A Kraftwerk 1975-ben elkészíti a Radio-Aktivität című albumát, melyen Karl Bartos már a zenekar új tagjaként dolgozik. Ezt a lemezt 1977-ben a Trans Europe Express, 1978-ban pedig egy valóban bűvös album, a Die Mensch-Maschine — fő szerzeményével, a Die Roboterrel — követi. Ez már nem a kezdeti kísérleti elektronikus zene, hanem a világ legmodernebb hangzása — kozmikus elektro zene ambientális robotvilággal fűszerezve. A Die Mensch-Maschine azóta is a világ egyik legismertebb elektronikus zenei albuma. A Das Model emberi közelségbe hozta a mesterséges intelligenciát. A Kraftwerknek sikerült a robotokat pozitív érzelmekkel feltöltenie, szociális lényként bemutatnia, minekután a robot akár egy nő is lehet a kifutón, a maga megfoghatatlanul makulátlan szépségével. Amíg tehát a robotok egyre közelebb kerülnek a biológiai lényekhez, azaz humánussá válnak, addig az emberi lények mindjobban misztifikálódnak.

A nyolcvanas évekre a Kling Klang Studio a világ legjobban felszerelt stúdiójává vált, és ebben nem kis szerepe volt a számítógépeknek. Természetesen az sem véletlen, hogy a kiadandó zenék, albumok a rendkívüli ütemben fejlődő számítógépes világról szólnak. Ilyen pl. az 1981-ben megjelent Computer World vagy a Technopop album, melyet az előző folyatásának szántak, a nyilvánosság elé azonban nem került. Ezzel szemben 1983-ban a nagy sikerű Tour De France című szerzemény igen, melyet pontosan 20 évvel később, 2003-ban újraélesztettek a zenerajongók legnagyobb örömére. Az új album rendkívül finom kivitelezésű hangokkal mutatja be, játssza le a világ leghíresebb kerékpáros körversenyét. Pontosabban: a részt vevő versenyzőkben létrejövő fiziológiai és biológiai folyamatokat alakítja át elektronikus zenévé.

A Tour de France Soundtracks albumot megelőzte az Expo 2000 modern elektro szerzemény. Ezzel a munkával az ezredfordulóra újjászületett a modern elektronikus zene megteremtőinek misztikus csapata. Azok számára, akik többet szeretnének megtudni a zenekarról, ajánljuk Albert Koch 2002-ben megjelent Kraftwerk című könyvét.

De folytassuk időutazásunkat! Miután a francia kerékpárverseny útvonalán elhagyjuk a német hont, 1976 tájékán a varázslatos Oxygéne-nel, az ambientális-futurisztikus, illetve kozmikus dallammal érkezünk meg gall honba, azaz Franciaországba. Ahol a szintetizátorok hangjának varázslatos világát egy Jean Michel Jarre nevű mágus prezentálja és fejleszti tovább. Első zenekarát 1964-ben alapítja Les Mystéres 4 néven, majd 1967-ben következik a második, a The Dustbins. Jarre 1968-tól dolgozik szintetizátoron a Radio France-nál, és ott rukkol elő első szerzeményével, a Happiness is a saddal, majd a La Cage & Erosmachine-nal. 1972-ben a Sam Fox Editions dobja piacra első albumát, a Deserted Palace-t. Ekkor Jarre-t már világszerte ismerik, és kapcsolatba kerül a reklámiparral — reklámfilmzenét ír pl. a Nestlének és a Pepsinek. Emellett filmzenét is szerez, ő írta a Les Granges Brülées című alkotás — melyben a kor férfiideálja, Alain Delon játszotta a főszerepet — zenéjét. Jarre valójában élményszámba menő pompás, futurisztikus estjeiről vált világszerte ismertté. A Place De La Concorde In Parison olyan zenei anyagokat mutathatott be, mint a már említett 1976-os Oxygéne, az Equinoxe vagy az 1980-as kiadású Magnetic Fields.

(Folytatjuk)