Topolya Község Művelődési Háza számos rendezvénynek ad otthont az év folyamán. Ezek között megtalálhatók a komolyzenei estek, filmvetítések, nincs hiány azonban ifjúsági programokban sem. Erről az intézmény igazgatónője, Csípe Tímea számolt be részletesen.

— Különös hangsúlyt helyezünk arra, hogy minden korosztályt már egészen kicsi kortól kezdve megszólítsunk. Amióta működik a Mosolycsaló gyermekszínjátszó-csoportunk, aminek most már tizenkét éve, azóta ez talán még hangsúlyosabb. Van egy saját csapatunk, és nemcsak miattuk, hanem mindenki miatt fontosnak tartjuk a hasonló programokat. Régen pelenkásszínházakat is elhoztunk ide, a Szabadkai Gyermekszínháznak ugyanis voltak ilyen előadásai. Havi rendszerességgel szerveződnek szerb nyelvű gyermekszínházi előadások, viszont ami a magyar nyelvűeket illeti, azok egy kicsit ritkábbak nálunk. Ennek érdekében is jó kapcsolatokat ápolunk a vajdasági diák színjátszókkal. Visszatérő vendégünk az újvidéki Színes Szilánkok Diákszínpad. Azért szeretjük nagyon az előadásaikat, mert több szakosztályban működnek, és úgy gondolom, Vajdaságban hiány van ifjúsági darabokban. Az elsődleges szempontunk az volt, hogy az Abigél című előadást hozzuk el, de mivel a gazdasági mutatókat is szempontként vettük, és mindenképp busszal utaznak az előadók, az Alíz esete Csodaországgal, avagy rendezőkém, mit akartál mondani? előadásnak is külön örülünk. Az egyik kötelező tevékenysége a művelődési háznak, hogy a községi diákszínjátszó-szemlét is lebonyolítsa, és nem csak azért, mert nekünk is vannak diák színjátszóink. A művészeti szakágakban a megmérettetést februárban a versmondó szemlékkel kezdjük, és így haladunk egészen júniusig. Van gyermekszínjátszó-szemlénk, utána néptánccsoportok és népi zenekarok szemléje községi szinten, ma már azonban gyakori, hogy a körzeti megmérettetéseket is ránk bízzák.

Az első előadásra, az Alíz esete Csodaországgal, avagy rendezőkém, mit akartál mondani? című darabra sok érdeklődő érkezett a művelődési ház színháztermébe. Uglár Annamária a Liliputi Mosolycsalók csoportjában veszi ki részét a színjátszásból. Most nézőként jött el.

— Anyukámmal vagyok itt, mert vele már korábban megbeszéltük ezt a programot. Az Alice Csodaországban című könyvről már hallottam, ezért is jöttem el megnézni az előadást.

A legkisebbek mellett azonban a tapasztaltabb korosztály képviselői is ellátogattak az eseményre. Így tett Rind Nyeres Novák Angéla, aki maga is pedagógus.

— A lányomat hoztam el, fiatal koromban én is nagyon szerettem színházba járni, s szeretném vele is megszerettetni a színház világát. Számos diákelőadásról sajnos nem is értesülünk, azokról azonban, amelyeket Topolyán és környéken szerveznek, sokszor hallunk. Az ilyen előadások nagymértékben segítik a gyermekek beszédkészségének fejlődését, emellett pedig talán szélesebb látókört is nyújtanak.

Az előadás Lewis Carroll Alice Csodaországban című meséjén alapul. A történet azonban a színház világába kalauzolja el a nézőket, akik így megtekinthetik annak mindennapjait.

A fiatal színjátszók előadásából az újvidéki Morovic Krisztián is kivette részét, aki az ezermester szerepét alakította.

— 2022-ben vágtam bele a színjátszásba, így már lassan három éve foglalkozom vele. A szöveg elsajátítása mellett a mozdulatokat is meg kellett tanulnunk, hiszen összetett koreográfiája is van az előadásnak, emellett egyes illemtani elemeket is elsajátítottunk. Jó és érdeklődő közönségünk volt. Az egész darab érdekessége, hogy nem az eredeti művet, hanem annak feldolgozását adtuk elő.

Rövid szünet után a nézők a művelődési ház mozitermébe költözhettek át, ahol az Abigél című produkciót adták elő a már érettebb színjátszók. A jegyárusoknál hosszú sorok kígyóztak, és végül majdnem telt ház lett.

A hosszú várakozás közepette szólítottuk meg Balázs Áron színművészt.

— Az előadásra több oknál fogva látogattam el. Egyfelől a regény tartalmát jó ismerni, másfelől korábban Újvidéken éltem, és követtem a diákszínpadosok munkáját, s amikor csak akad rá időm, eljövök őket megnézni. Véleményem szerint kiváló dolog, hogy a fiatalokkal foglalkozunk, nem csak magyarnyelv- és irodalomórán. Akiben megtalálható a tehetség, hajlama van a színészkedésre, az itt nagyon jól érzi magát, és különben is, egy nagyon jó közösség, társaság alakul ki. A darabot most láttam először, de mindenkinek ajánlanám, illetve az ehhez hasonló előadásokat is.

A másfél órás előadás végén a közönség vastapssal jutalmazta a fellépőket. Voltak olyanok is az érdeklődők között, akik szervezetten érkeztek, míg mások kisebb társasággal.

Major Evelin, a topolyai Sinkovics József Műszaki Szakközépiskola magyartanárnője így nyilatkozott:

— A színházba járást azért tartom fontosnak, hogy a tanulók megismerkedjenek a vajdasági színtársulatok értékeivel, illetve előadásaival. A középiskolás diákjaimat először hoztam el ilyen rendezvényre. Az Abigél házi olvasmány a nyolcadik osztályban, a fiatalokhoz kötődik a történet, hiszen a korosztályukat érinti a cselekmény.

Szabó Vilmos, a Csáki Lajos Általános Iskola hetedik osztályos diákja barátaival érkezett az előadásra.

— A darabról nemcsak hirdetések útján hallottam, hanem az ismerőseim is beszámoltak róla. A baráti társaságomat megkérdeztem, ki tartana velem, s ezután mi hárman jegyet vettünk. Az Abigélt még nem olvastam, s a filmet sem láttam. Ezt az előadást egy színész ismerősöm is ajánlotta, ezért is ta1áltam érdekesnek. Örülök, hogy élvezni tudtam, s a velem egykorúaknak is ajánlom, hogy látogassák a hasonló rendezvényeket. Ez nemcsak jó időtöltés, hanem művelődési lehetőség is.

A szerző felvételei