Környékünk legnépszerűbb női csapata kétségtelenül az I. Liga őszi bajnoka, a TSC Magyarkanizsa együttese, hiszen mérkőzéseire nemcsak Magyarkanizsáról, hanem távolabbi településekről is érkeznek érdeklődők. A csapat és a liga legeredményesebb góllövője az őszi idény alatt 14 találatig jutott Balázs Bettina, aki egész pályafutását tekintve 96 hivatalos mérkőzésnél és 108 találatnál tart. Az akkori Metalmania első hivatalos gólját ő szerezte, hamarosan pedig 100. alkalommal öltheti magára a magyarkanizsai csapat mezét. Bettivel a sporthoz fűződő viszonyáról, pályafutásáról és további terveiről beszélgettem.

— A sport iránti szeretet a családomból ered, hiszen kiskoromban rengeteget kirándultunk, és ekkor alakult ki bennem a mozgás iránti szeretet. Több sportágat kipróbáltam: teniszeztem, asztaliteniszeztem, úsztam, még most is kerékpározom, futok és természetesen focizom. Úszni a barátaim hatására a Magyarkanizsa Úszóklubban kezdtem. Két éven át rendszeresen részt vettem a nyári úszómaratonokon, ma már csak a kanizsai maratonon szerepelek, ha éppen a labdarúgással kapcsolatban nincsenek más kötelezettségeim. Futni a fociedzések mellett kezdtem, mivel úgy éreztem, hogy erőnléti állapotom javításra szorul, a pályán jobban szerettem volna teljesíteni, és ezért kezdtem el önállóan a futóedzéseket. Ha elkezdek valamit, akkor célokat is kitűzök magam elé, így elhatároztam, hogy lefutom a félmaratont. A motiváció vitt előre, és néhány éve Palicson teljesítettem a 21 km-t. Kerékpározni a családommal mentem és megyek nagyon sokat. Rengeteg szép helyen jártunk, például Ausztriában és Erdélyben, Magyarországot pedig végigbicajoztam, hiszen néhány éve Magyarkanizsa testvérvárosaihoz kerékpárral látogattunk el.

Balázs Bettina

* Több sportágban jeleskedtél, de leginkább labdarúgóként ismerünk.

— Focival óvodáskorom óta foglalkozom. Sokat játszottam a fiúkkal, és a társaság úgy döntött, hogy elmegy focizni. Én sem akartam lemaradni a többiektől, ezért velük mentem. A fiúk velem sem bántak másképp. Elsőre csodálkoztak, hogy lány létemre miért is focizom, de mutattam nekik egy-két trükköt, és utána egyre komolyabban vettek.

* Alapítástól kezdve oszlopos tagja vagy a magyarkanizsai női labdarúgóklubnak, mely akkor még a Metalmania nevet viselte.

— 2010 nyarán Magyarkanizsán egyhetes focisuli indult, melyre sok lány látogatott el, hogy részt vegyen a különféle játékos foglalkozásokon. Mintegy 20-25 lány döntött úgy, hogy szeretne focizni. Ekkor megkérdeztük a felnőttférfi-csapat akkori edzőjét, Vajda Fangyót, hogy volna-e ideje velünk is foglalkozni. Igent mondott, és azóta is az edzőnk. Rendkívül hálásak lehetünk neki, hiszen sokat tett a csapatért, egyben tartott bennünket, egyengette utunkat.

* Hamarosan jeles jubileumhoz érkezel, hiszen a 100. hivatalos mérkőzéseden lépsz pályára.

— Már nagyon várom. Hatalmas dolognak tartom az életemben, hiszen látom, hogy van értelme annak, amit csinálok, és kitartással szép eredmények érhetőek el. Bízom benne, hogy ezzel másokat is motiválok, hogy Magyarkanizsán és a női fociban is sok minden megvalósítható. A kezdő focistalányok is láthatják, hogy van miért küzdeni, és ha rendszeresen dolgoznak, kellő alázattal viseltetnek a labdarúgás iránt, akkor ők is eredményesek lehetnek.

* A 108 bajnoki gólból melyik a kedvenced? 

— Néhány éve a Kolubarával játszottunk az I. Ligába való jutásért, és idegenben betaláltam a hazaiak hálójába, ám a lazarevaciak sajnos egyenlítettek. A magyarkanizsai visszavágón büntetők döntöttek a feljutásról, és a fehér pontról is gólt szereztem. Talán erre a két találatomra emlékszem vissza legszívesebben, hiszen mindkét gólnak nagy szerepe volt abban, hogy felkerültünk az I. Ligába. Ez a siker egyfajta lökést adott a klubnak, és ma már a Szuperligáért harcolunk. Remélem, hogy a következő nagyobb élményem a Szuperligába jutás lesz.

* Az elmúlt idényben a Zemun mögött a második helyen zártátok az I. Ligát. Egész nyáron tartott a bizonytalanság, hogy másodikként felkerültök-e a legerősebbek társaságába. Ez megviselt benneteket?

— Nagyon kétes időszak volt, hiszen nem tudtuk, mi lesz velünk, melyik rangfokozatban fogunk a következő idényben játszani. Egyre csak vártuk az értesítést a szövetség döntéséről. Mi, játékosok nem tudjuk, mi történt pontosan, állítólag egy szavazás döntött arról, hogy maradunk az I. Ligában.

Egy győztes fejpárbaj

* A folyó idényben megszereztétek az őszi bajnoki címet. Huszonöt pontot gyűjtöttetek, akárcsak a Kolubara, ám a gólarányotok eggyel jobb, mint a lazarevaciaknak.

— Mindennek megvan az oka, így annak is, hogy tavaly nem jutottunk fel a Szuperligába. Tavalyi csapatunkban több olyan lány is játszott, aki csak az anyagi körülmények miatt szerződött hozzánk. Ha valakit a pénz motivál, az még önmagában nem elég, a sikeréhség is fontos. Jelenlegi csapatunk összetartóbb közösséggé formálódott, és sokkal inkább megérdemelné a feljutást. A nyáron hat kezdőjátékosunk máshova szerződött, így az őszi idényt mindössze tizennégy játékossal játszottuk végig. A lányok hozzáállása példaértékű, minden edzésen végrehajtják az edzői utasításokat, de mellette magánszorgalomból is készülnek. Kiváló csapatszellem alakult ki, ez visz bennünket előre. Az őszi idényben adott 14 gólommal elégedett vagyok, hiszen tavaly az egész idényben nem találtam ennyi alkalommal a soros ellenfél hálójába.

* Mikor kezdtétek a tavaszi idényre való felkészülést, és milyen a munka menete?

— A felkészülést február 1-jén, másfél hónappal a tavaszi folytatás előtt kezdtük meg. Február 13-án Vrnjačka Banjára utazunk edzőtáborba, ahol több barátságos mérkőzést játszunk. Emellett itthon is több felkészülési mérkőzésen lépünk pályára. Néhány erősítésre szükségünk lenne, hiszen kevesen vagyunk, és a sérülések sem kerülnek el bennünket. Az ősszel az egyik csapattársam térdszalagja elszakadt, így nem számíthattunk rá a bajnokság első részében. Kiváló közösséget alkotunk, sok erősítésre nincs szükségünk, viszont jó, ha van egy-két ember, aki be tud ugrani, ha kell. Célunk mindenképp a bajnoki cím megszerzése.

* A mérkőzések előtt vannak-e különleges szokásaid, rituáléid?

— Mindig meghallgatom a kedvenc zeneszámaim, melyek feldobják a hangulatom, valamint a zoknit és a futballcipőt előbb mindig a jobb lábamra húzom.

* A foci mellett bíráskodsz is, a Tisza Menti és a Szabadkai Ligában láthat a közönség az oldalvonal mellett. Hogyan jött a képbe a partjelzősködés?

— Amíg vártam, hogy az egyetemen felvesznek-e a következő szakra, addig az egyik játékvezetéssel foglalkozó barátnőm megkérdezte, volna-e kedvem kipróbálni a bíráskodást. Úgy gondoltam, miért is ne, sosem gond, ha többet tud az ember. Két idényben partjelzősködtem a Tisza Menti és a Szabadkai Ligában, mintegy 50-60 mérkőzés lehet a hátam mögött, köztük egy női szuperligás meccsen is lengettem.

* Tíz éve vagy a magyarkanizsai klubban. Megfordult-e a fejedben a váltás lehetősége?

— Elég sokszor gondoltam arra, hogy szeretnék továbblépni és egyénileg is továbbfejlődni. Végül mindig hazahúzott a szívem, és én is a csapattal fejlődtem. Hogy a jövőben eligazolok-e, ez attól függ, hogyan fejezzük be a tavaszi idényt, feljutunk-e a Szuperligába, vagy sem. Szeretném kipróbálni magam külföldön, megnézni, valójában hol tartok. Úgy érzem, most vagyok a legjobb formában, és még jobban tudnék teljesíteni. Ha sikerülne, akkor Németországban, egy alacsonyabb osztályú csapatban szívesen kipróbálnám magam.

* A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kara sport- és rekreációszervezés szakának végzős hallgatója vagy. Ezek szerint a sport mindig jelen lesz az életedben.

— Azért választottam ezt a szakot, mert életem nagy részét a sportban töltöm, és úgy voltam vele, akkor már fejlődjek minden téren. Azt nem tudom, hogy később mit hoz a sors. Egyelőre a bajnoki cím és az egyetemi oklevél megszerzésére összpontosítok.