Mi történik Bácskosutthfalva Árpád utcájában?
Még nem is oly régen a nyolcvanas évek elején, bár kidőlve, korhadtan, de láttam és megcsodáltam a hatalmasra nőtt Árpád-fát. (A hagyomány szerint az ősök idetelepülésekor lett elültetve.)
Hová tűnt? Se ág, se törzs, se gyökér? Hová tűnt? Elkorhadt, valami tűz martaléka lett, pedig elődeink ültették és büszkélkedtek vele. Ma már a helyét sem tudja senki pontosan megjelölni. Hajtása sem maradt.
Elhaltak az utcabeliek, a házak üresen, megroggyanva bár, ám még állnak. De holnap? Igen, holnap mi lesz veled, Bácskossuthfalva?
Hol van az erőd, a nagyságod és a büszkeséged, hol van a sok tettre kész ember, a család, a gyermekek? Uram, hogy csapjak le a bujdosó, annyi szívből, lélekből megátkozott bűnösökre, azokra, akik ennek az utcának oly sudár fáit tönkretették, gyökerestül messzire üldözték?
Ember, őrizd a fát, vigyázz lombozatára, minden kis ágára! Árnyéka alatt pihentek meg a munkától elfáradt őseid. Emlékezz, te is még itt játszottál, és festetted feketére kezed, ajkad, arcod az eperfa szaftos, felejthetetlen ízű gyümölcsével, és ősszel csodálkoztál, hogy a zöld diót feltörve miért lettek barnák az ujjaid.
Boldog voltál, biztonságban érezted magad, óvtak a szülők, megvédtek a fák.
Hol vagytok, ÁRPÁD utca gyermekei, hol vagytok ti oly sudár, szépen növő fák?
Elmentetek...
Mondanám, hogy jöjjetek haza, de félek: ebben a mások által megmérgezett földben hogyan vernétek gyökeret.
Nagyságtoknak, hogy szilárdak maradjatok, tudnánk-e elegendő tápot biztosítani? Mit tegyek, hogy éljetek, és új hajtásokat hozzatok, hogy virágot bontsatok, a termés beérjen, és legyen örök tartaléka az utcának, hogy falum így biztosan megmaradjon?
Az őrült elmék eltorzult arccal ordítva, a bosszútól vérben forgó szemekkel, fojtogató durva kezekkel téptek ki annyi sudár gyönyörű fát gyökerestül. A tiéd ne legyen ott. Bár a férgek már csúszva-mászva menekülnének. Állj! Nyerjék el méltó büntetésüket.
Maradj meg, ÁRPÁD utca, maradjatok meg, és ne csak Bácskossuthfalván, ti sudár fák, támadjatok fel ismét hamvaitokból, verjetek gyökeret! Hiányoztok!...