home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Anyám titka
Perisity Irma
2015.01.06.
LXX. évf. 1. szám
Anyám titka

Határozott fellépésű, magabiztos fiatalember beszél az alig negyven évéről, pontosabban arról, ami tíz éve derült ki róla. Noha régi történetről van szó, az események láthatóan még mindig felzaklatják, az emlékezés pedig ismét felszínre hozza a megválaszolatlan kérdést: miért titkolózott az anyja?

— Noha egyáltalán nem volt szerepem az események alakulásában, mindig szégyenérzetem van, ha erről beszélek — mondja halkan a férfi. — Talán ezért is szeretném, hogy mindazok, akik hozzám tartoznak, ismernek, megtudják, hogy nem sok közöm van — pontosabban: volt — életem alakulásához. Sőt, jószerével ahhoz sem, ami az utóbbi néhány évben történt.

Munkáscsaládba születtem, van egy öt évvel idősebb bátyám, akivel már tíz éve nem vagyunk beszélő viszonyban. Tudom, ez azonnal rossz fényt vet rám, de valóban nem tehetek a történtekről. Gyermekkoromra emlékezve elmondhatom, hogy az életünk szinte semmiben sem különbözött az átlagcsaládokétól, talán csak abban, hogy az apám eléggé erőszakos, durva ember volt, és gyorsabban járt a keze, mint az esze. Gyakran megtörtént, hogy anyám feldagadt arccal ment munkába, amit — mint minden bántalmazott asszony — úgy magyarázott: nekiment az ajtófélfának, vagy aprófát vágott, és egy darab az arcába repült. A bátyám nem is annyira, én azonban nagyon féltem az apámtól, pedig minket nem vert meg, csak állandóan lamentált. Sokszor úgy éreztem, jobb volna, ha engem is arcul csapna a sok beszéd helyett. A testvérem teljesen más természetű, jellemű ember volt, mint én. Nem nagyon becsülte a szüleinket, apát józan bolondnak tartotta, és azt sem értette, hogy anyánk miért tűri apa gonoszságát.

A bátyám gyakran emlegette, hogy amikor kicsi volt, elkapta a szamárköhögést. Az apai nagyszülők szerint a megfelelő gyógymód a betegség ellen a hajnali séta a zöldellő, harmatos búzában, és utána egy jó nagy pohár lótej. Így került a testvérem anyámmal egy isten háta mögötti tanyára, melynek tulajdonosa a nagyi régi ismerőse volt. Fivérem tehát egy hónapon át minden hajnalban a harmatos búzában sétált, utána megitta a kancatejet, melyet utált ugyan, de egyre virgoncabb lett tőle, és végül teljesen kigyógyult. Fizetségeként anya mindenben segített a tanyán, a gazda öreglegény testvére még ekézni is megtanította… Az apám nem nagyon babusgatott bennünket, azt mondta, a fiúkat nem szabad szeretni, kényeztetni, mert puhányak lesznek, ezért dicséret, ölelés helyett legfeljebb barackot nyomott a fejünkre. Engem talán a bátyámnál is jobban macerált, sokszor mondta, hogy még csak nem is hasonlítok rá, ugyan miért is babusgasson. A testvérem nős volt, én pedig másodéves a főiskolán, amikor apa meghalt. Azt hiszem, anya titokban fellélegzett, az élete azonban ezután sem lett nyugodtabb. Apával építettek egy jókora családi házat, volt egy másfél holdas gyümölcsösük is egy kis hétvégi házzal meg valamennyi megtakarított pénzük. Én még most is úgy hiszem, hogy a hagyatéki tárgyaláson a testvérem a sógornőm rábeszélésére követelte magának az örökség nagyobb részét, mondván: a szüleink őt nem járatták iskolába, ezért én sokkal többe kerültem nekik. Furcsa tudomány a jog, melynek semmi köze az igazsághoz. Talán ezért történhetett meg, hogy néhány évnyi pereskedés után majdnem az összes ingatlant a fivérem örökölte meg, és a házból is kirakott bennünket. Az anyám folytatta volna a pereskedést, de én nem engedtem, azt mondtam a testvéremnek, legyen boldog azzal, amit kapott — elsősorban anyánktól —, mi majd feltaláljuk magunkat.

Eleinte albérletben laktunk, de amikor megnősültem, édesanyám azt mondta, elég volt a nyomorgásból. És az életem ezután vett váratlan fordulatot. Kiderült, hogy nem az az apám, akit addig annak hittem, amikor ugyanis az anyám azon a bizonyos tanyán járt, összemelegedett a gazda testvérével. Ezt soha senkinek nem merte bevallani, így lettem én a kakukktojás a fészekben. A tanya gazdája már meghalt, a gazdaságot a testvére vette át, aki harminc év után tudta meg, hogy van egy fia. Különféle vizsgálatok, rengeteg szóbeszéd, a bátyám és a felesége újabb mesterkedései után azonban végül minden a régi kerékvágásba került.

A vér szerinti apám lakást vett nekünk, anya pedig időnként meglátogatja. Nem ítélem el a tettéért, hiszen csak egy kis gyöngédségre, szeretetre vágyott — hasznot húzni vagy szégyenkezni nem akart. Végül megelégelte, ahogyan éltünk, és azt tette, amit jónak látott. Apámmal normális a viszonyom, azt azonban még ma sem értem, hogy édesanyám miért nem osztotta meg legalább velem a titkát.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..