Limai Szent Róza a domonkos harmadrend tagja (Lima, 1586. április 20. — Lima, 1617. augusztus 24.) a római katolikus egyház első, Újvilágban született szentje.

Beceneve, a Róza, csecsemőkorából származik. Az egyik szolgáló azt állította, hogy látta, ahogy a kislány arca rózsává változott. Négyévesen megtanult olvasni, hogy nagy példaképe, Sziénai Szent Katalin műveit tanulmányozhassa. Domonkos-rendi szemlélődő apáca szeretett volna lenni, de apja eltiltotta, ezért húszéves korában a domonkosok világi harmadrendjébe lépett be. Egy nehéz ezüstkoronát viselt belül kis tüskékkel, hogy Krisztus töviskoronáját magán hordhassa. Rózát 1667. április 15-én avatta boldoggá IX. Kelemen pápa, szentté pedig X. Kelemen pápa avatta 1671. április 12-én. Az amerikai kontinens első katolikus szentje. A római katolikus egyház szerint halálát sok csoda követte, egyes történetekben leprást gyógyított meg. Peruban és a latin-amerikai országokban augusztus 30-án tartják ünnepét, s ez munkaszüneti nap a tiszteletére. Róza koponyája megtekinthető a limai bazilikában. A hagyomány szerint a teste nem hagyhatja el a bazilikát, de a koponyája az ország körül jár. Egy rózsákból készült korona található rajta.

Emlékezetét Magyarországon is több helyszínen ápolják. Ezek közül nekünk Máriaremetén volt alkalmunk fénybe írt lenyomatot kapni.

Máriaremete — 2022. augusztus 4.

...

„Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted, szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.”

Ezen a napon hunyt el 1831-ben Széphalmon kazinci és alsóregmeci Kazinczy Ferenc magyar író, költő, a nyelvújítás vezéralakja, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, ki nyelvújító és irodalomszervezői tevékenységével a reformkor előtti évtizedekben a nemzeti felemelkedés és önállósulás ügyét szolgálta.

Született 1759. október 27-én Érsemjén falucskában.

»Élete a főműve« — írta Kosztolányi Dezső a „széphalmi mesterről”, ahogy Kazinczyt nevezték, ki évtizedeken át volt szervezője és irányítója az alakuló magyar irodalomnak, mestere az íróknak, ápolója és harcos bábája vajúdó irodalmi nyelvünknek és stílusunknak. Élete és munkássága hídként kapcsolja egybe a magyar felvilágosodás 1795 előtti és utáni két szakaszát. Műveit, elsősorban költészetét, de általában irodalmi elveit és ízlését a klasszicizmushoz ragaszkodva formálta.

Eszményinek az ún. „fentebb stílt” tartotta, ahogy a polgári ízlésnek megfelelő, mércéül állított irodalmibb, választékos, emelt stílust nevezte. (…) Írói rangját a Pályám emlékezete és a Fogságom naplója (1828) hozta meg…*

*külső hivatkozás: Olvasókönyv a középfokú oktatás és nevelés I. osztálya számára. Tankönyvkiadó Intézet, Újvidék, 1987, 133—134. o.

Egy emlékét méltató budapesti táblán az alábbi felirat olvasható:

„Magát feledvén, hazájának szentelé mindenét.” /Kölcsey/ — KAZINCZY FERENC 1759—1831 Nyelvünk és irodalmunk megújításának apostola, a magyar jakobinus szervezkedés részese, ki a szabadságért 2387 nap rabságot szenvedett. — Budapest Főváros Tanácsa

Györffi Réka Sarolta fotója; Budapest — 2022. augusztus 2.

…

Ezen a napon hunyt el 1991-ben Budapesten Nemes Nagy Ágnes Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, esszéíró, pedagógus, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.

Budapesten született 1922. január 3-án. Első verseskötete 1946-ban jelent meg. Költői munkája mellett a magyar esszéirodalom kimagasló művelője volt. 1975-től kezdődően több kötetben publikálta esszéit, verselemzéseit és a vele készült interjúkat. Gyermekverseit pedig csak szeretni lehet. Korosztálytól függetlenül.

Bodzavirágból, bodzavirágból

hullik a, hullik a sárga virágpor.

Fönt meg a felhők szállnak az égen,

bodzafehéren, bodzafehéren.

Szállj, szállj felhő,

pamacsos,

hullj le, te zápor,

aranyos,

hullj le, te zápor,

égi virágpor,

égen nyíló bodzavirágból.

(Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők)

Nemes Nagy Ágnes földi nyughelye Budapesten, a Farkasréti temetőkertben található.

Budapest — 2022. augusztus 10.