A szélsőségek – a teljesen szabad piac vagy a teljes állami kontroll – nem működnek jól hosszú távon. A piaci folyamatok nem mindig tökéletesek. A magánszektor nem tud hatékonyan minden olyan elvárást teljesíteni, amely közérdeknek számít. Idetartoznak a környezeti gondok is, melyeket a profitot hajhászó vállalkozók hajlamosak képlékenyen kezelni, ha az állam szabályozással nem avatkozik be. A modern kori ipari társadalmakban egyébként a kormányzati kiadások „súlya” már akkora, hogy eleve átalakítja azt a környezetet, amelyben a gazdasági döntéseket meg kell hozni. Vita tárgya lehetne az is, hogy a monetáris vagy a költségvetési politika-e a hatékonyabb kormányzati eszköz a gazdasági folyamatok alakítására. Mind elfogadottabb azonban, hogy az államnak tudatos irányító szerepet kell betöltenie a nemzeti erőforrások hatékonyabb elosztása érdekében. Ha a történelmi tapasztalatokat vizsgáljuk, nehéz is lenne ezzel az állítással vitatkozni.

A közgazdaságtan az a tudományág, amely más társadalomtudományokhoz hasonlóan specifikus kutatási és kísérletezési feltételek között kénytelen fejlődni, mint amilyenek között a természettudományok. A különbség elsősorban a gazdasági rendszerek állandóan változó jellegében rejlik. A klasszikus értelemben vett közgazdaságtan elemzésének a tárgya azonban megfigyelhetően továbbra is a pénz maradt: a cél még mindig a minél nagyobb haszonra való törekvés. Megjelent ugyan az úgynevezett alternatív közgazdaságtan is, melynek vizsgálati tárgya ezenfelül a természeti környezet, valamint az egyes személyek viselkedésének változása. Az „alternatív” vélemények szerint a környezetvédelem és a szabad emberi személyiség számít alapértéknek. Minden mást ennek kell alárendelni. Az alternatív közgazdaságtannak három alapirányzata van kialakulóban: az ökológiai gazdaságtan, az etikai gazdaságtan és a vállalkozási forradalom. Ezekről az új fogalmakról valószínűleg sokat hallunk még a közelebbi és a távolabbi jövőben.

A klasszikus közgazdaságtan viszont racionális és önző emberekben, gazdasági szereplőkben gondolkozik. Ezek a tökéletes piacon kerülnek egymással kapcsolatba, ahol az üzletkötésnek nincsenek költségei, a racionális döntéshez pedig minden szükséges információ rendelkezésre áll. A valóság azonban soha nem ilyen. Ez pedig azzal (is) jár, hogy el kell fogadnunk: a gazdaság tanulmányozása és menedzselése részben tudomány, részben „művészet” marad a jövőben is. Nem utolsósorban pedig továbbra is politikai befolyás alatt áll. Összegzésként elmondható, hogy az állam szerepe akkor optimális, ha korrigálja a piac hibáit, gondoskodik a lakosság számára az alapszolgáltatásokról, de nem fojtja el a versenyt és az innovációt. Egy jól működő gazdaságban az állam és a piac nem egymás ellentétei, hanem kiegészítik egymást.

Itt kell megjegyezni, hogy két mondatban leírni mindezt nagyon egyszerű, a gyakorlati megvalósítás során viszont nehézségek merülhetnek fel. Az állam elhalásával kapcsolatban is létezik egy klasszikus politikai-filozófiai elképzelés, mely leginkább Karl Marx és Friedrich Engels nevéhez kötődik. Ők úgy gondolták, egy ideális, osztályok nélküli társadalomban az állam – mint kényszerítő hatalom – fokozatosan feleslegessé válik, és elsorvad, elhal. A történelem inkább az ellenkezőjét mutatja. Az állam szerepe nőtt, nem csökkent. A modern, jól működő államok nemcsak rendet, hanem oktatást, egészségügyet és infrastruktúrát is fenntartanak. Ma is felbukkannak úgynevezett anarchista elképzelések, de a gyakorlat azt mutatja, a komplex társadalmakban szükség van koordinációra. Több millió ember együttélését nehéz elképzelni valamilyen szervező erő nélkül.