatt, az elmúlt két évszázadban voltak kihagyások (pl. 1914 és 1954 között meg 2020-ban), amikor nem rendezték meg e táncvigalmat. Ám az elődök iránti tiszteletből úgy számozzák a bálokat, mintha minden évben megtartották volna őket. 1959 és 1962 között a szervezők Anna-báli újságot is megjelentettek.

Napjainkban Kiss Ernő emlékét őrzi az őt ábrázoló herendiporcelán szobor (huszárszobor), melyet (2003-tól) minden évben olyan személynek ítélnek oda, „aki sokat tett és tesz Balatonfüred kultúrájáért, szellemi életéért”.

Érdekességként említjük, hogy Anna halálával nem szűnt meg a Kiss család kapcsolata Balatonfüreddel. A későbbiekben Kiss Ernő unokája (Auguszta lányának fia), a bárói rangra emelkedett Dániel Ernő, az ügyvéd, politikus és miniszter nyaralót vásárolt Füreden, s 1905-től a család ott élt. Ő is ott hunyt el 1923-ban. A XX. század elején még Kiss Ernő dédunokái is ott éltek.

Kiss Ernővel sem volt kegyes a sors. Katonatiszti pályafutása a magyar szabadságharc idején ugyan fényes, felfelé ívelő volt, de a forradalom bukása után, 1849 októberében elfogták és kivégezték — az aradi vértanúk egyike lett. Golyó általi halálra ítélték, vagyonát pedig elkobozták. Emlékét egy ideig a Nagybecskerek központjában 1906-ban felállított impozáns szobor őrizte, melyet Trianon után leromboltak. Később több helyen is emléktáblát avattak a tiszteletére: Baján, Gyulán, Budapesten és Szegeden. 2011-ben pedig egyebek között az ő ereklyéit is (teáskészletét, tányérját, pisztolyát, puskáit) a hadtörténeti múzeum közszemlére tette, amikor kiállítást rendezett az aradi emlékmúzeum anyagából.

A balatonfüredi Anna-bál 2022-ben került be a Hungarikumok Gyűjteményébe. Felterjesztésében Vörösmarty Éva úgy értékelte, hogy e rendezvény „egyedülálló kultúrtörténeti jelenséggel bíró, meghatározott közösségi érték, melyet nemzetünk a magyarságra jellemzőnek és közismertnek fogad el. Őrzi múltunk egyik legragyogóbb korszakának, a reformkornak értékeit.” Azon belül Kiss Ernő aradi vértanú emlékét is.

Forrás: Vahot Imre (szerk.): A nagy világ képekben, 1855; Hegedűs János: Kiss Ernő, az aradi vértanú hős emléke. Nagybecskerek, Pleitz Fer. Pál Könyvnyomdája, 1906; Baróti Géza — Zákonyi Ferenc (szerk.): A füredi Anna-bálok: 1825—1959. Balatonfüred, 1959; Elek Miklós: Az első füredi Anna-bál. Szentgyörgyi Horváth Krisztina legendája. Balatonfüred, 2006; Glatz László — M. Szabó Imre: Anna-bál, áll a bál. Balatonfüred, 1989; Baróti Géza: A füredi Anna-bál százötven éve 1825—1975. Balatonfüred, 1975; Füredi História, 2010/2., 2012/2—3., 2015/4.