Kastori Rudolf a mai Horvátország területén lévő Károlyvárosban született 1935-ben. Az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Karán doktorált 1963-ban, majd egyetemi tanárként ezen a karon dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Kutatási eredményeiről 384 tudományos dolgozatban számolt be szerzőként, illetve társszerzőként, ezenkívül 35 kötet és 27 monográfia szerzője, társszerzője, de 238 tudomány-népszerűsítő cikket is írt. Publikációi magyar, német, angol, orosz és szerb nyelven jelentek meg. Annak ellenére, hogy nyugdíjas, a mai napig dolgozik.

* Melyik a legnagyobb eredménye?

— Elsősorban a növények ásványi táplálkozása terén elért eredményeket tekintem a legfontosabbnak, mi azonban környezetvédelmi kérdésekkel is foglalkoztunk, és az én ajánlásomra a Mezőgazdasági Karon felvettek egy új tantárgyat, az agro-ökoszisztéma védelmét. Ez volt az első ilyen tantárgy, amelyet Jugoszláviában a Mezőgazdasági Karon bevezettek, sőt, abban az időben nagyon kevés helyen oktattak környezetvédelmet, ma már viszont nem is lehet olyan kart találni, ahol ilyen témájú tantárgy ne szerepelne a programban. Már annak idején beláttam, hogy az ökoszisztéma, elsősorban a talaj, de a víz védelmét is mint tantárgyat kell oktatnunk a mezőgazdasági szakembereknek. A környezetvédelmi probléma már akkor is fontos volt, de az idő múlásával ennek a jelentősége állandóan növekszik.

* Beszélgessünk egy kicsit a növények ásványos táplálkozásáról.

— Kulcsfontosságú, hogy egy bizonyos fajtának a biológiai potenciálja teljes mértékben kifejezésre jusson. Persze itt elsősorban néhány elemről van szó, melyeket mi biogén elemeknek nevezünk, miközben az emberek rendszerint csak a nitrogénre, a foszforra és a káliumra gondolnak, de vannak nyomelemek is, mint például a bór, a vas vagy a cink, melyek hiánya nagymértékben csökkentheti a termőképességet és a növények minőségét is. Külön hangsúlyoznám kutatásainkból azokat az eredményeket, amelyeket a növények nitrogéntáplálásával kapcsolatosan értünk el. Ennek egy igen fontos része a növények nitrogénfelhalmozódása. A nitrát az ember és az állat számára nem toxikus, de a redukció folyamán keletkezett nitrit igen súlyos egészségkárosodást okozhat. Az első ilyen betegséget még az 1890-es években figyelték meg a szarvasmarháknál, melyek olyan kukoricával táplálkoztak, amely túl sok nitrogént kapott. Ezek szerint a műtrágyázásnál figyelembe kell venni a nitrogén mennyiségét, mert nemcsak hasznos, de káros is lehet. A talajelemzésnek nagyon fontos szerepe van, és a trágyázást a talajelemzés eredményei alapján, valamint természetesen a megfelelő, vagyis a termesztett növényfaj és fajta igényeihez kell igazítani. Nemcsak a túlzott nitrogén, de a túlzott foszfor is kárt okozhat olyan értelemben, hogy akkor a talajban az egyes nyomelemek a növény számára nem felvehető alakba mennek át, és ilyenkor például megesett, hogy — különösen a többéves növényeknél — cink- vagy vashiány jelei mutatkoztak. Ilyen példák Vajdaság-szerte is voltak.

* Az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Karán tanított, itt kezdte a pályafutását, és innen is ment nyugdíjba. Az évtizedek során kutatott, tanított és rengeteget publikált. Mire emlékszik vissza legszívesebben?

— Én a kar első évfolyamának voltam a hallgatója, és elsőként is doktoráltam. A Mezőgazdasági Kar ’54-ben alakult meg, én ’63-ban doktoráltam. A doktorátussal kapcsolatos kísérleteket a római sáncokon, a kísérleti telepen végeztem. A laboratóriumi kutatások helyszíne elsősorban a kar volt, a mezei kísérleteket pedig az Újvidéki Növénytermesztési és Konyhakertészeti Intézet kísérleti parcelláján hajtottam végre. Úgyhogy én igaz, hogy a karon voltam állandó munkaviszonyban, de sok időmet az említett intézetben töltöttem, vagyis ott dolgoztam, mivel ott voltak meg a feltételek, hogy az ember szabadföldi kísérleti körülmények között tudjon kutatni.

* Mit szeretett jobban: kutatni vagy oktatni?

— Aki kutatással foglalkozik, különösen a mezőgazdaság területén, annak figyelembe kell vennie, hogy munkája során lehetőleg a gyakorlat számára fontos vagy jelentős problémák megoldásához járuljon hozzá. Mi tisztán elméleti kutatásokkal is foglalkoztunk a növényélettan terén, de igyekeztünk a mezőgazdasággal kapcsolatos gondokra is megoldást találni. Csak egy-két példát említenék: A ’60-as években a műtrágya alkalmazásával kapcsolatban itt nem volt nagy és sok gyakorlat, ezért elsősorban a külföldi tapasztalatokat érvényesítették. Kutatásaink eredményei arra utaltak, hogy az a nitrogén-foszfor arány, amelyet a szakma abban az időben ajánlott a műtrágya alkalmazásakor, a nagyon nagy mennyiségű foszfor és kálium oldalára billent. Kutatásaink viszont arra utaltak, hogy Vajdaság földjein elsősorban a nitrogénműtrágyák alkalmazása kecsegtet nagyobb sikerrel, és eredményeink elősegítették azt, hogy ezt az arányt megváltoztassák — nem egyszerre, de fokozatosan —, így ma már azt lehet mondani, hogy a nitrogén-foszfor-káliumot 1:0,6:0,2 arányban használják. Káliumműtrágyát persze kell használni, de hatása nálunk aránylag kicsi, mivel talajaink káliumellátottsága, különösen a csernozjom esetében, jó és magas.

* Az egyetemi kutatásai és az oktatás mellett publikált is, sőt, újságírással is foglalkozott.

— Kétszázvalahány cikket írtam, annak idején a Magyar Szóban heti mellékletként megjelent a Föld Népe, ebben számos alkalommal publikáltam elsősorban a növények ásványos táplálkozásával kapcsolatosan, de más témákban is. Más folyóiratokban is jelentettem meg szakdolgozatokat. Ami az oktatást illeti, én szerettem tanítani, mert a fiatalokkal teremtett kapcsolat mindig kellemes élmény, különösen akkor, ha az ember észreveszi, hogy amit mondott, azt a hallgatók elsajátítják, és remélhetőleg a gyakorlatban alkalmazzák. Számos olyan hallgatóm volt, aki sajnos elment Jugoszláviából, Szerbiából külföldre, és nagyon sikeres pályát tudhat maga mögött. Ami tanárként részben az én eredményem is.

* Az idén tölti be a nyolcvanhetedik életévét, és nyugdíjas. Ennek ellenére az egyetemi telefonszámán tudtam elérni az interjúhoz. Mivel foglalatoskodik a nyugdíjas évei alatt?

— Amíg az ember aktív és dolgozik — eltekintve attól, hogy mivel foglalkozik —, addig él és addig létezik. Abban a pillanatban, ha megszűnik aktívnak lenni, akkor már csak vegetál. Én a mai napig rendszeresen bejárok a karra, és együttműködöm a munkatársaimmal, publikálunk, most inkább ilyen összefoglaló dolgozatokat írok, mivel már kevésbé foglalkozom gyakorlati kutatással, laboratóriumi munkával.

* Nemrégiben vehette át az Arany János-érmet a Magyar Tudományos Akadémián, az MTA egyetlen vajdasági tagjaként.

— A Magyar Tudományos Akadémia külső tagja 1998-ban lettem, és számomra ez természetesen egy külön öröm, hogy több mint két évtizedes tagság után kaptam egy ilyen díjat. Ezt nem csak a saját teljesítményem elismerésének tartom, hiszen a hatvanéves munkásságom folyamán számos kollégával dolgoztam együtt, akiknek a száma körülbelül kétszáz. Ők különféle területeken tevékenykedtek, volt köztük vegyész, biológus, talajtanos, talaj-mikrobiológus, növénynemesítő stb., mivel az esetek többségében ilyen multidiszciplináris problémákkal foglalkoztam. Így nekik is köszönettel tartozom ezért az elismerésért.