A mindennapi életünk során hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról a fontos tényről, hogy a természet élő egység, melynek az ember is csak a része. Nem vagyunk urai a természetes folyamatoknak, bizonyos hatásokat azonban elő tudunk idézni. Ezért tekinthető kulcskérdésnek, hogy tudunk-e továbbra is összhangban létezni a környezetünkkel. Olyan korban élünk, amikor a globális klímaváltozás következtében folyamatosan csökken az Északi-sark jégtakarója. Állat- és növényfajok tűnnek el, veszélybe kerültek a termőföldek. De a lelkünkre és a kollektív tudatunkra is hatással vannak a folyamatok. A lelki eredetű civilizációs betegségek terjedése ezzel is összefüggésbe hozható. Egy emberöltő, de még egy-két évszázad is kevés ahhoz, hogy a globális klímaváltozás ciklusait felismerhetnénk a saját tapasztalataink alapján. Vannak azonban leletek, feljegyzések, kutatások, melyek alapján megállapítható, hogy egy korábbi meleg korszak kezdete a bronzkor elejére tehető. Az időszámítás kezdetétől háromezer évvel korábbra. A mintegy ötezer évvel ezelőtti időszakban az átlaghőmérséklet bolygónkon feltételezhetően 4-5 Celsius-fokkal volt nagyobb a mostaninál. Azt hihetnénk, ez valamiféle katasztrófák kora lehetett, amilyeneknek az irányába most is tartunk egyesek szerint. A régészeti kutatások azonban nem ezt igazolják. Az ókori civilizációk fölemelkedésének korszaka volt az. Mezopotámia, Egyiptom, az Indus-völgyi civilizáció, a sumer Lagas-dinasztia korszaka, a tengerentúlon a mexikói-öbölbéli és más civilizációk jóléti korszaka egybeesett az ötezer évvel ezelőtti felmelegedés időszakával. Hatalmas kulturális fejlődésen ment akkor keresztül az általunk ma ismert emberi civilizáció. Az írásbeliség megjelenése mellett olyan tudományok kialakulásának az időszaka ez, mint a matematika vagy a csillagászat. A tengeri hajózás is erőteljesen fejlődött. Az ógörög emlékezetben ez volt a legendás aranykor. Aztán jött egy erős lehűlés és a civilizációk összeomlása. Abban azonban nem lehetünk teljesen biztosak, hogy a civilizációk felemelkedését és bukását kizárólag a klímaváltozással hozhatnánk összefüggésbe.

Mindenesetre a következő meleg periódus idején a Római Birodalom emelkedett fel. A gleccserek elolvadtak, Hannibál elefántokkal kelt át az Alpok hágóin. Az akkor kialakuló kereskedelmi és hadi útvonalak tették lehetővé a birodalom terjeszkedését. Abban az időben a mai Anglia területén szőlőt termesztettek. A rákövetkező felmelegedési ciklus arra az időszakra datálható, amikor Árpád fejedelem vezetésével a magyar törzsek a Kárpát-medencébe özönlöttek. Enyhe telek, meleg és száraz nyarak váltották egymást. A magas hegyekben a hágók ismét átjárhatóvá váltak, az Alpokban az erdőhatár 2000 méter fölé terjeszkedett. Következett azonban az újabb ciklus, az átlaghőmérséklet néhány fokos visszaesése. A XIV. és a XIX. század közötti időszakban zajlott az úgynevezett kis jégkorszak, amikor az elmúlt tízezer év leghidegebb időszakát jegyezték. Egyesek akkor (is) az emberi tevékenységgel magyarázták az éghajlatváltozást. A kor „tudósai” a boszorkányok tevékenységével hozták összefüggésbe a dolgok alakulását. A pusztító viharokat, a tönkrement gabonaterméseket, a nagy tömegeket elpusztító pestis- és feketehimlő-járványokat gonosz boszorkányok tetteivel magyarázták.

Mintegy két évszázaddal ezelőtt újra felmelegedési folyamat indult. Hogy ez ismét egy aranykor kezdete lesz-e, vagy a változások előnyeit nem tudjuk kihasználni, hátrányai miatt pedig boszorkányüldözés indul, az a továbbiakban elsősorban tőlünk függ majd.