Csuhéval is dolgozik, mézeskalácsot készít, nem régóta pedig mézeskalács formájú, -mintájú hűtőmágnesek kerülnek ki a keze alól. Azt vallja, mindig kell egy kis újdonság.

— A nagymamám is hímzett, kötött, varrt. Abban a korban nőttem fel, amikor még nem a telefonon néztük a mintákat. Édesapám beteg volt, így nem sikerült képzőművészeti iskolába járnom, 1996-ban a kúlai Népkör színjátszó csoportjába kerültem, előtte a színházban volt felnőttcsoport. Ott maradtam a Népkör berkeiben, elkezdtem gyerekekkel foglalkozni. A csuhézást azért tanultam, hogy a gyerekekkel tudjak dolgozni. Itthon is csuhéztam, de megtanultam a gyékénnyel is bánni. Nemezeltünk, gyöngyöt fűztünk, a kézművesség sok ágát kipróbáltuk, és a mézeskalács sem maradt ki.

* A mézeskalácsot otthon is szívesen készítette és készíti ma is, valamint a csuhé is jelen van az életében.

— 2006-ban és 2007-ben Szabadkán, a Folklórközpontban a fazekasságot szerettem volna kitanulni, de a gerincem sajnos megsérült, és ez megterhelő lett volna számomra, ezért abba kellett hagynom. Akkor kezdtem szűkíteni a tevékenységi kört, például ahol nagyot kell hajolni vagy emelni, azt már nem tudtam folytatni. Precízebb, aprólékosabb kézimunkát kerestem magamnak, illetve olyan tevékenységet, amely fizikailag nem megterhelő. Ekkor jött a mézeskalács. Először egyszerű mézeskalácsokkal indultam, mert amikor a gyerekekkel alkotunk, akkor az egyszerűbbeket kell előnyben részesíteni. Később megpróbáltam a nehezebb mintákat is. Most is azt vallom, még rengeteg tanulnivalóm van. És igen, a mézeskalács mellett ott a csuhé, mellyel ugyancsak foglalkozom.

* Ami a mézeskalácsot illeti, hogyan díszít, milyen motívumokkal dolgozik szívesen?

— Nagyon szeretem a csipkemintás és a rácsos mézeskalácsokat. Sokan azt mondják, az utóbbi szakmai ártalom, mert az építészetben sok egyenes vonalat húztam. Próbáltam a színes mintázatút, csináltam mézeskalács házat is, és mindig vannak újabb kihívások. Sokszor mások mondanak ötleteket, kérdik, hogy ezt vagy azt meg tudnám-e csinálni. Az ember persze a nehezebb feladatokat is megpróbálja. A nagy, illetve az egyetlen titok az, hogy rengeteget kell gyakorolni. Nagyon fontos a rajz. Mindenkinek ezt szoktam mondani, mert ha valaki ceruzával a papírra nem tud rajzolni, akkor a mézeskalácsra sem tudja majd felvinni a mintát. A mézeskalács díszítéséhez először is rajztudás kell. Látom, most nagyon divatba jött, hogy megsütik a mézeskalácsot, cukormázba mártják, majd megszórják bogyókkal, de ez messze van az írókázott mézeskalácstól.

* Szereti az újdonságokat, igyekszik időről időre valami új ötletet megvalósítani. Nemrég hűtőmágnesek készítésébe kezdett.

— Kúlán és a környező településeken gyakran részt veszek a rendezvényeken, hagyományőrző napokon. Az emberek látták a mézeskalácsaimat, és sokan azt gondolták, hogy ezek hűtőmágnesek. Ezzel ötletet adtak, mert mondták, ilyen mágneseket is készíthetnék. Megpróbáltam kitalálni, hogyan és miből lehetne ezt megvalósítani. Gondolkodtam, hogy esetleg fára rajzolom a mintákat, de végül az úgynevezett háziporcelán mellett döntöttem, mely szódabikarbóna és keményítő keveréke, egy fehér massza, mely száradás után megszilárdul. Ebből karácsonyfadíszeket is készítenek. A gipsz esetében egyenként ki kell önteni a formákat, de ez az anyag nyersen könnyen alakítható, szaggatható, éppen, mint a tészta. Rájöttem, ha azt akarjuk, hogy szép legyen, akkor le is kell csiszolni, vagyis van vele munka. Óvatosan kell vele bánni, a szárításnál pedig arra kell vigyázni, nehogy deformálódjon. Az elkészült fehér lapocskát utána díszítem, ugyanúgy, mint a mézeskalácsnál, cukorral, tojásfehérjével, tehát a mézeskalács díszítőanyagával dolgozom, és a technika is ugyanaz. A végén lelakkozom, mert az védi a felületet, és ettől tartós lesz. Amikor elkészül, olyan, mint a mézeskalács.

* Kikapcsolódás önnek ez a munkafolyamat, illetve mi motiválja?

— Mondhatni, megáll az idő, amikor a csuhézással, a mézeskaláccsal vagy a hűtőmágnesekkel foglalkozom. Amikor rajzolok, valamit készítek, akkor abba nagyon bele tudok merülni. Nem szoktam előre elhatározni, hogy most rajzolok egy három tulipánnal díszített mézeskalácsot, hanem közben alakul ki. Az első tulipán után jönnek újabb ötletek, hogy egy margarétát kellene rajzolni, vagy valami mást. Az ember munka közben tervez, és minden elkészült tárgy más. Ha babát készítek, annak is kialakul a személyisége, hogy egy öreg nénit vagy egy kislányt ábrázol, mit teszek a kezébe, mivel foglalkozik éppen. Egy élettelen dolognak is lehet történetet adni. Javasolták, hogy készítsek lakodalmakra is mézeskalácsot. Ha sokat gyártok, akkor az már lényegében elveszti az egyediségét. 10 mézeskalácsot még meg lehet csinálni, 50-nél már kezd unalmas lenni, a 100-nál több pedig már fizikai munka, és nincs benne semmi kreativitás. Úgy vagyok vele, számomra ez maradjon hobbi, és ne az legyen, hogy most 200 darabot meg kell csinálnom, mert annyit rendeltek. Szoktam szülinapokra is készíteni, azt például szeretem, mert kisgyerekeknek lesz. Megmondják, hogy a kisgyerek melyik mesét szereti, vagy ha tematikus a szülinap, akkor mik legyenek az alapfigurák. Nem szoktam megnézni, hogy mi van az interneten, mert azt valaki már megcsinálta. Én arra törekszem, hogy az enyém egyedi legyen. Persze vannak alapminták, például a magyar népművészetből származó elemek, ezeket is alkalmazom, de nem hagyományos, a mai kornak megfelelő motívumokkal is dekorálok. A mágnesek esetében is az a helyzet, hogy a minta hagyományos, de maga a mágnes nem, annak ugyanis semmi köze a magyar népművészethez. Előfordul, hogy akrillal pici képeket festek rájuk, vajdasági tájakat. Régebben ikebanát is alkottam csuhéból. A népművészet bizonyos elemeit és anyagait próbáljuk bevinni a mai, modern lakásba. Itt, Kúlán kevés magyar van, de a más nemzetiségű emberek is megveszik a magyar motívumos hűtőmágneseket.