De mit tud ez a film, és mivel érdemelte ki egy romantikus vígjáték, hogy ilyen óriási sikert arasson a kritikusok körében? Erre ugyanis alig volt példa a filmtörténetben.

Ani tökéletesen beszéli az oroszt, de inkább az angolt használja. Egy kaotikus világban táncol a színpadon, állítólag nem szexmunkás, csak táncol — érdekes, bár egy kissé furcsa jelenség ez ebben a világban, vagy legalábbis ezt mondják. Nemcsak szép, de nagyon okos is, viszont állandóan tele van a feje az élet kihívásaival. Sean Baker rendező filmje lehetett volna egy egyszerű vígjáték is vagy egy Micsoda nő!-szerű családi mozidélután. Ennél viszont jóval intelligensebb szórakozás ez, már csak Mikey Madison kiváló játéka miatt is.

Képek: imdb.com

Egy hibáktól és rossz döntésektől nem mentes hölgyet formál meg, aki megismerkedik az elkényeztetett Ivannal, azaz Vanyával (Mark Eidelstein), aki egy orosz oligarcha fiacskájaként tengeti mindennapjait New York oroszok lakta Mekkájában, Brighton Beachen, a fater villájában. Több pénze van, mint amennyit el tudna költeni, szerencsére mégsem egy kétdimenziós bunkóval van dolgunk, aki Ani hatására majd megváltozik. Felajánl 15 000 dollárt Aninak, hogy legyen vele egy héten át — ő viszont azt mondja, hogy tízért is megcsinálná. Iván viszont bevallja, hogy hajlandó lett volna harmincig is elmenni. Ennél szebb és relevánsabb szerelmi vallomást nem is nagyon hallani a mai korszellemmel és OnlyFansszel megvert világban. Kettejük kapcsolata viszont eleve kizárja az alakoskodást, mert előre tisztázzák az anyagi részleteket. Ivan adja a pénzt, Ani pedig a testét, majd két hét felhőtlenség és a Las Vegas-i esküvő, valamint a kokainból és a piából való kijózanodás után új szintre emelik zabolátlan románcukat. De nemcsak ők, hanem a fiú apjának emberei is belépnek a képbe, akik azért jönnek, hogy szétválasszák a fiatal párt, vagy legalábbis jó messzire zavarják a lányt.

Anora, bár még hiányzik belőle a filmekben általában látott prostituáltakra jellemző kiábrándultság, lassan ráébred, hogy mindvégig játékszer marad ebben a kapcsolatban. Egy kicsit maga is elhitte az elején, hogy esélye lehet egy teljes életre az utcán és a klubon túl. Ha azt mondjuk, a karakterét árnyalja a számos intő jel, majd a későbbi megpróbáltatások, túlságosan visszafogottan fogalmazunk: Madison szó szerint kirúgja a klasszikus tündérmesék oldalát, hogy aztán már mindenre, magára a rendszerre is veszélyes legyen, melybe belecsöppent. Dramaturgiai szempontból egyébként végig feszes ez a film, talán a végére fárad el egy kissé. Baker egyébként független filmes rendezőként vált félig-meddig ismertté korábban. Több filmjében is a szexmunkások életét veszi górcső alá, az Anora az első nagyjátékfilmje, mely világszintű ismertséget hozott neki. És az az igazság, hogy az Anora valóban többet tud, mint egy romantikus vígjáték — minden szempontból távol esik például a Julia Roberts-féle Micsoda nő!-től, az ott látott, a nézők által is várt happy endes megoldásoktól és kacagtató fordulatoktól. Éppen ezért a befejezése is keserédes, vagy legalábbis kijózanító.

Baker filmje emellett a helyi orosz kisebbség mikrokozmoszába is bepillantást nyújt, mely itt szerencsére nem tűnik karikatúrának, ahogy azt megszokhattuk más mozikban. Ettől függetlenül az Anora nem egy olyan alkotás, amelyre évek múlva is emlékezni fogunk. Egy felejthető, éles-karcos, romantikus komédia, mely a már jól ismert sztereotípiáknál egy kicsivel többet nyújt, de legalábbis beleillik a már emlegetett korszellembe. Mikey Madison és a teljesen ismeretlen Mark Eidelstein viszont tízpontos alakítást nyújtanak, ezért pedig külön elismerést érdemel Baker döntése, ami a castingot illeti.

Az Anora végeredményben a hamiskás mosolyok, az érzelemmentes(nek tűnő) tranzakciók és a valóságot minduntalan megkérdőjelező hősök története, akik reális személyiségfejlődésen esnek át a film végére — mi pedig el sem tudjuk képzelni, mit tennénk a helyükben.