Soha senki. A földön senki. Mert ő is olyan egyszerű ember a maga 68 évével, mint a többi kisoroszi. Munkában nőtt fel cséplőgépek mellett, meg búza és kukorica árnyékában. Gyermekkorában nagyon értett a heremaghoz, hiszen a beérésekor mindig azt csépelték, meg újra csak csépelték a Fölvégben. A falu azon részén, ahol akkor még csak magyarok éltek a takaros, hosszú gangos házaikban, ott, ahol véget ért a téglagyárral Kisorosz. És kezdődött a cigánytelep: a romák mindig hangos, de annál rejtélyesebb ,,putrivilága”, amely elvezetett Tószögig, melyet ma Novi Kozarcinak neveznek.
Szóval, apámat senki sem kérdezte meg, miért vállalta a paraszti munkát. Elvégre tanulhatott volna valami feljebbvaló oskolában; lehetett volna villanyszerelő, ápoló, tanár vagy biológus. De ő a földnél kötött ki. A munkánál, az örökmozgásnál, amely nem ismer lehetetlent. Apám mellett tapasztaltam meg, hogy a paraszti munka csak eltökélt, elszánt, céltudatos embereket ismer, akiknél az időt búzaéréssel és szántással mérik, a pihenőt meg sehogy - talán csillaghullással.
Anyám azért nem bírta soha faggatóra apámat, mert dolgozott mellette. Sőt szőlőt is művelt, és a testvéremnek is, meg nekem is olyan gyermekkort varázsolt, amely tele volt Üveghegyekkel, Óperenciás-tengerrel, égig érő fákkal, arany szárnyú karácsonyi angyalokkal...
No de arról szeretnék írni, hogy apámat nem kérdezte meg még sohasem olyan kiskirály, aki az izzasztó hőségben kombájnon dolgozott volna: Miért csinálja? Meddig csinálja? Hogy tűri az emberfeletti munkát? Mi végre van a parasztnak ereje és boldogsága?
Ezt csak az Isten kérdezte meg, mert a Mindenható adott neki elszántságot és dacos munkakedvet. Mert parasztnak lenni 2005-ben nagyon nehéz. Ezt igazolják apám szavai is: - Az idén volt a legdrágább tavaszi vetés. A parasztok részéről a termény cserearánya káros. Egy méter műtrágyáért 310 kg kukoricát adnak csak, vagy 230 kg búzát. Egy liter gyomirtó 65 kg búzába kerül. A múlt évben 1100 dinár volt a kukorica métere, most 650 dinár. Az is baj, hogy Nagykikinda környékén a jó búzaárat megígérik, de sohasem teljesítik. Június végén megindul az őszi árpa aratása, de a termény átvételéről semmit sem tudunk. Privatizálták a malmokat, és most senki sem tárgyal a termelővel, a szövetkezettel. A múlt év óta háromszor drágult a gázolaj! Csak győzzünk mindent pénzzel! A parasztgazdálkodás ,,regisztrálása” sincs jól átgondolva. Két-három hónap múlva kapjuk vissza a pénzt. A paraszt nem részesül semmilyen kedvezményben. Milyen segítség az nekem, ha a gázolajra kivetett adót úgy másfél hónap múlva kapom vissza? Felvettem 80 ezer dináros rövid lejáratú kölcsönt. Az összeget főként a kombájn javítására fordítottam. De így tehettek a többi gazdák is, akik kölcsönt vettek fel, mert a gépeink régiek, szinte elavultak. Az a baj, hogy az adócédulák jönnek, és senki sem kérdezi, hogy hogyan, miből fizetünk. Szerintem a 8-9 holdas gazdáknak lesz a legnehezebb, mert nem bírják majd a teherbírást. Zsarolják a parasztot, ahogy csak tudják. Kisoroszon még külön gond volt a talajvíz. Ne is mondjam, hogy a talajvíz levezetése után milyen lett a termőföld! Nem tudom, hogyan reménykedjek a többi kisoroszi gazdálkodóval, mikor még a múlt évi búzát sem fizették ki - mondta az apám.
Mindezek dacára sarkall, ha dolgozni látom. És összeszorítom a szemem, hogy ne lássam a késő esti fáradtságát, amikor ki sem tudja mondani, hogy a feje fáj-e jobban vagy az örökös reuma...