Tíz éve működik Szabadkán az Exspecto Mentálhigiénés Alapítvány, mely a lelki egészségre fókuszál. Az alapítvány eredetileg megelőzés céljából — a drogfüggőség és más szenvedélybetegségek, bántalmazások prevenciója érdekében — jött létre, de időközben a tevékenysége kiszélesedett. A megelőzés egyik formája a korai kötődés kialakítása, a többi közt erről is szól a Születés Hete rendezvénysorozat, melyet az idén május 4-e és 7-e között ötödik alkalommal rendeznek meg Szabadkán. A program missziójáról Ricz Dencs Tünde mentálhigiénés szakemberrel, az Exspecto Mentálhigiéné Alapítvány szakmunkatársával beszélgettünk.

* Minden témakörre vonatkozóan, melyet az alapítvány érint, mindenekelőtt egy nagyon erős gátat kell leküzdeni, hogy az érintettek beszélni tudjanak a problémáikról. Hogyan látod ezt a kérdést tíz év távlatában, könnyebben tárjuk fel a gondjainkat?

— Az elmúlt néhány évben megfogyatkoztak a drogfüggő klienseink, és nem azért, mert kevesebb van belőlük a városban, hanem mert számos ilyen intézmény létesült, és nyíltan lehet beszélni a témáról is.

A szexuális bántalmazás ezzel szemben még mindig tabu, és valószínűleg még sokáig az is marad.

Olyan közegbe vagyunk ugyanis beágyazva, ahol még mindig az az alapállapot, hogy ha hallunk egy veszekedést a szomszédból, akkor nem avatkozunk bele más dolgába, mert az rendben van, hogy nevelő célzattal kapjon az asszony néhány pofont vagy a gyerek verést. Azért nehéz erről mint problémáról beszélni, mert a világ legtermészetesebb dolgaként kezeli a közeg, melyben élünk. Mindig nagy indulatokat ébreszt, amikor elkezdjük kimondani, hogy ez már bántalmazás — például az már pszichikai bántalmazás, ha naponta leüvöltöd a gyereked. Ezek a meggyőződések azok, amelyeket a legnehezebb formálni, de legalábbis a legtöbb időt igénylik. Amikor arról beszélünk, hogy a gyerek miért szorongó, vagy ötéves korában miért pisil még mindig be, vagy miért rágja a körmét, és ezeket visszavezetjük, akkor eljutunk oda, hogy bizony a pszichikai bántalmazás miatt.

* Az anyukák mennyire beszélnek a várandósság, a szülés körülményeiről? Ebben nyitottabbak-e ma már?

— Ötéves a Születés Hete rendezvényünk, és ha valamiben megéltem nagy változásokat, akkor az ez. Korábban azt láttam, hogy a szülés folyamata egy szükséges rossz, melyen túl kell lenni, és arról nem nagyon esett szó, hogy ennek bármilyen lelki folyamata van, mely meghatározná, hogy mi lesz később. Az alapítványnak már korábban is volt kapcsolata a Magyar Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társasággal, mely tartott védőnőknek néhány kurzust, melyen elkezdték kibontani a várandósság lélektanát. A szabadkai védőnői szakszolgálatnak a 70%-a átesett ezen a képzésen. Sokáig az volt az elvünk, hogy a szakemberek gondolkodásával majd változik a rendszer is, de egy idő után el kellett engednünk ezt az elméletünket. Akkor azt gondoltuk, hogy inkább a felhasználói kör szemléletformálásán kezdünk változtatni, és ha meglesz a kritikus tömeg, akkor elkezd változni a rendszer. A Születés Hetével az elmúlt öt évben sok ilyen változás történt, az anyukák tudatosabbak lettek, és nagyon konkrét kérdéseket tesznek fel a nőgyógyászoknak, akik kénytelenek válaszolni. Minél több ilyen anyuka lesz, annál inkább alakul a rendszer.

Ricz Dencs Tünde (Szabó Attila felvétele)

* Melyek voltak ennek a szemléletbeli változásnak a szakaszai?

— Az első Születés Hetét még úgy szerveztük, hogy csak magyarországi előadókat hívtunk, mert itt nem tudtunk megszólítani szinte senkit, aki illetékes lett volna a témában. Mára már jelentős számban vannak vajdasági, szabadkai előadók, akik ezeket a dolgokat képviselik. Nyilván nem minden a születés hetéhez kapcsolódik, csak én ezt úgy élem meg, mint egy gyújtózsinórt, mely elindít valamit, aztán a részvevők ezt elkezdik továbbgondolni. Így jött létre a Babamama.rs, a Baba-Mama Klubok. Anyukák fogtak össze, és más városokban is megszervezték a születés hete eseményeit. Egyre több anyuka hordozza kendőben a babáját, illetve egyre több olyan hely van, ahová el lehet menni kérdezni, ha gondban vagyok. Vajdaságnak nemsokára meglesz az első magyar laktációs szaktanácsadója Komenda Renáta személyében — ez is újdonság.

* A társadalom által áthagyományozott patriarchális családmodelleket nagyon nehéz levetkőzni. Szabadka, Vajdaság hol tart ebben a kérdésben?

— A vajdasági magyar közösség a nyelviségből adódóan sokkal inkább érintett ebben, mert a legtöbb képzés Magyarországon volt elérhető, és az itteni szakemberek nagy része ott szerzett képesítést. A hordozási és laktációs tanácsadók, a perinatális szakemberek nyitottak a kétnyelvűségre a tudásuk átadásában, csakhogy a többségi nemzet részéről erre egyelőre nincs érdeklődés. Úgy látszik, ők egy picit nehezebben tudnak ebből kibújni.

* A programot hogyan építitek fel?

— A Születés Hete szervezésének Magyarországon van egy alapelve, attól mi sem térünk el. Ez valójában a háborítatlan szülés, az igény szerinti szoptatás és a kötődő nevelés köré kapcsolódik, az előadásoknak is ezek a kútfői. A legtöbb téma úgy merül fel, hogy a működő Baba-Mama Klubban meg a virtuális fórumokon igények fogalmazódnak meg, és ezekhez keresek szakembert. Tavaly például nagyon sok veszteség volt, korai vetélés, halva születés, illetve olyan babák, akik nagyon keveset éltek. Ennek nyomán hívtuk Singer Magdolnát, aki a perinatális veszteségekről beszél, illetve magáról a gyászról, ennek a folyamatáról. Az elmúlt időszakban nagyon sok szó esett arról, hogyan változik meg a férfi-női kapcsolat, az intimitás meg a szexualitás azzal, hogy gyerek születik, és erre fókuszálva is hívtunk előadót. Mindig van valami, ami egy picit újabb, rendhagyóbb a korábbi évekhez képest, és vannak visszatérő témák is.

Hiszen a Születés Hetének elsősorban az a missziója, hogy megmutassa, a várandósságot lehet élvezni, van sok jó aspektusa, személyiségformáló hatása, és egyáltalán nem mindegy, mi történik a szülésnél vagy a várandósság alatt. Úgy kezdtük a Születés Hetét, hogy kimondtuk, az élet a fogantatással kezdődik, és nem onnantól, hogy megszületik valaki. Az csak egy állapotváltozás.

* Említetted a korai kötődést. Gondolom, ez alapozza meg a mentálhigiénés egészséget is, és ezen a ponton a Születés Hete már összekapcsolódik az Exspecto mindennapi munkájával is.

— Amikor elkezdtünk az alapítványban kábítószerfüggőkkel, deviáns viselkedésű gyerekekkel dolgozni, mindig oda jutottunk, hogy a legkorábbi időszakban sérült valami. Ha ezt vesszük alapul, akkor a leghatékonyabb prevenció talán az, ha a legelején megerősítjük az anyukákat, apukákat abban, hogyan kell ezt jól csinálni.

A nők nem véletlenül tudnak szülni. Ösztönösen minden jól tudna működni, de ezt elnyomja rengeteg olyan elmélet, amelynek semmi értelme nincs, és egyszerűen elfelejtünk befelé figyelni.

Amikor ebben megerősítjük a friss szülőket, azt gondolom, kialakul egy jófajta anya-gyerek, apa-gyerek kapcsolat, és itt nagyon hangsúlyosak az apák. Minden programunk apás program is, mert az anya és az apa dolga a gyereknevelés. Mindenkinek megvan a maga 50%-a, és csak nagyon kikényszerített helyzetben tudja valaki a másik 50%-át (is) csinálni, mert más-más a szülők szerepe. Az apák a gyerek életében mindig a centripetális erőt képviselik, vagyis a világgal való megismerkedést, az anyák pedig a centrifugális erőt, tehát a dajkáló, befelé forduló, szeretgetős erőt. Ezért tartjuk nagyon fontosnak ezeknek a szerepeknek a hangsúlyozását, és nem mulasztunk el egyetlen alkalmat sem arra, hogy ezt elmondjuk a hozzánk látogatóknak, mert azt gondoljuk, ez a legkorábbi prevenció. Persze később lesznek zűrök, meg jön a kamaszkor is, de ha ebben jól sikerült venni a lendületet, akkor mindig van hova visszatérni, van egy jó alap, ahonnan lehet építkezni.

Kattints az alábbi képre, és tekintsd meg a szerző adatlapját is:
Gyurkovics Virág