Voltak olyan pillanatok ezen a nyáron, amikor úgy tűnt, bekövetkezik a katasztrófa a mezőgazdaságban, mert a hosszan tartó aszály miatt egyáltalán nem lesz termés. Most már egy kicsit fellélegezhetünk, mert látszik, hogy jelentős lesz ugyan a kiesés, de valamennyi termésre mégis számíthatunk. A valódi katasztrófa elmarad, de a történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a szűkösség, az élelmiszer drágulása, de önmagában a vízhiány is viszályokat, konfliktusokat gerjeszt.
Az is egyik tanulsága a mostani helyzetnek, hogy ismét bebizonyosodott: a jól karbantartott földeken — az optimális határidőket betartva, jó minőségű vetőmagokat használva — kisebb a terméskiesés. Justus von Liebig német vegyész még a XIX. század közepén megfogalmazta a minimumtörvényt, mely szerint a növények növekedését, a termés mennyiségét és minőségét mindig az igényekhez képest legkisebb mennyiségben jelen levő tápanyag határozza meg, mert a növény ennek arányában veszi fel a többit is. Vagyis ha egy elemből hiány van a talajban, a növény fejlődését — a többi tényezőtől függetlenül — ez határolja be. A korlát az idén a víz mennyisége, hiszen szárazság idején elsősorban az szab határt a tápanyagfelvételt illetően.
A tudósok még mindig vitáznak azon, hogy az emberi tevékenység mennyiben befolyásolja éghajlatunkat. A klímaváltozás azonban kész tényként kezelhető. Nyilván az emberi tevékenység következtében, de „spontán” is folyamatosan változik a klíma. Az évszakonkénti csapadékeloszlás szeszélyessé vált, ezután is szélsőséges időjárási körülményekre kell készülni. Olyanokra, amelyek hosszú távon megkérdőjelezhetik akár a nagyüzemi mezőgazdálkodás létjogosultságát, hiszen a jövőben is a középhőmérséklet emelkedésére és csapadékhiányra lehet számítani. Hacsak nem fordul át az egész egy újabb jégkorszakba. Mert az sem kizárt, ha tudjuk, bolygónk éghajlatának alakulása milyen bonyolult összefüggések következménye.
A kieső csapadékot öntözéssel lehet pótolni. Ehhez azonban nemcsak öntözőrendszerekre, de megfelelő infrastruktúrára is szükség van. Hiába ruház be ugyanis valaki az öntözőrendszerekbe, ha nincs megoldva a megfelelő mennyiségű vízutánpótlás. Az is külön téma, hogy sok esetben sajnos az ivóvizet használjuk öntözésre, aminek nyilván lesz még böjtje. Kiszámították, hogy egy fok hőmérséklet-emelkedés hatására hogyan nő a növények vízigénye. A kukorica 50—100, a burgonya 48—93, a lucerna 120—230 milliliterrel több csapadékot igényel a középhőmérséklet csupán egyfokos emelkedése esetén.
Egy svéd kutatócsoport korábbi tanulmánya szerint a jövőben nem engedhetjük meg magunknak, hogy annyi húst együnk, mint most. A következő negyven évben le kellene mondani az állati eredetű ételekről, mert az állattartás vízigénye többszöröse a mezőgazdasági növénytermesztésének. Minden cseppre szükség lesz, hogy a növényekből globális szinten megtermeljük a szükséges minimumot. „Nem lesz elég rendelkezésre álló víz a jelenlegi termelés alatt álló területeken ahhoz, hogy megtermeljük az élelmet annak a 9 milliárd embernek, aki 2050-ben élni fog a Földön, ha folytatódnak a jelenlegi trendek és változások a nyugati országok étkezési szokásaiban” — állapította meg a stockholmi székhelyű Nemzetközi Vízügyi Intézet tanulmánya.
2050-ig még rengeteg idő van hátra, sok jó dolog történhet, de félő, hogy néhány kedvezőtlen folyamat is felfokozódik. A tudományos szemlélet hozza meg az áttörést, vagy valóban a vegetáriánus étrendre térhetünk át? Vagy a műhús terjed el, mert olcsóbb lesz, mint drága takarmányon valódi jószágot felnevelni? Ezekre a problémákra kell a közeljövőben megoldást találni.
