Csoportkép a színpadon

Ma már ritkán hangzik el a nézőtéren az ''újra, újra!”, vagy a ''hogy volt”, hiszen a színházi szokásaink megváltoztak. Ám Nagykikindán, az Egység Művelődési Egyesület színháztermében, egy-egy bemutató előadás alkalmával amolyan ''régimódian” forró a hangulat. Gyakran megtapsolják a szereplőket, azokat, akik változatlan szenvedéllyel minden évadban legalább egyszer széthúzatják a függönyt a műszakiakkal, és a színpadon valósítják meg álmaikat. A József Attila Színtársulatot kiváló amatőr színjátszónk, Lepár Ferenc vezeti szakavatottan, és a választása rendszerint jól megírt színműre esik. Most a következőket mondta:
- Ebben az évadban Edward Albee Az amerikai álom című színjátékát mutattuk be, egy arról szóló ''tanmesé”-t, hogy az ember eszközökben nem válogatva érheti el a célját, vagy legalábbis úgy gondolja, hogy elérheti. De lehet - és erre utal az előadás -, hogy minden mögött egy szívfacsaró tragikomédia rejlik. Ez egy kevésbé mozgalmas, komikusi attrakciókra épülő darab, de részleteiben az ember esendőségéről szól, egy mindenkori társadalom ''beteg” voltáról. Az előadásban szerepet vállalt Kanalas Ottília (Mami), Tóth János (Papi), Szabó Ilona (Mrs. Barker), Kanalas Ilona (Nagymama) és Tóth Hunor (Fiatalember). A kosztümökről Virág Irén gondoskodott. Az előadást tájolásra szántuk, több meghívás érkezett a címünkre, és mindnek örömmel teszünk eleget.
Csoportunk mindenese, az örökifjú Tóth János egy kabaréműsort állított össze. Szili Elvira, Kószó Endre, Kószó Szandra, Barna Roland, Tóth Hunor, Túri Rózsika, Kanalas Ilona sietett a segítségére. Nem lehet az ember mindig fennkölt - szoktuk mondani, egy görcsoldó, gondűző előadásban színjátszóink, fiatalok és veteránok egyaránt, szívesen vállalnak feladatot. Elmondhatom azt is, hogy még ebben az évben Radnóti-estet tervezünk, Tajtékos ég címmel. Hadd említsem meg, hogy nem vagyunk elkényeztetve. Mégis minden újabb évad első napjaiban körülüljük az asztalt, és megrendülten olvassuk a szívszorítóan szép darabokat.