Az ember azt hinné, hogy az uniós csúcstalálkozók legfontosabb kérdései a bővítéspolitika, a reformok vagy éppen egy ország vagy régió jövője körül forognak. A múlt heti, tivati találkozó azonban bebizonyította, hogy a Balkán még mindig képes váratlan műfaji váltásokra. Az európai integrációról szóló diplomáciai eseményből egy pillanat alatt lett abszurd politikai kabaré.

A főszereplő ezúttal nem Emmanuel Macron, Friedrich Merz vagy Ursula von der Leyen volt, hanem 87 szerb férfi, aki Belgrádból érkezett Montenegróba. Egészen pontosan érkezett volna. Mert a történet nagyjából addig tartott, amíg a repülőgép kerekei meg nem érintették a tivati kifutópályát. A montenegrói hatóságok ugyanis úgy döntöttek, a díszes társaság nem lépheti át az ország határát. A hivatalos közlés szerint biztonsági kockázatot hordoztak.

A nem hivatalos magyarázat szerint pedig a világon talán még soha nem próbáltak ennyire „feltűnésmentesen” eltüntetni mintegy kilencven kigyúrt, tetovált férfit egy olyan kisvárosban, amely éppen tele volt európai államfők, miniszterelnökök, titkosszolgálatok és különleges biztonsági egységek embereivel.

A Vijesti és több szerb ellenzéki médium szerint a csoport tagjai között olyan személyek is voltak, akiket az elmúlt években ellenzéki tüntetések, diákmegmozdulások és különféle haladó párti rendezvények környékén lehetett látni. Többük neve a sajtóban korábban is felbukkant erőszakos incidensek kapcsán.

A férfiaknál ráadásul nem strandtörölközőt és naptejet találtak, hanem Szerbia győz feliratú transzparenst, kommunikációs eszközöket és egyéb, szervezett akciókra emlékeztető felszerelést. Nem éppen az a nyaralós cucc. Mert ha valóban csak turistákról lett volna szó, akkor minden bizonnyal a montenegrói tengerpart szépségeit kívánták volna élvezni, és legalább strandpapucsot visznek. Igaz, az is különös egybeesés lett volna, hogy csaknem kilencvenen egyszerre, ugyanazzal a járattal, éppen az EU-csúcs előestéjén éreznek ellenállhatatlan vágyat egy rövid, Adria-parti kiruccanásra.

A montenegrói hatóságok azonban nem bízták a véletlenre a dolgot. Néhány órás vizsgálat után a teljes társaságot visszaültették ugyanarra a repülőgépre, amely Belgrádból hozta őket, azaz hazaküldték őket. A nyaralás véget ért, mielőtt még elkezdődött volna.

A történet itt kapott egy kis vajszínű, politikai árnyalatot. Aleksandar Vučić szerb köztársasági elnök ugyanis később azt mondta, hogy az érkezők csupán támogatni akarták őt, és az egész egy rossz politikai döntés következménye volt valamelyik munkatársa részéről. A magyarázat azonban sokakat nem győzött meg.

Az európai diplomatákat különösen az bosszantotta, hogy a csúcstalálkozó témája helyett mindenki erről beszélt. A Nyugat-Balkán európai perspektívája helyett a figyelem egy repülőgépnyi szerb állampolgárra irányult. Ez nem szerepelt az előre lebeszélt, hivatalos programban.

A legérdekesebb kérdés azonban továbbra is megválaszolatlan maradt: mi volt a valódi cél? Egyes feltételezések szerint spontánnak szánt támogatói akciót készítettek elő, melynek során Aleksandar Vučić népszerűségét demonstrálták volna a nemzetközi közönség előtt. Mások szerint az volt az üzenet, hogy a Balkán stabilitása továbbra is a szerb elnök körül forog. Megint mások úgy vélték, az egész akció eleve kudarcra volt ítélve, és valójában a botránykeltés volt a cél. Itt nálunk, a hegyes-dombos Balkánon ugyanis néha maga a botrány az üzenet.

Akármi legyen is az igazság, egyvalami biztos: a tivati repülőtéri jelenetek sokkal emlékezetesebbek maradnak, mint a csúcstalálkozó hivatalos nyilatkozatai. Csak még azt nem tudjuk, hogy ez kinek lesz jó.