— Mi már hetekkel ezelőtt megkezdtük az előkészületeket erre a nagyszabású eseményre, hiszen a falunap mellett ez az a rendezvény, amikor összejön a közösség, megmutatjuk, milyenek voltak a régi szokásaink. Ez inkább családi napnak számít, hiszen ilyenkor, a munkálatok bevégzése után, mindenki szabadon tud ünnepelni, főzni, szórakozni. Az idén több csapat jelentkezett, mint az előző években, és ami számomra külön öröm, hogy a fiatalok, sőt a gyerekek is bekapcsolódtak a megmérettetésbe, tehát lesz utánpótlás, lesz kinek megrendezni ezt a fesztivált évek múltán is. A hagyományos ízek főzőversenye is igen népszerű, de mi is mindig új tartalmakkal bővítjük a programot. Most például első alkalommal vannak itt Erdélyből, Szentegyházáról a huszárok, valamint a zentai St. Longinus Középkori Hagyományápoló Egyesület tagjait is meghívtuk, és mindezek mellett először lesz operettest, melyen a budapesti European Operett énekesei lépnek fel — hallottuk Dobai Jánostól.

Dobai János faluelnök köszönti a jelenlévőket

A Kukoricafesztiválon beszédet mondott Kerekes József, a VMSZ alelnöke, államtitkár, aki nagyon jelentősnek tartja ezt a tordai rendezvényt.

— Ma már nem így történnek az őszi munkálatok, de nem árt, ha a fiatalokban tudatosul, mennyit szenvedtek régen az emberek azért, hogy betakarítsák a termést. Az is dicséretes, hogy az ilyen események sok vendéget vonzanak, és az elszármazottak is hazalátogatnak — nyilatkozta.

Az összejövetelt Ivana Petrić, Begaszentgyörgy község elnök asszonya nyitotta meg, aki a csapatoknak a megmérettetés mellett elsődlegesen jó szórakozást, barátkozást kívánt.

Életkép huszárokkal és a leszedett kukoricával

A legfiatalabb tordaiaknak, a Petőfi Sándor MME Kincsünk csoportjainak műsora után a fesztiválozók traktorral, szekéren a kukoricaföldre igyekeztek. A tűzoltóság is szolgálatban volt, három rohamkocsival jelent meg, majd később habpartit is rendezett.

A parcellát nem lehetett elvéteni, hiszen a tordai határban már csak ezen a maréknyi földterületen állt a betakarításra váró tengeri. A versenyzők sem kukoricáztak, hanem ügyesen leszedték, levágták a szárat, és kúpba rakták, a zsűri pedig értékelt.

A Kukoricafesztivál egyik legszebb mozzanata az volt, hogy Csernoh Angéla magyartanárnő az osztályával együtt bevállalta a kukoricaszedést.

— A korábbi években a rendezvénynek csak a faluban megtartott részén voltunk jelen, mivel nagyon sok diákunk táncol, föllép. Úgy döntöttünk, az idén másként lesz. Szerencsére jó kis osztályom van, vállalkozó szelleműek, és mindjárt bele is egyeztek, hogy kijöjjünk, és megnézzük, milyen ez a munka. Engem, amikor még általános iskolába jártam, a szüleim mindig vittek a határba. Szedtük a kukoricát, de nem vágtuk a szárat, nem állítottuk kúpba. Ezúttal a szárvágásra egy szülő vállalkozott, hiszen a szülőknek is sokat köszönhetünk, támogattak bennünket az előkészületekben. A reggeli is közös munka volt, felosztottuk, ki mit tudna hozni, például kolbászt, sonkát, aludttejet. Ellátogattunk a nagyszülőkhöz és a dédszülőkhöz is, mert ezek a tárgyak, amelyeket itt látunk, már nincsenek meg a mai konyhában. Kérdezgettük őket, hogy az élelmet miben vitték ki a földre, hiszen akkor még nem volt műanyag tányér, flakon. Elmondták, hogy pléhtányért, köcsögöt, vizeskorsót használtak, mi pedig összegyűjtöttük ezeket a tárgyakat. 

Utánpótlás — a tordai általános iskolások

A gyerekeknek nagy élmény volt a kukoricaszedés, becsülettel el is végezték a munkát, majd elfogyasztották a reggelit. Egyik anyuka súgta meg, hogy jó néhányan otthon nem ennék meg a szalonnát, sonkát, itt viszont mindenki jóízűen falatozott.

A legkisebbek részére a sportközpontban is szerveztek kézműves-foglalkozásokat, és azt is megtudtuk, hogy a művelődési egyesületbe járó gyerekek a nyári szünetben sem ültek tétlenül, hanem célszerűen alkottak, az elkészített munkákat pedig a Kukoricafesztiválon értékesítették. Az így megkeresett pénzt közös megegyezés alapján leginkább kirándulásra költik, mesélte Sári Enikő művészeti vezető.

— Három szép standunk van, ahol a gyerekeknek a kézművesmunkái láthatóak, valamint az anyukák különféle finomságokkal kedveskedtek. Én most nemcsak mint művészeti vezető beszélek, hanem mint anyuka is, mert ebből a pénzből és a karácsonyi vásárból összegyűlt összegből a gyerekekkel minden évben ellátogatunk vagy Adára fürdeni, vagy Szabadkára, Palicsra, az állatkertbe. Egyébként már jelezték, hogy jövőre nagyon szeretnének a palicsi AkvaParkba eljutni. Nagyon büszkék vagyunk rájuk, mert szorgalmasak, és a heti két próba mellett a kézműveskedésekre is eljárnak.   

Hagyományos reggeli

A Kukoricafesztivál legnagyobb értékét Dénes Ildikó, az újszentesi csapat egyik tagja fogalmazta meg.

— Mi mindig nagyon jól érezzük magunkat, mert barátokkal találkozunk. Az idén a tordaiak nálunk, Újszentesen találkoztak a magyarországi szentesiekkel, és most a szentesi csapat is itt van. Így született a tordai kapcsolat az újszentesiekkel is Sándorfalván. Sőt, még a szentegyháziak is jelen vannak, akikkel mi is jó kapcsolatot ápolunk. Alkalom ez a barátkozásra, a kapcsolatok megszilárdítására, de közös pályázatok elkezdésére is, mert itt születnek a jó ötletek, például az ilyen kiváló muzsikusok mellett. Tőlünk is jöttek fiatalabbak, idősebbek, mindent kipakoltunk az asztalra, a pokrócra. Nagy élmény, hogy kijössz ide a prikolicával vagy lovas szekérrel. Nagy ölelések fogadtak, amikor ideértünk, mert sokan ismernek bennünket. Nem is lehet szavakkal kifejezni azt az érzést, hogy ennyi magyar találkozik Tordán, és ez a falu most a világ közepe.

És az volt valóban. A világ közepe. Torda és a Kukoricafesztivál.