A pörzsölés után volt, aki a sertést tisztította, és olyanok is akadtak, akik a húst darabolták vagy éppen a sütéshez való zsírszalonnát kockázták fel. Az András-napi vigadalomból nem hiányozhatott az igazi házi kolbász és a hurka sem.

— Arra különösen figyeltünk, hogy az ínyencségeket hagyományos módon készítsük el — jegyezte meg Schröder Csaba böllér, aki a receptet sem titkolta. — A kolbászhoz jó minőségű hús kell, melyet csemegepaprikával, sóval, borssal, fokhagymával ízesítünk.

Amíg a Bokréta kézimunkacsoport szorgos kezű asszonyai a hájaskifli dagasztásával foglalkoztak, addig az üstben már szépen sercegett a töpörtő is. Az András-napi vigadalmon a friss, ropogós bánáti töpörtyűért Erős Oszkár résztvevő felelt.

— A töpörtő sütésénél vigyázni kell, hiszen az a lényeg, hogy a folyamat kezdetén állandóan, megszakítás nélkül keverni kell azért, hogy ne égjen oda, és persze azután lassú tűzön tovább sütni addig, amíg szép pecsenyepiros nem lesz.

Becsei Szilveszter résztvevő arról mesélt, hogy amikor gyermek volt, az esemény előtt a nagyszülei egész héten arra a napra készülődtek. A nyugalmazott Galetin Piroska pedig még a kántálásra is jól emlékszik.

— Váratlan vendégek, szomszédok, falubeliek érkeztek a családi ház ablakához, és azt szavalták, hogy: Hurka, kolbász, szalonna, pásztoroknak jó volna! Majd a gazdát pálinkáért küldték el, és amíg nem volt ott, addig a kabátba vagy más ruházatba hurkát, kolbászt csempésztek. Mindez azonban csak tréfa volt, hiszen abban az időben nem volt rádió, televízió, s az emberek így szórakoztak — fejezte be meséjét Piroska néni.

A bölléreknek a fiatalok is örömmel segédkeztek. A középiskolás Farkas Róbert megjegyezte, hogy a disznótoros hagyományokat mindenképp tovább szeretnék adni az utókornak is.

— A disznótor egy nagyon szép szokás, és szeretném látni, hogy a mi utódjaink ugyanígy csinálják majd, mert fontos, hogy a szokások, a régi hagyományok ne vesszenek feledésbe.

Az eseményen a legkisebbekre is gondoltak, őket játszóházzal várták. A gyerekek a rétesről is énekeltek, sőt, azt is megtanulták, hogy András éjszakáján az eladó lánynak meg kell rugdosnia a disznóól ajtaját. Ahányat röffen ilyenkor a sertés, a leány annyi év múlva megy férjhez. A kisfiúk, leányok ez idáig arról sem hallottak, hogy a kisfarsangi mulatozásnak akkor van vége, amikor András „bezárja a hegedűtokot”.

Vastag Annamária, a játszóház vezetője kiemelte, a gyerekek számára olyan játékokkal készültek, amelyek kizárólag az András-naphoz kötődnek, azzal a céllal, hogy a kicsik is megtanulják a novemberi, pontosabban a Szent András havi népi szokásokat.

A szervezők talán annak örültek a legjobban, hogy a rendezvénynek mintegy húsz fiatal résztvevője is volt. Báló Tibor fő szervező, a törökbecsei Teleház Polgárok Egyesületének vezetője szerint mindez azt bizonyítja, hogy a bánáti faluban a hagyományoknak, népi szokásoknak volt, van és lesz is jövőjük.

— A hagyományos disznótor lassan feledésbe merülő elemeit átadjuk a fiataloknak is, és bízunk benne, hogy az eseményt sikerül hagyományossá tennünk, melyet egyébként a következő évben még tömegesebbre tervezünk.

A törökbecsei András-napi vigadalom mulatsággal egybekötött közös vacsorával végződött, melyen mintegy nyolcvan résztvevő családias hangulatban fogyasztotta el a hagyományos disznótoros finomságokat.

A szerző felvételei