Kedves Olvasók!

Nos, amikor én még kislány voltam, és szobafogságban (na jó, soha nem voltam szobafogságban… azt hiszem... mert jó és szófogadó voltam ), akkor a leggyakoribb időtöltésem a babázás volt. Én még a „számítógépmentes gyermekkor” generációjába tartozom, és akkoriban, mármint az én gyerekkoromban, környékemen a Barbie, a kopasz és a papírbabák voltak a menők. Akinek ezekből a legtöbb volt, az volt az ász!

Na most, a legjobb az öltöztetés volt benne. Bármennyi ruhája volt is egy-egy babának, sosem volt elég. Ezért gőzerővel ment a cserebere a barátnőkkel, a divatlapok bújása és később a ruhák onnan való kivágása vagy átrajzolása. Az volt ám a nagy siker, ha le tudtam koppintani egy-egy ruhát, ügyesen kivagdosni, a kis füleket meghagyva, és a babát büszkén vonultatni az új kollekcióban. Valószínűleg ez (is) vezetett odáig, hogy a mai napig imádom a kivagdosást, ragasztgatást, dekupálást, gyöngyfűzést, hajtogatást, kifestést és egyéb kézműves-tevékenységeket.

Legutóbb egy virágot készítettem (lásd az 1. képen), színes papírból, szülinapi „csokor” gyanánt. Aztán vannak itt különféle szeszes italt tartalmazó üvegek, dekupálva (2. kép), vagyis csak tartalmazTAK szeszes italt. Körülbelül karácsony másnapjáig. Merthogy nemcsak az üveget díszítettem én, de a likőrt is én készítettem bele. (És az elfogyasztásában is volt részem.) De a legbüszkébb a madárkáimra vagyok (3. kép), melyek a tavaszi gyerekműsorunk szereplői voltak.

Elkalandoztam. A lényeg, hogy a babák ugyan nincsenek meg, de a gyöngyök, színes papírok, olló, ragasztó igen. És hát szobafogság is van. Szóval előkerült a csodadoboz (4. kép). Olyan nagy, és olyan helyen van, ahonnan igen bonyolult előkúpászni. Ezért csak kivételes alkalmakkor kerül elő. És olyankor marad sokáig. Vagyis, amíg van időm, és amíg el nem készül a mű. Ékszerdoboz. A kreatív dobozom is annak számít, tele van gyönggyel, flitterrel, szalaggal, de most a pillanatnyi projektumom az ékszerdoboz.

Fogsz egy krémesküblit (Nivea fémdobozát vagy a nappali, esti hidratáló-, ránctalanító krémek üveg- vagy műanyag tégelyét), természetesen üresen, kimosva, megszárítva, és kezdődhet a kreatívkodás. Azzal vonod be, amivel csak akarod. Biztosan van otthon szalvéta (ehhez jó a spéci ragasztó, de nem muszáj, az OHO is megteszi), madzag, zsineg, fonál, szalag, textil, a virágcsokrokból félretett színes papír, háló, csipke (igen, el szoktam tenni az ilyesmit, hátha lehet vele kezdeni még valamit — és lám). Vagy körömlakk! Igen, volt, hogy egy-egy beszáradt, körömre már nehezen kenhető, de még folyékony körömlakkal festettem le vagy be egy felületet. Jaj, sok minden van, amivel újjá lehet varázsolni, át lehet alakítani, le lehet fedni.

Apropó lefedés! Annak jár valami jutalom, aki kitalálja, hogy mit rejtenek ezek a virágok: (5. kép) De az igazságot majd a következő részben fogom leleplezni. Addig is, sok alvást, jó pihenést, jó könyveket, filmeket, ebédeket, kártyázást. Én sajnos nem tudok maszkot varrni, hogy tegyek az ügy érdekében. De annyit megteszek, hogy itthon maradok dekupálni.

Puszi, Emina