Csütörtökön még mindenki azt valószínűsítette, hogy a britek észbe kapnak, és végül a maradás mellett döntenek; az utolsó közvélemény-kutatás is 10 pontos Brimain előnyt jelzett.
Ennek ellenére a britek - egy végig nagyon szoros szavazáson - végül mégis a kilépésre szavaztak. A jelenlegi állás szerint 17,061,744 - 15,864,555 arányban (győzelemhez 16,8 millió szavazatra volt szükség) győzött a Brexit, ami kb. 52-48 arányú győzelmet jelent a kilépés-pártiak számára.
Sajtótájékoztatót tartott Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, aki nyugtatólag hangsúlyozta: a Brexit nem jelenti az EU végét, és egyúttal azt is bejelentette: a briteken kívüli 27 állam- és kormányfőt hívják meg a jövő keddi EU-csúcsra. Azaz a briteknek máris bemutatnak, és nélkülük vitatják meg azt, hogy hogyan tovább.
A brit népszavazás következtében felgyorsulhatnak a politikai és gazdasági események: azt már most tudjuk, hogy szombaton jöhet egy új mini EU-csúcs, emellett a skótok újra népszavazást tarthatnak, továbbá a francia és holland euroszkeptikus pártok vezetői is jelezték, hogy üdvözlik a brit szavazás eredményét, és önmaguk is kezdeményezni fogják az EU-ból történő kilépésre vonatkozó népszavazást.
A szavazás után elméletileg két lehetőség áll a brit kormányerők előtt: az eredmény elméletileg nem kötelező érvényű, így a brit parlamentnek (a képviselők közel 70%-a EU-párti) lehetősége van arra, hogy figyelmen kívül hagyja a Brexit-pártiak győzelmét. Ez azonban ellenkezne a szavazópolgárok demokratikus akaratával, ezért gyakorlatilag egy politikai öngyilkossággal érne fel. A másik megoldás, hogy a parlament engedelmeskedik a választók akaratának és hozzáfog annak a legalább két éves folyamatnak, melynek eredményeként az Egyesült Királyság hivatalosan is kilép az Európai Unióból.
David Cameron miniszterelnök valószínűleg lemond, csak az a kérdés, mikor. Népszavazást követel a holland és a francia szélsőjobb is, az Európai Néppárt elnöke pedig a lehető legrövidebb idő alatt megválna Nagy-Britanniától.
Nagy-Britannia történetében ez mindössze a harmadik népszavazás volt. Az elsőt 1975-ben tartották, szintén arról, hogy Nagy-Britannia az akkori európai közösség tagja maradjon-e; azon a referendumon a választók kétharmados többséggel a bennmaradás mellett döntöttek.
A második népszavazást öt éve rendezték a parlamenti választási rendszer reformjáról, de a konzervatívok akkori koalíciós partnere, a Liberális Demokraták által szorgalmazott módosítást a választók 69 százaléka elvetette.
A brit EU-tagságról szóló csütörtöki népszavazás a viharos időjárás okozta kisebb-nagyobb fennakadások ellenére jórészt zavartalanul zajlott.