Emlékszem, amikor a lányommal Isztambulban jártunk, mindkettőnknek az volt a véleménye, hogy tetszett ugyan az utazás, de a várostól sokkal több csodát, mesebeliséget, káprázatot, színkavalkádot vártunk. Talán éppen azt, amit most megkaptunk az Ezeregy éjszaka előadástól, melynek a vizuális világa vibrálóan lenyűgöző. Amit az első pillanatban nem is gondolnánk, amikor megpillantjuk az egyszerű, ám rafináltan többfunkciós, hatalmas hagymakupolára emlékeztető díszletet. Az elemek mozgatásával, forgatásával számos szín elevenedik meg, amit az óriáskivetítőn elénk táruló pazar látvány tesz teljessé.

Ki ne ismerné Az Ezeregyéjszaka meséit, ezt a csaknem kétezer éves történetet, melynek arab, perzsa, indiai és kínai elemeiből ezúttal Tasnádi István, Geszti Péter és Monori András alkotott varázslatos zenés darabot.

A kerettörténetben Sahriár szultán szerelmi bánattól szenved, mert megcsalta a felesége, ezért minden nőt gyűlöl. Katonái a birodalom szűz lányait elrabolják, és miután elveszi ártatlanságukat, másnap kivégezteti őket. Ez egészen addig folytatódik, amíg egy este elé nem vezetik a rabnő Seherezádét, aki, hogy életét mentse, érdekes és fordulatos mesével próbálja szórakoztatni a nagy hatalmú urat. Amit a hajnal felvirradtával mindig a legérdekesebb résznél hagy abba, így nyerve magának újabbnál újabb napokat — majd szerelmet is — az egyre kíváncsibbá váló uralkodótól. Szavai nyomán megelevenednek a különleges keleti világ legendás figurái, Harún, a naiv királyfi, Jázmin, a meseszép hercegnő, Ali, az agyafúrt tolvaj, aki valójában Alida és lány, a gonosz Dzsáfár és természetesen a nagy dumás Dzsinn.

Az egzotikus szerelmi történet bővelkedik drámai és humoros fordulatokban, de a látványos tánckoreográfiák mellett a felcsendülő dalok szövegére is érdemes odafigyelni. Az utóbbi sem véletlen, hiszen a darabot — melynek zenéje tizenhét év alatt nyerte el végleges formáját — Geszti Péter jegyzi, akinek nevéhez A dzsungel könyve vagy A Pál utcai fiúk című sikermusicalek is fűződnek.

Az események két síkon peregnek. Az egyik szálon a sértett férfi és az okos nő, Seherezádé és Sahriár király legendáját ismerhetik meg a nézők, a darab másik síkja viszont maga a megelevenedő mese, mely valójában példázat a szeretet erejéről.

A díszlet- és jelmeztervező Bujdosó Nóra, valamint a Madarász Madár János által tervezett háttérvetítésnek, animációnak is ő a supervisora. Mindezek nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a szegedi, csillagtetős szabadtéri színház nézőteréről magunk is a csodalámpások földjére repüljünk. Jólesett három órára (ebben benne van a szünet is) elmerülni, megmártózni, belefeledkezni egy másik világba, és emlékezni arra, hogy más mesékhez hasonlóan ez a történet is tanulságot hordoz.

Ebben természetesen a sztárszereposztás is sokat segít: Sahriár királyt Bányai Kelemen Barna, Seherezádét Trokán Nóra, Harún királyfit Tasnádi Bence, Jázmint Bori Réka, Alit vagyis Alidát Márkus Luca, Dzsáfárt Stohl András, a Dzsinnt Mészáros Máté alakítja.

A Juronics Tamás rendezte előadásban még számos szereplő, több mint két tucat táncos, a Fire Fantasy tűzzsonglőre és sok statiszta mutatkozik be a Dóm tér óriásszínpadán. 

A Szegedi Szabadtéri Játékok / Tari Róbert felvételei