Különböző színű és erezetű fákból készült furnérlemezekből kivágott pici darabkákból a térségünkben kevésbé (el)ismert intarzia technikával alkotja meg képeit a temerini Erőss Ernő. Visszaköszön rajtuk Koroknyai Ottó Mátyás király Bécs előtt, Rubens Levétel a keresztről, Pajo Jovanović A szerbek vándorlása című közismert műve, a szentek és az apostolok sokasága, a péterváradi óra, a talpfákon ebédelő vasúti munkások vagy a napsugaras oromzatú paraszti ház előtt beszélgető szomszédok.
Erőss Ernő ötvenöt éve hobbiként foglalkozik intarziakészítéssel. Huszon-egynéhány éves volt, éppen a katonaságból tért haza, amikor a legfiatalabb öccse — aki akkor nyolcadik osztályba járt — azzal jött haza az iskolából, hogy műszakiórán az asztalosmesterséggel ismerkedve belekóstoltak az intarzia világába — a technikát ugyanis a bútorművesség használja: kivágott és összeillesztett furnérból egy külön réteget képeznek, melyet utólag a bútor felületére ragasztanak, majd a XX. század második felében önálló iparművészeti ágként is megjelent.
Erőss Ernő
— Lelkesen mutatta az öcsém, mit tanultak, és rábeszélt, hogy próbáljuk meg. Felkerestünk egy tőlünk nem messze lakó öreg asztalost, és az megmutatta, hogyan kell csinálni a rajztól kezdve egészen a kimunkálásig, nézzed, édes fiam, ha így nézed a furnért, akkor ez így játszik színt, ha megfordítod, akkor az már másképp játszik. A bútorgyárakból szereztünk furnért, és belevágtunk. 1967-ben kezdtük, eleinte a híres rajzfilmfigurákat formáztuk meg ily módon: Goofy kutyát, Mickey egeret, majd virágokkal próbálkoztunk, különféle rózsamotívumokkal, aztán meg következett az ornamentika világa. Időközben az öcsémet másfelé vitte az érdeklődése és az élete, nekem meg nagyon megtetszett ez az időtöltés. Egész életemben a vasútnál dolgoztam forgalmistaként, először Nagybecskereken, majd 1976-ban jöttem át Újvidékre, és innen mentem nyugdíjba 1999-ben. A munka mellett bőven volt szabadidőm, akkoriban még más világ volt, nem volt ekkora rohanás, mint ma, és a feleségem is elfogadta a hobbimat. Engem ez a féle alkotás kikapcsol, megnyugtat, feltölt, napi több órát foglalkozom vele még mindig. De hogy visszakanyarodjak az elejéhez, egyszer csak elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy ismert művészek nagy alkotásairól hogyan lehetne intarziamásolatot készíteni — és belefogtam. Ez egy nagyon időigényes technika, a nagy műveken másfél-két évig is dolgozom. Mintegy száz kisebb-nagyobb képet készítettem, illetve harminc-negyven asztallapot. Ez a technika nálunk sajnos nem ismert, nem értékelik, és szinte lehetetlen megfizettetni. Az embereknek nincs pénzük ilyesmire — hiába, a művészet mindig ott virágzik, ahol pénz is van. A munkáim egy része nálam található, a családi házunkat díszíti, egy másik része a két fiamnál, az öcsémnél, az unokatestvéreknél.
A szerbek vándorlása
Arról is beszélgetünk, hogy már számos kiállítása volt, a többi közt Nagybecskereken, Zomborban, Szabadkán, Újvidéken, Belgrádban, Torontálvásárhelyen, Kishegyesen tette közszemlére alkotásait, sőt, az 1992. évi sevillai világkiállításra is beválogatták a Kolumbusz Kristóf három hajójáról készült munkáját, és önálló kiállítása is lehetett volna a spanyol világvárosban, ha a szankciók és a vérzivataros idők nem szólnak közbe.
Alapanyagok bő választéka
Ernő örömmel újságolja, hogy legutóbbi műve, a Rubens világhírű alkotása alapján készült Levétel a keresztről méltó helyre kerül: a temerini templomba, méghozzá húsvét ünnepére. A ház pincéjében berendezett műhelyében egy hatalmas asztalon fekszik a majdnem kész alkotás, mely nyolc hónap alatt született meg, apró furnérlemezek ezreiből tevődik össze, illetve formázza meg a jelenetből jól ismert alakokat.
Alkotás közben
Részletesen elmagyarázza, hogyan készül egy ilyen alkotás: egy pauszpapírra felvitt koordináta-rendszerben megtervezi, átrajzolja a művet, bejelölve minden egyes furnérdarabka helyét, a színek, az erezetek összeválogatásával adja meg a kép mélységét, éri el a megfelelő árnyékolást, majd egy szikével kivágja a darabkákat, és a helyükre illeszti őket, miután injekciós tű segítségével felviszi a szükséges mennyiségű gyorsragasztót, és ha már minden darabka a helyére kerül, jöhet a tisztítás, a csiszolás, a lakkozás. A technika kiválóan alkalmas bútorok és különféle használati tárgyak díszítésére is — Ernő azt mondja, bárkit nagyon szívesen megtanítana erre a különleges alkotási módra, akit ez valóban érdekel, hiszen két fia és négy unokája közül már mindenki a saját útját járja, így a családból senki sem viszi tovább ezt a művészetet.
Apró részletek összhangja
Asztallap
Dolgozóasztal
Édesapja emlékére: Vasúti munkások ebédszünete
Középpontban a malom
Levétel a keresztről
Mátyás király Bécs előtt
Pipacsmotívum
Rajz és a készülő mű
Fényképezte: Fehér Márta