A fiatalok inkább a faluban maradnak - Tomek Viktor felvétele

Adorjánra, a Magyarkanizsa és Zenta között félúton elterülő, mintegy 1300 lakosú településre kifogástalan bekötőúton - sehol egy tátongó lyuk, sehol egy kátyú - térhet be a messzi vándor. A főleg magyarok és romák lakta település zöldfelületei rendezettek, az út menti övezete is makulátlanul tiszta. A falu fiatal, ambiciózus vezetőségének rengeteg az ötlete, elképzelése, mi mindent lehetne tenni az itt élők életszínvonalának a javításáért.
- A Tito marsall utca végén a villanyáram-ellátással volt problémánk, ezért hamarosan új trafóállomást építünk, majd, és az 1967-ben létesített vízvezeték-hálózatunkat is felújítjuk - sorolja az előirányzott terveket Borsos Csaba, az adorjáni helyi közösség elnöke. - A tervdokumentáció kidolgozására pályázat útján nyertünk 1 millió 700 ezer dinárnyi támogatást, de a kivitelezése költségeire is benyújtottuk már pályázati kérelmünket. Néhány aszfaltutat is korszerűsíteni szeretnénk, pontosabban a szövetkezet épületétől a Pap Pál utca sarkáig vezető út bővítését tervezzük, és ennek a beruházásnak a költségeire is pályázati pénzre számítunk.
A faluban hamarosan megkezdődik a földek tagosítása. Adorjánnak csak egy régi, 1875-ben készült térképe van, s az bizony már elég elavult.
- Szükség van a falu és határának az újramérésére, de a költsége ennek a munkának 50-60 millió dinárba kerülne. A kommasszáció díjának az 55 százalékát tartományi pénzekből, 35 százalékát köztársasági, 15 százalékát pedig községi eszközökből fedezik. A 90-es évek elején már elkezdték a község földjeinek a tagosítását, de közbejött a délszláv háború.
A tagosítás végeztével sokkal több pályázati támogatásért folyamodhat a Tisza menti falucska, minek eredményeként a falusi turizmus fejlesztésével akár az idegenforgalma is fellendülhetne, új távlatokat nyitva Adorján életében. Első lépésként kempingközpontot szeretnének létrehozni a Tisza-parton, a kajakháznál, hogy odavonzzák a környékbeli, sőt a távolabbi vidékekről is a horgászokat.
Egy fejlődő, fényes távlatokkal rendelkező faluból nem szívesen vándorolnak el az emberek, nem csoda hát, hogy Adorján utcáit járva szinte alig látunk üres házat.
- A faluban legfeljebb húsz üres ház található, a felének azért nincs lakója, mert romos állapotban van, a másik felének pedig azért, mert még nem költöztek bele a fiatalok, akiknek a szülei vásárolták meg családi lakhelyül. Eladó és kiadó ház nincs is szinte a faluban, a megüresedettek nem sokáig állnak gazdátlanul, általában gyorsan vevőre találnak. Több igen leleményes polgár is él itt, akik azonmód felvásárolják az eladó lakóépületeket, majd többszörös áron adják tovább. Az elmúlt héten 15 000 euróért kelt el egy 1970-ben épült, kifogástalan állapotban lévő, gáz- és villanyvezetékkel, telefonvonallal ellátott ház, tegnap pedig 9000 euróért talált gazdára egy másik, melyhez gazdasági udvar is tartozik. A vásárlók főleg helybeliek - magyarok és romák -, de vannak közöttük városiak is, hiszen itt jóval olcsóbbak a lakhelyek. Sajnos, néhány romos épület igen elcsúfítja a faluképet. Vannak ugyanis, akik jóval az étékén felül szerették volna eladni házukat, így azonban csak elriasztották a vevőket, a tulajdonosa pedig úgy döntött, hogy akkor inkább hagyja összedőlni.
A gazdasági világválság kirobbanása előtt nem volt munkanélküliség Adorjánon. A településnek mintegy 120 munkaviszonyban levő - a környező települések gyáraiban, elsősorban Magyarkanizsán és Zentán dolgozó - lakosa volt, mostanra azonban a válság miatt a számuk nyolcvanra csökkent. Azelőtt a roma kereskedők is teremtettek munkalehetőséget az itt élőknek, mostanra azonban ennek a népcsoportnak (mely a falu lakosainak mintegy a 25 százalékát alkotja) sem megy túl fényesen, mivel a hulladékfém ára a negyedére csökkent, s már nem kínálnak annyi munkát és nem alkalmaznak annyi munkaerőt, mint korábban.
Az 1990-es évek elején a háború elől több fiatal is elmenekült, de azóta megszűnt a faluból való elvándorlás, többségük idehaza keresi boldogulását. Nagy részük a munkahelyről hazamenet otthon folytatja a munkát: földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik. Nem csoda, hogy a tejtermelés tíz év alatt napi 1600 literről 3600 literre növekedett.
A faluban maradtak táborát erősíti ifjabb Sándor Ferenc is, aki annak ellenére, hogy naponta ingázik a munkahelyére - a magyarkanizsai malomban dolgozik -, jövőjét Adorjánon képzeli el. A valamikori szántóföldként használt földterületen feleségével együtt családi házat épített, és azt most szépítgetik, csinosítgatják.
- Mindössze 10-15 percnyire van a munkahelyem, így a napi nyolcórás munkaidő letelte után hazatérve itthon folytatom a műszakot földműveléssel és állattenyésztéssel. Istállóimban fejősteheneket, kocákat, malacokat tartok, de kicsiben hizlalással is foglalkozom. A jószágoknak a takarmányt három hektárnyi saját és ugyanennyi bérelt területen termelem meg, így próbálok valahogy dűlőre jutni és a földből a maximumot kihozni. A tejtermeléssel is próbálunk valamicske jövedelmet szerezni, ez viszont a felvásárlási ár csökkentése miatt megy nehezen. Nemegyszer kérdezem magamtól, vajon meddig bírom még. A jószágállomány felszámolására egyáltalán nem gondolok, a végsőkig kitartok. Hosszú távra rendezkedtem be, s nem lehet a terveket egyik napról a másikra megszüntetni. Ha pedig mégis a felszámolás mellett döntenék, a helyzet meg egy szép napon jobbra fordulna, akkor kezdhetnék mindent elölről, és az legalább öt-hat évet venne igénybe. Mindenki úgy találja fel magát, ahogy tudja. A szomszédom melegházi zöldségféle-termesztéssel foglalkozik, én a földművelés és az állattenyésztés mellett tettem le a voksom - mondta a két kisgyermekes gazda.
Ferenc gazda a nehézségek ellenére sem gondol a távozásra, s bízik abban, hogy egy szép napon mindenki jobb életet élhet. Mindennek a feltételei Adorjánon adva vannak: a jó minőségű termőföld, a város közelsége, és ami szintén fontos, van egy törekvő vezetősége. Így már egészen érthető, miért is nincs oly sok üres ház a faluban.