Valljuk be, hogy egy focimeccs megtekintése közben gyakran értetlenkedünk bizonyos bírói ítéletek miatt, sokszor bekiabálunk a játéktérre, hiszen meggyőződésünk, hogy mi a pálya széléről mindent sokkal jobban látunk.
Pedig a játékvezetői hivatás egyáltalán nem egyszerű (állíthatom ezt másfél éves tapasztalattal a hátam mögött), rengeteg dologra kell odafigyelni, a másodperc tört része alatt kell cselekedni, azaz helyes ítéletet hozni, emellett pedig meg is kell küzdeni egyes focistákkal, akik hozzáállásukkal és viselkedésükkel korántsem segítik a sípmester munkáját. A legtöbb bíró a férfiak közül kerül ki, vannak azonban nők is, akik ezt a hivatást űzik, nem is akármilyen szinten. Ezúttal egy hölgyet ismerhetnek meg a kedves olvasók, Kovács Izabella magyarkanizsai játékvezetőt, aki a bíráskodáson kívül focizik is — az I. Liga 3. helyén végzett Magyarkanizsa Női Labdarúgóklub felnőttegyüttesében.
— Nyolcadik osztályban kezdtem labdarúgással foglalkozni, tehát 2010 óta megszakítás nélkül tagja vagyok a csapatnak. A lányokkal végig kitartottunk, sosem adtuk fel, hiszen mindannyiunkban él a labdarúgás iránti szeretet. A foci előtt teniszeztem, ám egy hátsérülés miatt abbahagytam. Nem kellett volna, viszont úgy éreztem, nem tudok tovább fejlődni, megragadtam egy bizonyos szinten. A labdarúgásban több esélyt láttam az érvényesülésre.
Kovács Izabella a Szerbiai Labdarúgó-szövetség ópazovai edzőközpontjában
* A Magyarkanizsa csapatával újoncként a 3. helyen végeztetek az I. Ligában. Hogyan tekintesz vissza a mögöttünk hagyott idényre?
— Büszkék lehetünk magunkra, hogy az I. ligás idényünkben felállhattunk a dobogó harmadik fokára. Az elmúlt idényben sajnos kevesebb szerepet kaptam a korábbihoz képest. Ezt magamnak is köszönhetem, mivel nem voltam teljesen felkészülve a játékra. Lehet, hogy ebben a játékvezetői karrierem is közrejátszott, melyre az elmúlt idényben több energiát fordítottam. Reménykedem, hogy a hamarosan rajtoló idényben visszaküzdöm magam a kezdő felállásba.
* Honnan ered az ötlet, hogy megpróbálkozz a játékvezetéssel?
— A női csapattal 2012-ben indultunk először a bajnokságban, és akkor felfigyeltem a játékvezetői tevékenységre. Érdekelt, miből áll ez a hivatás, mit kell csinálnia egy bírónak a mérkőzések alatt. Szerencsére megismerkedtem Radivoj Muškinjával, a Magyarkanizsa—Zenta—Ada községi labdarúgó-szövetség bírói testületének elnökével, aki elmondta, majd megmutatta, mi is a feladata egy játékvezetőnek. Ekkor döntöttem el végérvényesen, hogy ebben is szeretném megmérettetni magam.
* Hogyan lehet valakiből játékvezető?
— A labdarúgás szabályairól kaptunk egy könyvet, melyből felkészültünk az elméleti vizsgára. Húsz-huszonöt kérdésből álló tesztet töltöttünk ki, különféle szituációkra vonatkozó és a labdarúgás általános szabályairól szóló karikázós feladatokat oldottunk meg. A gyakorlati rész keretében a tóthfalui akadémia pályáján öt percig vezettünk egy mérkőzést.
* Milyennek kell lennie egy játékvezetőnek?
— Erélyesnek, határozottnak, tekintélyt kell parancsolnia a pályán. Nekem ez nehezebb, mivel másként tekintenek rám, mint a férfi társaimra. Nőként semmilyen negatív élményem nem volt a játékvezetés terén, mintha a focisták sokkal kultúráltabban viselkednének velem szemben.
A Tisza Menti Liga 2017/2018-as idényének zárómérkőzésén, az AFK—Csóka-találkozón (Foto Video Studio Dobai — Ada)
* Milyen emlékeket őrzöl az első felnőttmérkőzésedről?
— Martonoson partjelzőként, azaz segédbíróként tevékenykedtem. Emlékszem, hogy nagyon ideges voltam, és több alaphibát követtem el, melyek gyakorlással kiküszöbölhetőek. Főbíróként az első mérkőzésemet Tornyoson, a Tisza Menti Ligában vezettem, itt a hazai együttes 8:1-re legyőzte a majdáni Tromeđa csapatát. Hamarabb is lehettem volna főbíró, viszont akkor még nem volt elég önbizalmam ahhoz, hogy felnőttmérkőzést vállaljak. Gyakoroltam, és négy évvel később éreztem úgy, hogy főbíróként is kiállhatok a pályára. Kellett az a négy év, jól döntöttem, hiszen most értem meg igazán erre a feladatra.
* Három meccsen fújtad a sípot a Tisza Menti Ligában, majd április 29-én Bácsfeketehegyen, a Jadran—Napredak-mérkőzésen (3:0) debütáltál a Szabadkai Körzeti Ligában. A bemutatkozó mérkőzést még kettő, a Sutjeska—Vinogradar- és a Napredak—Sutjeska-találkozó követte.
— Ideges voltam, és valamelyest tartottam a meccstől. Tudtam, hogy olyan partjelzőket osztanak be mellém, akikben megbízhatok, illetve akik sokat segíthetnek nekem. Dinamikus mérkőzést vezettem, nagyon sokat kellett futni, minden szituációt látni, illetve összpontosítani arra, hogy a lehetőségekhez mérten helyes döntést hozzak.
* Hogyan fogad a közönség és a játékosok, amikor azt látják, hogy egy hölgy irányítja majd a mérkőzést?
— Amikor még kezdő partjelző voltam, mindenki meglepődött. A hibáimat gyakran észrevették, és azt mondták: persze hogy nem értek hozzá, hiszen nő vagyok. Főbíróként viszont egyszerűen nem hallom, mit kiabálnak be a nézők, nem tudok arra figyelni, ami a pályán kívül történik. Partjelzőként, amikor kevesebb a dolgom, hallom a közönséget. A nézők pedig befolyásolják a munkánkat, és nem is látom értelmét, hogy bármit is bekiabáljanak a bíróknak, mert ezzel csak összezavarnak bennünket. A közönség soraiból könnyű bekiabálni, mindent tudni, a szabálytalanságokat észrevenni.
* Mennyire más meccset vezetni a körzeti ligában, mint a Tisza mentiben?
— Van különbség a pályán és azon kívül egyaránt. Nem mindegy, hogy valamelyik faluba vagy városba küldenek-e bennünket. A közönség is más, a nézők bizony képesek hatni a mérkőzés menetére. Jobban szeretek a körzeti ligában tevékenykedni, mivel ott a focisták tapasztaltabbak, inkább a játékra, nem pedig a bíró működésére figyelnek.
* Focizni vagy bíráskodni szeretsz jobban?
— Mindkettőnek megvannak a maga szépségei. Eddig a foci volt az elsődleges, a mindenem, viszont az utóbbi időben egyre inkább a játékvezetés kerül előtérbe. Érzem, hogy fejlődök, látom az eredményeket, és úgy hiszem, mindkettőnek van értelme, ha odaadással és szeretettel végezzük. Korábban úgy gondoltam, hogy ha egyszer felkerülök a Vajdasági Ligába, akkor megelégszem a segédbírói szereppel. Három körzeti ligás mérkőzés után azonban nagyon megtetszett a főbírói szerep. Tíz mérkőzést kell vezetnem a körzeti ligában, utána lesz lehetőségem egy rangfokozattal feljebb lépni.
* Változott a játékvezetőkkel való viszonyod, amióta te is fújod a sípot?
— Igen. Amikor mi játszunk, előre megnézem, kit küldenek hozzánk játékvezetőnek, korábban ez nem érdekelt. Jobban megismerkedtem a női játékvezetőkkel, sokkal nyitottabb vagyok feléjük, elbeszélgetek velük, kérdezhetek tőlük, és ők is nyitottak felém.
* Van-e példaképed?
— Miljana Nikolić, aki egyszer a mérkőzésünkön partjelzőként tevékenykedett. Megmaradt bennem az a pillanat, amikor én a pályán játszottam, ő pedig partjelzőként biztatott. Ez nagyon jólesett. Azóta követem a munkáját, a bíráskodás mellett ő is focizik.
* Mik a további terveid a játékvezetés terén?
— Szeretek lépésről lépére haladni, így egyelőre a következő rangfokozatot célzom meg, a Vajdasági Liga bácskai csoportját. Ehhez még hét mérkőzés hiányzik, melyet remélhetőleg az augusztusban kezdődő idényben teljesíteni fogok. Később szeretnék még magasabb szintre lépni, ám most még korai lenne erről nyilatkozni.
A fiatal hölgy írásunk megjelenésének pillanatában már Montenegróban tartózkodik, ahol a magyarkanizsai csapattal készül a hamarosan kezdődő 2018/2019-es labdarúgóidényre.