home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Az élet öröm
Fehér Márta
2021.08.07.
LXXVI. évf. 31. szám
Az élet öröm

Törekszünk arra, hogy minden évben máshol szervezzük meg a tábort, azzal a szándékkal, hogy minél több helyre megérkezzen az evangélium, vagyis az öröm. Nekem mindig azok a legnehezebb pillanataim, amikor utána hazamegyek, és bezárom az ajtót. De amikor visszatekintek, azt látom, hogy van értelme, hiszen nagyon sok fiatal megéli ilyenkor Istent közelről. Interjú Balcsák Szilárd atyával, a Jézus Barát Gyalogtúra ötletgazdájával és fő szervezőjével.

Az idei tábornak Tóthfalu, a Munkás Szt. József-plébánia adott otthont.

— Ez a legnépesebb katolikus tábor, hiszen az idén — egy kicsit visszafogottak voltunk — kétszáz gyereknek szerveztük meg ezt a túrát, ám egy-egy évben több mint ötszáz résztvevőnk van, két váltásban, minden évben más településen, 2003 óta. Azelőtt Erdélyben jártunk fiatalok egy csoportjával, egy Márton Áron nevű imatúrán, melyet jezsuita szerzetesek szerveztek, és amikor hazajöttünk, megszületett az ötlet, hogy az itthon levő szegény sorsú gyermekek részére megszervezzük hasonló formában a Jézus Barát Gyalogtúrát — emlékezik vissza a kezdetekre beszélgetőtársam.


Balcsák Szilárd (A szerző felvétele)

* Mit fejez ki a tábor elnevezésének három szava?

— A tábor neve bemutatja, hogy mi a célunk. Sokatmondó az, hogy az első helyen Jézus neve áll. A csoportvezetők, szervezők (szám szerint hetvenen vannak) életében az első helyen Jézus áll. Olyan fiatalokat gyűjtöttünk magunk köré az évek folyamán Vajdaság minden településéről, akik aktívan gyakorolják a vallásukat, rendszeresen járulnak szentségekhez, és tapasztalják azt, hogy Jézus él. Nekik év közben is szervezünk felkészítő találkozókat, minden hónapban. A tábor nevének a második szava, a barát azt fejezi ki, hogy arra törekszünk a csoportvezetőkkel, hogy ingyen szeressük ezeket a gyerekeket. Azokat a gyermekeket hívjuk meg ebbe a táborba, akik szerényebb körülmények között élnek. A csoportvezetők személyesen mennek el a családokhoz, év közben is tartják velük a kapcsolatot, nevelik őket. Minden településen vannak összekötőink, fiatalok, akik ezt a csendes munkát elvégzik. A második helyen tehát ez az ingyenes szeretet áll, melyet egy szóval barátságnak nevezünk. Az elnevezés harmadik szava, a gyalogtúra azt fejezi ki, hogy mindennap gyalogolunk a gyerekekkel, túrázunk. Én azt tapasztaltam a saját kamaszkoromban, amikor nagyon súlyos önértékelési gondokkal küzdöttem, hogy a futás, a kézilabda, a foci, a túrák, a maratonok nagyon sokat segítettek abban, hogy túljussak a saját határaimon.


Gyalogtúrán Orom felé (@jezusbaratgyalogtura felvételei)

* Mi van a határokon túl?

— Amikor valaki eljut a határokon túlra, akkor padlót fog, és könnyebben megtalálja Istent, aki sokkal több, mint az ember. Amikor az ember megtalálja Istent, nagy öröm tölti el a szívét, illetve értelmet nyer nagyon sok minden. De addig, ameddig a komfortzónánkon belül vagyunk, nincs igazán szükségünk Jézusra, a Jóistenre, megy az nélküle is. A határaink túllépéséhez kell egy nagyon nagy elhatározás. Ezeken a mi gyalogtúráinkon sincs lehetőség visszasétálni. Ez a jó benne, hiszen általában azt gondoljuk, hogy nem vagyunk képesek például arra, hogy egy nap alatt legyalogoljunk huszonvalahány kilométert. Ma még nagyobb önértékelési problémáik vannak a kiskamaszoknak, nem érzik értékesnek magukat. A gyalogtúrás sikerélmények a későbbiekben is kapaszkodók lehetnek, ha az életük megtorpan, nehézségek, kihívások elé kerülnek. Nagyon mély vágyam, hogy segítsem őket megerősödni az önértékelésükben, hogy tudatosodjon bennük, sokkal többre képesek, mint amennyit ők maguk gondolnak saját magukról vagy amit a tanáraik, nevelőik, szüleik mondtak nekik. A gyerekek nem hoznak a táborba mobiltelefont, és így semmi sem vonja el a figyelmüket. A csoportokat úgy alakítjuk ki, hogy ne legyenek régről ismert barátok, így rákényszerülnek arra, hogy jobban jelen legyenek a pillanatban. Nagy vágyam, hogy találkozzanak a természettel, azzal a végtelen gazdagsággal, amely körbevesz bennünket. Vannak gyakorlatok, melyeket útközben szoktunk végezni. Például szoktunk csendben lenni — ez is egy nagy kihívás a kiskamaszok részére. Az a feladat ebben a néhány percben, hogy próbáljanak meg minél több illatot megérezni, vagy tapintás, szín alapján érzékelni a természetet, hogy a külső hatások megérkezzenek hozzájuk. Sajnos virtuális világban élnek, és ez nagyon káros rájuk nézve, különösen az elmúlt egy-két évben.


Jézus itt van közöttünk

* A járványra és az online oktatásra gondol, illetve azok hatásaira?

— Azt tapasztalom, hogy most még nehezebben tudják elképzelni, hogy képesek valamire. Még jobban csökkent az önértékelésük a bezártságban. Megismerkedtem nemrégiben a Cenacolo Közösséggel, ezt egy olaszországi származású tisztelendő nővér alapította, Elvira Petrozzi 1983-ban, azoknak a fiataloknak, akik valahol elakadtak az életükben, legyen az drog, alkohol, gyógyszer vagy az újkori függőség: a számítógépes játékok hálója. Ezek a fiatalok tanúságtételeket tartanak, tehát a többieknek beszélnek a saját életükről, tapasztalataikról. Megdöbbentő volt számomra a felfedezés, miközben a világhálón hallgattam őket, a legtöbb beszámoló ugyanis így kezdődött: függő voltam, számítógépesjáték-függő. Onnan már csak egy lépés, hogy egy másik függőség rabságába essenek, akár a drogéba, ami szintén egy virtuális világba viszi őket. Ezt nagyon komolyan kell venni, hiszen a számítógép vagy a mobiltelefon megvonása jelentős elvonási tüneteket okoz.


Közös mozgás

* Hogyan lehetséges, hogy ebben a táborban mégis működnek a dolgok mobiltelefon és számítógépes játékok nélkül?

— Én ezt az egész tábort Isten csodájának tartom. El tudja képzelni, hogy Oromon az ötödikes, hatodikos, hetedikes, nyolcadikos és középiskolás gyerekek megtöltötték a katolikus templomot, teli torokkal énekelték, hogy Győzelemről énekeljen napkelet és napnyugat? Ez az eucharisztikus kongresszus himnusza, az újrahangszerelt változatát választottuk a táborunk himnuszává. Megdöbbentő! Az én olvasatomban ezt nem lehet másként magyarázni, mint hogy Isten csodát tesz. Jézus egyszer azt mondta a tanítványainak, hogy ahol ketten vagy hárman összejöttök az én nevemben, ott vagyok közöttetek. Én ezt tapasztalom, a saját bőrünkön érezzük, hogy itt több történik mint emberi erőfeszítés.


Mécsesek gyúlnak Bogarason

A gyerekek a tábor alatt mindennap gyalogtúráztak. Az első napon Orom volt a célpont, este pedig a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus logóját színezték ki a saját ujjlenyomatukkal. Több helyszínen gyújtottak tábortüzet, folyamatos szentségimádást szerveztek. A második napon Bogarasra látogattak, kint ünnepelték a szentmisét, majd este egy nagy szentségimádást tartottak, miközben húsz pap gyóntatott.

— Ez is nagy élmény számomra, hogy ma, amikor azt mondják, idejét múlta az egyház, a tábor résztvevőinek 95 százaléka elvégzi a szentgyónást. Óriási élmény szokott lenni, mindenki kap ilyenkor egy mécsest, meggyújtják az oltár előtti gyertyáról, leteszik az oltár elé, és egyre nő a fény, a végén ez a fénytenger teljesen elárasztja az oltárt, illetve az Oltáriszentséget.

Az utolsó napon Utasi Jenő tóthfalui plébános tanyájára látogattak el, majd a záróműsor következett, melyre a szülők és a helybeliek is meghívást kaptak.


Résztvevők egy csoportja


Tábor a tóthfalui templom körül


Záróműsor

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..