Tavaly ősszel az idared almafajtáért a termelők 12—15 dinárt kaptak a piacon. Ha szem előtt tartjuk a 35-40 tonnányi hektáronkénti hozamot, akkor egy kilogramm alma termelési ára 18-20 dinár. A régi ültetvények ennél jóval kevesebbet teremnek, vagyis a gazdák eleve veszteséggel termelnek. Az új ültetvények létesítésére nagymértékben hatnak az előző évek hozamai, illetve az alma piaci árának alakulása. Tavalyelőtt virágzásban fagyott el a gyümölcs, a múlt évben pedig a jégkár okozott gondot. Némelyek ősszel a teljes terméshozamot csak ipari almaként tudták értékesíteni, ami óriási veszteség a gazdaságuknak. Ilyen esztendők sorozata után az emberek visszafogottabbak az új gyümölcsösök telepítésével kapcsolatban — mondja Fogas Vilmos.

— Azok a kistermelők, akik az ültetvény korából eredően nem számíthatnak nagy és kiegyensúlyozott terméshozamra, próbálják menteni a menthetőt, és a földjükön burgonyatermesztésbe kezdenek. A váltás érthető, hiszen a krumplit márciusban vetik el, és akár már júniustól lehet árusítani. Ezek a gazdák a rövidebb termelési ciklustól remélik a befektetett pénz megtérülését — emelte ki a tapasztalt termelő, és azt is hozzátette, hogy a burgonyatermesztés is rengeteg buktatót rejt magában. Fogas Vilmos szerint a krumpli csak intenzív termesztési technológia alkalmazásával tud megfelelő hozamot nyújtani, vagyis az öntözésen kívül rengeteg istállótrágyára és eredeti vetőmagra van szükség — melynek kilogrammonkénti ára meghaladja az egy eurót. A parcellákon csak ilyen feltételekkel lehet 30-50 tonnányi terméshozamra számítani. A kistermelőknek azonban többnyire sajnos nincs tőkéjük ilyen nagy beruházásokra. Azt, hogy ez így van, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az ültetvényüket sem tudják fenntartani. Ezért tehát jól át kell gondolni, hogy milyen termelésbe fognak azok, akik kiirtják telepítvényüket. A királyhalmi Prima szövetkezet igazgatója bizakodóan tekint az idei almatermésre:

— Jó hozamra van kilátás, természetesen csak akkor, ha a szedésig nem következik be újabb elemi csapás, illetve ha a gyümölcsöt nem éri semmilyen negatív hatás. Az az érzésem, hogy a termelőknek ismét a vártnál alacsonyabb árral kell majd szembenézniük. Hogy ezt miből gondolom? Egyszerűen abból, hogy a még zöld mutsu almát az oroszok már most elkezdték felvásárolni 35-40 dinárért, és előre fizetnek. A környéken az a legnagyobb gond, hogy az idared viszonylag nagy területet foglal el. Ez egyébként érthető, hiszen ezt az almafajtát a legkönnyebb megtermelni, és a terméshozama szinte minden évben elfogadható, az utóbbi időben azonban az idarednek van a legalacsonyabb ára a piacon.
A tapasztalt termelő azt is elmondta, hogy a helyzet javítása érdekében a telepítvényeken fajtaváltásra volna szükség, még akkor is, ha az utóbbi évben az idaredültetvény nem bővült jelentősebben. A termelők kezdik belátni a váltás szükségességét, ezért egyre inkább részesítik előnyben a keresettebb fajtákat: a Golden Delicioust, a Red Delicioust, a Galát és a Granny Smitht. Ezekért a fajtákért ugyanis többet kérhetnek. A piaci mozgások alapján a királyhalmi termelő most úgy látja, hogy az idaredért a felvásárlók az idén sem adnak 15-20 dinárnál többet. A korábbi esztendőkben az észak-bácskai gyümölcstermesztők szinte kizárólag az orosz piacra termeltek. Most viszont olyan hírek kaptak szárnyra, hogy már oda is csak bizonyos fajtákat, és azokból is csak a kiváló minőségű almát lehet exportálni. Fogas Vilmos szerint a fenti állítás csak részben igaz, mivel több felvásárló is van, és mint mondta, nem mindenki szállít igényes vevőknek.
— Ami az értékesítést illeti, elmondható, hogy a vidékünkön megtermelt alma 75-80%-a az orosz piacra kerül, csak kisebb része jut el Montenegróba és Bosznia-Hercegovinába. A hazai piacra viszont már nem lehet támaszkodni, mert a vásárlóerő évről-évre gyengébb.