* Harminchat éve létezik a zenekar, sok album és még több koncert van mögötte. Ha a pályájának ívét nézzük, hol tart most a Csík Zenekar? Élvezi a csúcson levés nyugalmát, vagy folyamatos munkát igényel, hogy az ember ott legyen?

— Többféleképp is lehet válaszolni. A realitást mondjam, vagy egy kis reklámízű szöveget? Mert a reklámszöveg az lenne, hogy minden jól halad, továbbra is óriásit fut a zenekar, egyre több a fellépésünk, stb. A realitás viszont az, hogy azért igencsak meg kell küzdeni a meghívásokért, jó produkciókat kell csinálni, s készülni kell arra, hogy jó megállapodásokat kössünk. Mindennek lehet örülni, én például most annak örülök, hogy megérkeztünk Palicsra, s ma az itteni közönség előtt muzsikálunk, mert jó ide visszatérni. A harmadik, az őszinte válaszom a kérdésre pedig, azaz amit én gondolok, hogy harminchatodik éve működünk, elképesztő eredményeket értünk el, nagyon sok szeretetet kapunk a közönségünktől, és ezt meg kell tudni becsülni, de tudni kell, hogy zajlik körülöttünk az élet, és a világ állandóan változik. Bennünk a hitet az igényes, jó zene és a magyar népzene szeretete tartja, melyet én örök érvényűnek gondolok.

* Milyen szembesülni ezekkel a változásokkal, melyek a világban történnek?

— Minden változást józanul kell látni. S jó, ha ezeket látja és jól érti az ember. Persze ijesztő is lehet, és felmerül a kérdés, kell-e még a zenekar, de én ilyenkor mindig azt mondom, hogy addig jó, amíg van kinek muzsikálni, addig játszani fogunk. Fontosnak tartjuk a zenénkkel is jelezni, hogy mindig mindenki találja meg a saját életét, saját világát, és hogy mindig találjon maga körül értéket, mindig legyen igényes, legyen szó ruházkodásról, ételről, könyvekről, koncertélményről, bármiről. A mi esetünkben is ez történik, igyekszünk olyan zenéket feldolgozni, amelyeket mi igényesnek gondolunk, s az autentikus népzenét is igyekszünk a lehető leghitelesebben átadni. Azt hiszem, a legfontosabb tehát, hogy az életét mindenki a legigényesebben és a legszebben élje le.

* Sok a fiatal, új tehetség, új zenei stílus, a rádió ontja a zenét. Megtalálják saját közönségüket?

— A népzene is örökzöld, s a dalok is, melyeket feldolgozunk, és szerintem ezért is lesz mindig kinek muzsikálni őket. Ebben a már emlegetett változó világban amíg van olyan korosztály, amely például Presser Gábor dalaira tud egy nagyot énekelni, nekünk is lesz helyünk. És szerintem a mai huszonévesek is szívesen hallgatják az LGT-számokat, ismerik a dalok szövegét. Mert ezek esetében is örök érvényű dalokról beszélünk. Ez az, ami viszi előre a Csík Zenekart.

* Hogyan választják ki az előadót, akivel együttműködnek? Vannak megkeresések, vagy önök választanak?

— Mindig más, és mindkettőre volt már példa. Zenekarunk hegedűse-gitárosa, Szabó Attila évekig dolgozott a Kispál és a Borzban, jó barátságot ápolt a frontemberével, Lovasi Andrással, ebből adódtak olyan lehetőségek, hogy például meghívtak bennünket fellépni a Kispál-koncertre, ahol mi eljátszottuk néhány számukat. Persze volt olyan is, hogy megkért bennünket az Anima Sound System, hogy a születésnapi lemezére dolgozzuk fel egyik dalát. S az is megesett, hogy mi magunk merészeltünk megkeresni valakit. Presser Gábort például, akivel azóta is kedves baráti kapcsolatban vagyunk, immár tíz éve szinte a zenekar tagja. S olyan is van, aki biztos nem keresne bennünket, meg akit mi sem keresünk meg, hogy korrektül fogalmazzak. (Nevet.) A Budapest Parkban nemrég volt egy nagyon sikeres koncert, mely a Generációk címet viselte, ott ugyanúgy ott volt velünk Földes László — Hobo, Pici bá (Presser Gábor), James (Karácsony János, LGT), Lovasi András, Kiss Tibi, de a fiatalabb generáció tagjai is: Lábas Viki, Fekete Giorgio. A Csík Zenekaron belül is van egy korosztályváltás, fiatal prímásunk van most, Gál Tibor, aki csodálatosan játszik és énekel is, úgyhogy ő fogja átvenni a gyeplőt a kezemből, mert ez az élet rendje.

* Amikor megszülettek az első feldolgozások, érte az együttest kritika, amiért nem kizárólag autentikus népzenét játszik?

— Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, de ez természetes is. Mi magunk is elgondolkoztunk ezen, felmértünk, mérlegeltünk. Sokszor mondták, hogy az autentikus népzenét nem kellene ilyen módon átvarázsolni, aztán valahogy mégis úgy alakult a történet, hogy az első ilyen jellegű összeállításnál, miközben megszülettek a kritikák, megjelent egy kamara-táncfesztiválon egy táncegyüttes is, mely a mi zenénket választotta, meg is lepődtünk, de azt éreztük, akkor mégis jó döntés volt. S a közönség is kérte, hogy csináljunk még ilyen számokat, szóval nem feltétlenül mi forszíroztuk. És bejöttek alternatív rockzenét szerető bőrdzsekis rockerek is a koncertünkre, s azt azért tudni kell, hogy fellépéseinken a feldolgozások mellett autentikus népzenét is játszunk, nem is keveset, s a rockerek odajöttek megkérdezni, hogy na, ma nem lesznek kalocsai katonanóták? Soha nem gondoltam volna, hogy éppen egy rocker fogja ezt megkérdezni tőlünk, szóval lehet, hogy a népzenét is megszerettetjük azokkal, akik addig lehet, hogy nem is hallgatták.

* A rengeteg koncert közül van olyan, amely különösen emlékezetes maradt?

— Hú, hát a harminchat év valóban tele volt csodálatosabbnál csodálatosabb koncertekkel. 2000-ben a világ másik felén, Sydney-ben, az olimpián képviselhettük Magyarországot a játékokat kísérő kulturális programsorozaton. Ez egy nagyon nagy dolog, ezek azok a pillanatok, amelyek soha nem törlődnek ki az emlékezetünkből. Az ottani közönségnek muzsikáltunk, találkoztunk Jackie Orszaczkyval, akinek nagyon tetszett a kalotaszegi népzene. Minden egyes koncert másért jó. Kevesen tehetik meg, hogy zenészként ilyen sok éven keresztül a közönség előtt lehetnek, és azt csinálhatják, amit szeretnek.

* Más muzsikálni egy többezres tömegnek, mint néhány száz ember előtt?

— Én világéletemben úgy voltam ezzel, hogy a kiskonyhában vagy Ballószögön, egy kis klubban is jó szívvel muzsikáltam, de nagy tömegek előtt is. Mindkettő óriási feladat. Kicsi és óriási közönség előtt is ugyanolyan igyekezettel és szeretettel kell a legjobbat nyújtani. Igazi, őszinte odaadás nélkül nem is működhet, legyen mögötted akármilyen fény- és hangshow. Ha azonban szívből és lélekből zenélsz, azt a közönség is érezni fogja.