home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Az egészségem és én
Balázs Szilvia
2017.10.19.
LXXII. évf. 42. szám
Az egészségem és én

Soha nem voltam beteges fajta. Talán éppen ezért ért derült égből villámcsapásként az idei év és az, amit magával hozott: egyik egészségügyi gond a másik után.

Az orvosok hosszú ideig azt sem tudták megállapítani, mi is a bajom. Március óta úgy éltem, hogy amikor az egyik panasz elmúlt, megjelent egy másik. Jó sok fehér köpenyessel hozott össze a sors az idén. Korábban szinte semmilyen tapasztalatom nem volt ilyen téren, csak az, amit másoktól hallottam: hogy az egészségügyi dolgozók ilyenek meg olyanok, és szinte csak azért léteznek, hogy megkeserítsék a betegek életét.

Nem mondom, hogy az elmúlt hónapokban nem találkoztam negatív példákkal: volt olyan, hogy a konzultáció után sírva távoztam a rendelőből, mert annyira megalázottnak éreztem magam. De azt is el kell mondanom, hogy ezekből az esetekből csak elvétve akadt egy-kettő. A tapasztalataim általánosságban sokkal jobbak — és most nem az egészségügy általános helyzetéről beszélek, mert abban szerintem mindannyian megegyezhetünk, hogy katasztrofális. Ha most leírnám, hányszor láttam vállalhatatlan stílusban egymással ordítozó betegeket a folyosókon, mert én voltam itt előbb, hogy mertél bemenni előttem, hányszor veszekedtek a páciensek hangosan az ápolókkal, az orvosokkal, mert már itt állunk órák óta, és semmi nem történik...

És hányszor gondoltam ezt magam is. Volt olyan, hogy öt-hat órát vártam az orvosomra, csak hogy egy eredményt megmutathassak neki. És dühös voltam, úgy gondoltam, hogy majd most jól megmondom neki, mert biztosan szándékosan várat meg, biztosan kávézik valahol a nővérekkel... Aztán megjelent, karikákkal a szeme alatt, fáradtan — és elpárolgott a haragom. Mert rajtam kívül még legalább öten vártak rá, és hiénaként, egyszerre támadtuk le a folyosón. Mindenki mondta a maga panaszát, ő pedig mindenkinek válaszolt. Türelmes volt, sőt, még mosolygott is...

Ezekkel a gondolatokkal nem szeretném az egészségügyi dolgozók bizonyítványát magyarázni, mert ez nem tisztem, és nem is hiszem, hogy rá volnának szorulva erre. Ráadásul — mint már említettem — én is tudom, hogy van, aki meg sem érdemli. De szeretném, ha legközelebb, mielőtt elkezdenénk kiabálni a másik beteggel, mert elénk állt a sorban, vagy az orvossal, mert nem tudott velünk annyit foglalkozni, amennyit elvártunk volna tőle, előbb gondolkodjunk el, vajon kinek a hibája az egészségügyi rendszer nem megfelelő működése: az egészségügyi dolgozóé, a másik betegé, vagy pedig a „bűnöst” valahol máshol, felsőbb körökben kell keresni?

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..