A vajdasági magyarság központi megemlékezésének helyszíne a Szent Ágoston katolikus emléktemplom, melyet 1846-ban Kiss Ernő honvédtábornok építtetett.

A szerző felvételei

Az aradi vértanúk emléknapját a magyar kormány 2001-ben nyilvánította nemzeti gyásznappá Magyarországon és a magyarok által lakott területeken. Az eleméri megemlékezés gyászmisével kezdődött, melyet Fiser János általános helynök celebrált. Ezután a templomkertben Kiss Ernő tábornok szobránál Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete és Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke mondott beszédet.

A nemzeti gyásznapon az 1849-ben Batthyány Lajos miniszterelnökre és az aradi vértanúkra emlékezünk, egyúttal a szabadságharc utáni véres megtorlásnak áldozatul esett 157 hazafira és a több ezer bebörtönzött ősünkre — emelte ki Pintér Attila, majd az aradi vértanúkról beszélt, az embert keresve a történelmi folyamatok közepette.

Önmagunknak kell önmagunkon segíteni, valamennyiünknek külön-külön és az egész nemzetnek együtt — emelte ki Hajnal Jenő. Majd hozzátette, ha 1848. március 15-e a nemzet születése volt, akkor 1849. október 6-ának gyásza a nemzeti összetartozás felemelő érzésének az emlékezete és a csak azért is dacának a közösségmegtartó ereje.  

A beszédek után megkoszorúzták Kiss Ernő szobrát, majd sírjánál is elhelyezték a kegyelet virágait. Kiss Ernő magyar és örmény származású, gazdag nemesi családba született. Ittabén és Eleméren voltak birtokaik. Aradon golyó általi halálra ítélték, elsőre azonban csak a vállát sebesítették meg, másodszorra már ő maga adta ki a tűzparancsot. A kivégzése utáni éjjelen tisztiszolgája kihantolta, és kimentette holttestét a tömegsírból, majd ideiglenesen eltemette egy jeltelen sírba az aradi temetőben. Később szállították át a család birtokában levő Katalinfalvára, itt tizenhat évig nyugodott egy, a családhoz tartozó kriptában, majd 1872. október 7-én, a kiegyezés után került végső nyughelyére, az általa építtetett eleméri templom alagsorában található családi kriptába. Nagybecskereken volt egy egész alakos szobra, melyet az I. világháború után eltávolítottak a város főteréről. A szobor maradványai alapján készítették el azt a mellszobrot, amelyet 2016-ban állítottak fel az eleméri templomkertben.

Az emléktemplom mára az aradi vértanúk panteonja lett. Rajta kívül vajdasági kötődése van még a zombori Schweidel Józsefnek, továbbá a nagybecskereki Lázár Vilmosnak, valamint a németországi származású, de Törökbecsére nősült Leiningen-Westerburg Károlynak is.  Damjanich János a mostani Horvátország területén született, szerb származású volt, de mindvégig magyarnak vallotta magát. A Délvidéken a többi közt a Szenttamás és a Törökbecse körüli harcokban is védte a magyar érdekeket a szabadságharc idején.

Még több kép!▼