Az Alpok legmagasabb csúcsán

Az Alpok legmagasabb csúcsán

Két magyarkanizsai és egy horgosi hegymászó a közelmúltban feljutott az Alpok legmagasabb csúcsára, a 4810 méteres Mont Blanc-ra.

Ábrahám Alfréd, Szarvas Klaudia és Sordje Rebeka már nem számítanak kezdőnek, pályafutásukban mégis óriási mérföldkő a Franciaország és Olaszország határán fekvő La Dame Blanche (jelentése: fehér hölgy) meghódítása.

Ábrahám Alfréd 2016 óta foglalkozik elmélyültebben hegymászással. Az egyik ismerőse a Fruška gora-i túrán vett részt, melyre ő is elment, majd egy idő múlva a via ferrátázást is kipróbálta. Csatlakozott a Spartacus hegymászóihoz, és egy ausztriai túra alkalmával Calbert Károly klubelnök javasolta neki, hogy tartson velük a Magas-Tátrába. Ekkor kezdődött a nagy kaland, melynek keretében megfordult már Romániában, Olaszországban, Görögországban, Magyarországon, Szlovákiában, Montenegróban, Bosznia-Hercegovinában, Bulgáriában és Szlovéniában.


Az Alpok legmagasabb csúcsán a horgosi címerrel

A magyarkanizsai Szarvas Klaudiát mindig is vonzotta a természet, a magasság, ami gyermekkorában a fára mászásban nyilvánult meg. Tagja lett a magyarkanizsai Természetjáró Egyesületnek és a szabadkai Spartacus Hegymászóklubnak is, először a Fruška gora-i maratonon kóstolt bele a természetjárás világába. Eljutott Dobogókőre, ahol a Rám-szakadék annyira elvarázsolta, hogy akkor mondta ki először: ő ezt szeretné csinálni. Később kipróbálta a falmászást, majd a via ferrátázást, felszerelést vásárolt, és 2017 májusában hágóvassal a lábán, jégcsákánnyal a kezében, 30 kilós csomaggal a hátán feljutott az Olümposz legmagasabb csúcsára, a 2917 méter magas Mitikaszra. A Mont Blanc-on kívül járt az egykori Jugoszlávia legmagasabb pontján, a Triglavon, és a 4000 méter magas Grand Paradisón is.

A Mont Blanc meghódítására egy észak-macedóniai túrával edzettek, illetve a felkészülés része volt még a Fruška gora-i maraton és a Téli Mátra teljesítménytúrán való részvétel is.

— Magyarországon, Ausztrián, Németországon és Svájcon keresztül értünk Franciaországba. Már az autópályáról csodálatos kép tárult elénk. Előzetes terveink szerint a kisvasút 1800 méter magasságra vitt volna fel bennünket, viszont a vártnál korábban indult el. Kiderült, hogy téli időszámítás szerint közlekedik, így mi lekéstük, ám a néhány kilométerrel távolabb levő felvonó segítségével eljutottuk a kívánt magasságba, ahonnan utunkat gyalog folytattuk tovább — mondta Alfréd.


Az Alpok nyolc országot érint

— 3100 méter magasan éjszakáztunk, majd másnap reggel a kuloárokon átjutva újra mászós rész következett. A Franciaországba vezető hosszú úton eléggé elfáradtam, alvás után is úgy éreztem, hogy nem vagyok csúcsformában. Magasan voltunk, a magashegyi betegség kezdett kiütközni rajtam. Megálltunk a 3800 méteren levő menedékházban, feltöltöttük az ivózsákot, ettünk néhány falatot, és új lendületre kaptunk. Érdekes, hogy a csapból nem folyt víz, így muszáj volt vásárolni: egy 1,5 literes palack 7 euróba került. Felfrissülve gyalogoltunk a 4300 méter magasságban levő Vallot bivakig, ahol újra ránk esteledett — emlékezett vissza Klaudia.

A fémszerkezetben tilos az alvás. Az objektumban nincs áram, víz, mosdó és ágy sem, ez csak menedékként használható a vihar és más vészhelyzetek esetén. A fáradtság azonban megtette hatását, és a tilalom ellenére a vajdasági expedíció is leterítette a hálózsákot a már a bivakban pihenő nyolc hegymászó mellé.

— Reggel gondolkodtunk, vágjunk-e neki a csúcsig vezető maradék 500 méternek. Klaudia nem érezte jól magát, ilyen állapotban nem szeretett volna elindulni, Rebeka pedig azt mondta, ha én megyek, akkor jönne velem, függetlenül attól, hogy ő sem érezte jól magát. Mindketten elaludtak, én kimásztam az ágyból, elkészültem, és nekivágtam a csúcs meghódításának. Reggel 5.12-kor hagytam egy üzenetet, és egy négytagú csapatot követve megindultam felfelé. A csúcs ködbe burkolózott, viszont ahogy haladtunk felfelé, egyre inkább kiderült, és meleg is volt már. Két óra gyaloglás után felértem a csúcsra, ahol akkor már öten tartózkodtak. Gratuláltunk egymásnak, fényképezkedtünk. A Spartacus-zászlót Klaudia táskájában felejtettem, a fehér lapra nyomtatott horgosi címer viszont nálam volt, így azzal álltam a fényképezőgép elé. Lefelé menet megpillantottam Klaudiát és Rebekát, amint összekötve nekivágtak a csúcsnak. Hívtak, hogy tartsak velük, de a csúcsot elég volt egyszer megmászni — derült Alfréd.


Néhány nappal a csúcsdöntés előtt

— Reggel az egyik hegyi vezető szinte kifordított bennünket a hálózsákból, és közölte velünk, hogy itt szigorúan tilos az alvás. Rebeka nagyon indult volna, én azonban próbáltam visszafogni, hiszen éjszaka nem érezte jól magát, ahogy én sem. Elszánt volt, így havat olvasztottam, kettőnknek egy bögre levest főztem. Amikor ezt megittam, teljesen feltöltődtem, kicserélődtem, kitisztult a fejem. Miután megtaláltuk a kötelet, szóltam Rebekának, hogy készüljön, indulunk! Аlfrédhoz viszonyítva lassabban haladtunk, néha egy picit megálltunk pihenni. A találkozáskor néhány jótanácsot kaptunk Alfrédtól, hogy mely szakaszokon mire figyeljünk. A csúcsra 10.38-kor értünk fel. Összerogytunk, és félig fekve készítettünk egy szelfit. Több réteg ruha volt rajtam, de a kimerültségtől nagyon fáztam. Néhány fotót készítettünk, és már indultunk is lefelé. Más csúcsok meghódításakor euforikus érzés fogott el bennünket, gratuláltunk egymásnak, most azonban a kimerültség miatt mindez elmaradt. A Spartacus, a Természetjáró és Magyarkanizsa zászlaja is a táskában volt, de ott is maradt. A bivakba való visszatérésünkkor egyikünk jobbra, másikunk balra dőlt a fáradtságtól. Két óra pihenés után elindultunk a menedékházba, ahol ágyat, vacsorát és reggelit kaptunk. Ekkorra már visszatért az éhségérzetünk, és mindent elfogyasztottunk. Megnyugodtunk, hogy a kitűzött célt teljesítettük, sikerélményünk volt. Csak lent, a kiindulási ponton gratuláltunk egymásnak, Rebekának külön is, hiszen aznap ünnepelte a születésnapját — szögezte le Klaudia.

A hegymászás számára egyfajta szabadságérzés, ilyenkor minden más gondolat kitisztul a fejéből, és csakis a pillanatra, a csúcs meghódítására összpontosít. Alfrédnak a csúcsra érés egy lökést ad a további magasságok teljesítéséhez. Elmondása szerint az elért sikerek csak lent tudatosulnak benne, felfelé menet sokszor eszébe jut, hogy mit keres ő itt, és hogy valóban kell-e ez neki.

А Mont Blanc megmászása után Alfréd egyedül hódította meg a 3510 méter magas Gran Pilastro csúcsot (ez volt az első 3500 méter feletti csúcs, ahova egyedül ment fel), majd az 5642 méter magas Elbrusz nyugati ormára is felmászott, Szarvas Klaudia, Danyi Bernadett és Hodik László társaságában pedig az 5054 méteres Kazbekre is feljutott. Az idén még három 3000 méteres csúcs vár a horgosi fiatalemberre, illetve a tervek között Németország legmagasabb csúcsa, a Zugspitze (2963 méter) meghódítása is szerepel.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Barangoló rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink