„Arass rózsám, arass!”
Csermák Zoltán
2021.07.13.
LXXVI. évf. 27. szám
„Arass rózsám, arass!”

Hajnali, kaszával

A közmédia és a Hagyományok Háza közös műsora július középső hetét az aratásnak szenteli. A zenei összeállításban az ördöngösfüzesi banda felvételei szerepelnek.

A Kossuth Rádió a „Hajnali”- Népzenei összeállítás korán kelőknek című műsor e hónap harmadik hetében az aratással foglalkozik. Július hónap a kenyérgabona betakarításának ideje a Kárpát-medencében. A magyar nyelvterületen nem volt egységes időpontja az aratás megkezdésének, hiszen a déli területeken korábban érett be a gabona, mint északabbra vagy a hegyek között. Ez az eltérés azonban azt is lehetővé tette, hogy a hegyvidékiek az Alföldön vállaljanak aratást, majd a több hétig tartó munka befejezése után az otthoni termést is be tudják takarítani.

Az aratás ideje alatt egykor szünetelt a törvénykezés és a távoli vidékeken katonaként szolgáló férfiak is hazatértek a munkálatokra, sőt a rabokat is szabadon bocsátották, hogy kenyeret szerezhessenek maguknak télire.

A kenyérgabona betakarításával kapcsolatban igen sok szokást ismerünk, melyek gyakran vallásos jellegű szertartásokkal kapcsolódtak össze. A Csallóközben az aratók a templomhoz vonultak, a szerszámaikat a falhoz támasztották, a pap pedig megszentelte azokat. Ezt követően a munkások megemelték kalapjukat és fennhangon azt mondták: „Jézus, segíts!”, majd megindultak a földek felé.

Az első aratók tréfás beavatáson is átestek: volt, ahol belekötötték őket a kévébe, más vidékeken pedig keresztszülőt választottak maguknak a fiatalok aratás idejére.

Az első kévének és az elsőnek learatott búzaszálaknak különleges jelentőséget tulajdonítottak. Adtak belőle a baromfinak, hogy jól tojjon, de mindenféle betegségek távoltartására is használták.

A legtöbb szokás és hiedelem az aratás végéhez kapcsolódott. Számos vidéken hagyomány volt, hogy a gabonát egy kis földdarabon, talpon hagyták, hogy a következő esztendőben is jó termés legyen. Úgy tartották, hogy ez a madaraknak és a szegényeknek szolgál eleségül. Az utolsó learatott kalászokból minden résztvevő hazavitt egy marokkal. Az utolsó kévéből készítették el az aratókoszorút, amelyet a gazdának áldomással vagy más ajándékkal kellett megváltania. Ezt követően a koszorú a mestergerendára került egészen karácsonyig, amikor is az ünnepi asztal alá szórtak belőle. A nagyobb uradalmakban az aratókoszorú vitele, átadása ünnepélyes keretek között ment végbe. Egy 1800-as évek végéről származó leírásban, a következőket olvashatjuk róla: „...Erre megindul a nagy sereg, tarkázva, párosan, ének s néha zeneszóval a mezőföldről. Bemennek a faluba az uraság házához vagy gazdatisztje lakához, ott átnyújtják a kalászkoszorút, s jót kívánnak. Erre kezdődik a vacsora, ivás, tánc, mely néha estétől reggelig tart. Ha a gabona jól fizetett, jó dolga van az aratóknak, ha nem, akkor még koszorút sem kötnek”.

Szerkesztő-műsorvezető: Pénzes Géza

Adás: Kossuth Rádió (minden reggel 4.03)

A műsor interneten elérhető: www.mediaklikk.hu/mediatar/

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Múzsaidéző rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..