A klímaváltozás az élet minden területén érezteti hatását. A nyári időszakokban a korábbi években az áramfogyasztás rendre messze elmaradt a téli hónapokban jegyzetteknél. Az idén viszont már-már ott tartottunk, hogy lassan több energiát kell hűtésre elhasználni, mint a fűtési szezonban.
Természetesen ez az elektromos energiára igaz, hiszen a hűtésre használt berendezések jóformán kizárólag árammal működnek, míg a fűtés esetében a gáz, a fa, a szén, a brikett és a pellet is szóba jöhet. Mindez a zöldátállásként meghirdetett folyamatot is lassítja, nálunk és Európa más országaiban is. Abba a helyzetbe kerültünk, hogy hiába terjednek a szemünk láttára hatalmas lendülettel a megújuló energiaforrások, a globális kereslet erőteljes növekedése miatt a hagyományos energiahordozókból, például szénből előállított villamos energiára is szükség van. A Nemzetközi Energiaügynökség tanulmánya szerint a világ fosszilis tüzelőanyag-kereslete 2030-ra tetőzik. Vagyis addig csökkenésről nem is beszélnek.
Az atomenergiának fontos szerepe lehet az átmeneti időszakban. Az atomenergia felhasználásával kapcsolatban viszont megoszlanak a vélemények. Nem tekinthető a legbiztonságosabb energiatermelési formának, de kétségeket kizárhatóan vannak előnyei is. A jövő azonban valószínűleg nem tervezhető úgy, hogy majd évszázadokig erre alapozhat fajunk. Egy átmeneti időszakban viszont felértékelődhet a szerepe. A többi közt ez lehet az egyik oka annak, hogy miközben sokan már temették, most a jelek szerint mégis reneszánszát éli az atomenergia. A világ új atomreaktorainak nagy része Oroszországban és Kínában épült az elmúlt években. A globális nukleárisenergia-termelő kapacitás minden idők legmagasabb szintjét érte el az idei év júniusában. Világszerte csaknem 500 működő atomreaktort regisztráltak. Kína csak az elmúlt tíz év alatt 39 reaktort épített, így megnégyszerezte teljesítménykapacitását. Az ország 56. reaktorát májusban helyezték üzembe. A most működő létesítmények számát tekintve — holtversenyben Franciaországgal — a második helyen áll az Egyesült Államok mögött. Oroszországban 33 működő reaktor van. További 10 reaktort építenek országszerte, és több mint 20 van már tervezés alatt. Moszkva tehát a jövőt is az atomenergiára építi. Jórészt. Sajnos azt is kilátásba helyezték, hogy fenyegetettség esetén nem csak energiatermelésre használnák a nukleáris technológiát. Reméljük, addig azért nem fajul majd a helyzet.
De nem mindig beszélhetünk szándékosságról. A csernobili atomkatasztrófa és a fukusimai baleset tapasztalatai arra inthetnének mindenkit, hogy a technológia máig sem tökéletes. A tervezgetés során nem árt felkészülni a különféle katasztrófahelyzetekre. Valójában, mivel az atomfizikusok véleménye is megoszlik, nehéz állást foglalni a nukleáris technológia felhasználásával kapcsolatban. Politikusok, de az ipari szereplők is gyakran mágikus csodaszerként emlegetik az atomenergiát mint gyors és hatékony megoldást az energiatermelés szén-dioxid-mentesítésére. Az az állítás azonban, hogy a nukleáris erőművek biztonságosak, hatékonyak és gyorsan kiépíthetőek, megkérdőjelezhető. A nukleáris erőművek könnyen célpontokká válhatnak: terrorfenyegetés, repülőgépes öngyilkos merényletek vagy véletlen repülőgép-balesetek, kibertámadások és háborús cselekmények veszélyeztetik őket. Az atomenergia emellett vízigényes technológia, az atomerőműveknek rengeteg vízre van szükségük a hűtéshez. A fogyatkozó vízzel, a nagy nyári melegekkel sebezhetővé válnak, mert nehezebb az erőművek hűtése.
Végül, de nem utolsósorban önmagában már az is kockázatos, hogy a történelem során először dúl háború egy olyan országban, ahol több nukleáris reaktor és több ezer tonnányi erősen radioaktív kiégett fűtőelem található.
