Az egyik sokat emlegetett felmérés azt igazolta, hogy pozitív korreláció és nagyon erős összefüggés van az antiszociális viselkedésmód elterjedtsége és az ország által jegyzett gazdasági sikerek között.

A kísérleti eredményekhez egy, a társadalmunkat modellezni próbáló játék segítségével jutottak el.

A Public Good Game során — szabad fordításban: a közjavak elosztásának játéka — tizenöt ország négyfős csoportjait figyelték meg. A játékban mindenki szabadon dönthetett arról, hogy a jövedelmének mekkora hányadát adja be a közösbe. A befizetett összegeket azonban megkétszerezték, és egyenlő arányban újra szétosztották a részvevők között. Ezzel lényegében az adózást próbálták modellezni, és rámutatni arra, hogy ha mindenki fegyelmezetten adózik, akkor a társadalmon belül a közjóléti szolgáltatások színvonalának emelésével meghatványozódik az, amit vissza tud kapni, ahhoz képest, amit akkor tudna elérni a pénzzel, ha eleve megtartaná. Az ilyen modellekben azonban mégis azok jártak a legjobban, akik megtartották a pénzüket, hiszen a közösből, a többiek által befizetett pénzből ők is olyan arányban részesültek, mint akik befizettek.

A valóságban is az a helyzet, hogy azok a polgártársaink, akik valamilyen tevékenységet úgyszólván feketén folytatnak, tehát nem fizetnek adót, ugyanúgy használják az utakat, a gyermekeik iskolába járnak, orvosi ellátásban részesülnek stb. A kísérlet is azt igazolta, hogy az ilyen játékban végül senki nem fizet a közösbe, és mindenki rosszabbul jár. A játék képe azonban megváltozott, ha bevezették azt a szabályt, hogy a nem fizetőket a fizetők megbüntethetik. Aki büntetett, attól is elvettek egy egységnyi vagyont, de aztán a megbüntetettől elvett három egység a közösbe került. Ez is a valóságot modellezte, hiszen tudjuk, hogy költséges valakit megbüntetni: működtetni kell az ellenőrző szerveket, le kell folytatni az eljárást stb. A viszonylag enyhe, de következetesen alkalmazott büntetések bevezetése a játék során azt eredményezte, hogy a részvevők elkezdtek együttműködni. Ez arra utalhat, hogy a valóságban is elegendő lenne enyhe, de következetesen alkalmazott büntetést bevezetni, hogy az együttműködés egy hatékonyabb, eredményesebb, mindenki számára jövedelmezőbb fokozatát lehessen megvalósítani.

A játékban azonban arra az érdekes jelenségre is felfigyeltek, hogy egyesek nemcsak hogy nem adtak be a közösbe, hanem ők voltak azok, akik megbüntettek másokat. Ilyen modellek a valóságban is léteznek, a szakirodalom ezt hívja antiszociális viselkedésformának. Ha nem közgazdasági kontextusban említik, akkor az antiszociális viselkedés általában kóros személyiségzavarra, lelki betegségre utal. Az említett, mondjuk úgy, játékos kísérlet eredményei alapján kiderült, hogy országonként változóan alakul az antiszociálisan viselkedők aránya. A kutatók azt szűrték le mindebből, hogy az antiszociális egyének aránya és az ország gazdasági sikeressége korrelációt mutat: egy országban minél több az antiszociális ember, annál kevésbé sikeres gazdaságilag.

Ez a különös szociális dilemma valóban ott lappang társadalmunkban is: az egyéneknek a saját pénzük egy részéről való lemondás — a közös vagyon megnövelése és visszaosztása végett — jó üzlet. Még nagyobb üzlet azonban nem beadni a pénzt, de részesülni mások befektetésének hozadékából. A kísérletek első fázisában a játékosok többsége még hozzájárult a közöshöz, majd az egyes játékostársak önzését látva maguk is önzővé váltak. Érdekes és tanulságos összefüggéseket tárt fel a játék. A következtetés azonban akár téves is lehet. Mert ha abból indulunk ki, hogy antiszociális egyénből a gazdaságilag kevésbé sikeres közösségekben van több, akkor annak akár fordított oka is lehet. Elképzelhető, hogy azért van belőlük több, mert az egész társadalom kevésbé sikeres, elmaradott? De ezen a ponton már a Mi volt előbb? A tojás vagy a tyúk? dilemmához jutottunk…

A nyitókép illusztráció (Pixabay.com)