A magyarországi társadalom évtizedek óta álomvilágban él, a szociális biztonság ''mint alapjog” és az egyéni kiskapuk lehetőségének álomvilágában, és ha valaki ezt az álmot megzavarja, azt menthetetlenül elzavarják. De vajon meddig lehet ezt csinálni, és nem unt-e bele a magyarországi társadalom, hogy a rendszerváltozás óta egyfolytában ez történik?
Mozgás a magyarországi politikai életben
A magyarországi médiában az elmúlt hónapok nehézségei folytán és sokak reménye szerint ''kormányváltó” hangulat kezd kialakulni. A Fidesz-KDNP támogatottsága valóban csökken - mert szó, ami szó, a médiumok jelentős része kezdettől fogva a Fidesz-KDNP ellendrukkere -, de ennek semmi köze sem a teljesítményhez, sem akármilyen ideológiához. Sőt mi több: a szocialisták támogatottsága nem nő, az LMP-ben viszont olyan változások zajlanak (Schiffer lemondása), amelyek a pártot az egykori SZDSZ felé sodorják, a Gyurcsány Ferenc által alapított Demokratikus Koalíció formációban pedig fel is tűnnek az egykori SZDSZ illusztris politikusai. A magyarországi politikai életben tehát valami mozgás érzékelhető, kezdetét vette a változás, amely vélhetően a következő választásokra érik be. A mostani kormánynak bizonyára nem lesznek olyan nehézségei, melyek miatt mandátuma lejárta előtt megbukna, mert a magyarországi politikai rendszerben a kormányt csak a parlament buktathatja meg. A kormányváltás lehetősége azonban nem zárható ki, mert a magyar kormány olyan körökkel került vitába, amelyek irtózatos nyomás gyakorlására képesek, és ezt már meg is mutatták.
Az elmúlt hónapokban az már bebizonyosodott, hogy az utca nem hangolható a Fidesz és Orbán Viktor ellen, hiszen a Fidesz minden addiginál nagyobb tüntetést tudott megszervezni. Nem marad a szocialista, nevezzük ''új” ellenzéknek más, mint a média csinnadrattája, és a csendes építkezés. Úgy vélem, hogy az ellenzék legtehetségesebb embere, Gyurcsány Ferenc befolyása az elkövetkező években nőni fog, és Orbán Viktor esélyes kihívója lesz (hacsak nem születik ellene jogerős ítélet), Bajnai pedig csak akkor jutna szerephez, ha a nem valószínű forgatókönyv zajlana le, és a kormány idő előtt távozna.
A birodalom visszavág
A Fidesz-kormány eddigi legnagyobb erénye, hogy megpróbált igazságos lenni és a terhek viselését megosztani. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a bankokra és a multinacionális vállalatokra is terheket rótt ki, ezért profitjuk csökkent. Mégis ez számított az Orbán-kormány egyik legnagyobb hibájának, és a visszavágás nem maradhatott el. Az elmúlt hónapok slágertémái: az antiszemitizmussal való ismételt előhozakodás, az alkotmány antidemokratikus voltának emlegetése, az Európai Parlament és az EU intézményeinek össztűz alá vevése, pontosabban ezeknek a kérdéseknek a túldimenzionálása a médiában része a visszavágásnak. Azok a hibák, amelyeket minden kormányzás elkövet, például a törvények megszövegezésében előforduló hibák, most hatalmas támadási felületnek tűnnek: a multinacionális cégeknek és a bankoknak ugyanis az az érdekük, hogy ne viseljenek terhet.
Hiba lenne azonban a multinacionális cégeket a gonosz megtestesülésének tekinteni. A nemzetközi piacokon folyó ''játék” sokkal nagyobb, mint a Magyarországon tapasztalható, és irtózatos küzdelemmel jár. Pillanatok alatt omolhatnak össze bank-, ipar- és médiabirodalmak. A fojtogató küzdelemben minden százalék és minden, még ha forint is, számít. A bankok nem engedhetik meg, hogy profitjuk egy része Magyarországon maradjon, mert akkor hátrányba kerülnek azokhoz képest, akiknek nincsenek magyarországi érdekeltségeik. Létkérdés tehát számukra a saját terheik csökkentése.
Minden hozzáértő szakember megállapítja, és egyre többen hangoztatják a nyilvánosság előtt, hogy a világgazdaság mostani szerkezete és működése nem fenntartható. Nemcsak egyszerűen túltermelési válságban vagyunk, hanem pénzrendszeri válságban, amely ökológiai válsággal párosul, és amelyet bármelyik pillanatban súlyosbíthat egy energetikai és nyersanyagpiaci válság. A multinacionális cégek egyszerűen nincsenek abban a helyzetben, hogy jótékonykodjanak, de hát ezt nem is illendő, és nem is reális elvárni tőlük.
A kádári kisember és Orbán Viktor
2010-ben a Fidesz történelmi győzelmet aratott, de ennek a győzelemnek árnyoldala is van, mégpedig az, hogy a kádári kisemberek tömegei szavaztak rá, most azonban rendre elfordulnak tőle. Ez nem is baj, de a politikai küzdelmekben minduntalan előkerül Pandóra szelencéje, vagyis az, hogy a győzelem reményében és érdekében azt kell mondania egy politikusnak, amit a közönsége hallani akar, és Magyarországon e közönség legnagyobb része a kádári kisemberekből áll. Ez a politikai magatartás irreális! Irreális ígéreteket, irreális politikát eredményez. A valóságos életben nincs ingyen vacsora, ingyen sör és virsli május elsején. A valóságban nincs 3 forint 40 filléres kenyér. És a valóságban, hiába hülyítik ezzel a médiumok az embereket, nagyon kevesen utazhatnak el a Maldív-szigetekre, sőt Ausztriában is kevesen telelhetnek. A valóságban nem lehet mindenkinek kényelmes háza egy parkosított külvárosban, vagy ha mégis, akkor az csak évtizedek megfeszített munkája és spórolása árán lehetséges. A valóságban kölcsönt csak akkor szabad felvenni, ha más megoldás nincs, ám tudni kell, hogy a kölcsön nem ajándék, hanem üzlet, kőkemény üzlet. A kádári kisember pedig mindezzel NEM AKAR számolni!
Amikor Antall József vállalta, hogy eleget tesz a hitelezők elvárásainak, akkor közutálat tárgya lett, amikor Horn Gyula idején a Bokros-csomag került napirendre, őirántuk is közutálat nyilvánult meg, amikor pedig az első Fidesz-kormány az államkincstárat akarta feltölteni, és nem volt hajlandó többet költeni a szociális rendszerre, mint amennyi okvetlenül szükséges, elzavarták. Egyedül a Medgyessy-Gyurcsány-kormány élte túl a választók bírálatát, mert Gyurcsány, a bámulatosan tehetséges kommunikációs képességű politikus felismerte: csak akkor maradhat hatalmon, ha a kedvében jár a kádári kisembernek. Gyurcsányt azonban az élet buktatta meg. Amikor a kormányzás pénzügyileg fenntarthatatlanná vált, és Bajnai kezdte takarítani a romokat, illetve aládúcolni azt, ami még nem omlott össze.
Szerintem Magyarország problémája nem a politikusokban rejlik, hanem a kádári kisemberben. Remélem, hogy Orbán Viktor arra tett kísérlete, hogy a devizahiteleseket megmentse, az utolsó ilyen kísérlet. Az embereknek, még a ''kisemberek”-nek is, felelősséget kell vállalniuk a döntéseikért - és ezt nem teheti meg helyettük sem Orbán Viktor, sem Bajnai Gordon, sem Gyurcsány Ferenc. Tehát mindegy, hogy kit mikor emelnek hatalomra, és kit mikor űznek el.
Én innen Szerbiából azt várom, hogy mikor mondják meg végre a kádári kisembernek, hogy a király meztelen, ezért vagy változzon meg, vagy tűnjön el a történelemből végleg!