Akinek a szépsége a természetességéből fakad

Akinek a szépsége a természetességéből fakad

Miután izgatottan kivártam, hogy a tizenkilenc éves Csákány Krisztina hazajöjjön Bangkokból, a szülőfalunk, Csantavér cukrászdájában találkoztunk. Teázgatásunk közben rengeteget mesélt az élményeiről, és nem tagadom, engem is lenyűgözött a talpraesett szépség, aki imádja az édességet.

* Hogyan indultál el a modellpályán?

— Amikor elkezdtem a tanulmányaimat a szabadkai Egészségügyi Középiskola fodrász szakán, akkor még egyáltalán nem volt ilyen jellegű elképzelésem vagy tervem, hanem a szüleim és a barátaim mondogatták, hogy érdemes lenne kipróbálnom ezt a világot, és végül már engem is kíváncsivá tett a dolog. Éppen ekkor történt, hogy a budapesti Avantage Models ügynökség Szabadkán tartott castingot, melyre elmentem, lemértek, lefotóztak, és felhívtak, hogy kiválasztottak. Budapesten egy kurzuson megtanították, hogyan kell pózolni, menni a kifutón, és minden információt elmondtak a modellkedéssel kapcsolatban. Mivel addig németet tanultam az iskolában, alaposan neki kellett feküdnöm az angolnyelv-tanulásnak, hogy az ügynökség tudjon külföldre ajánlani. Sokat dolgoztam azon, hogy megfeleljek az elvárásoknak. Fiatalabb koromban sportosan öltözködtem, takartam magam, mert sok negatív kritikát kaptam a vékony testalkatom miatt. Anyukám is ilyen alkatú volt fiatalon, valószínűleg tőle örököltem. Eltelt egy kis idő, mire elfogadtam magam olyannak, amilyen vagyok, és ezt a modellszakmában kamatoztatni tudtam. Könnyen ráéreztem a pózolásra vagy arra, hogyan használjam az arcomat.

* Milyen paramétereknek kell megfelelnie egy mai modellnek?

— Tizennégy éves kortól lehet modellkedni, legalább 170 cm magasság szükséges, az alatt nem nagyon válogatják be az ügynökségek a lányokat, én 178 cm vagyok. A testsúlyt nem nézik, viszont mérik a mell-, a derék- és a csípőméretet. A csípő maximum 90 centiméteres lehet, a derék pedig 61—63 cm. Külföldön még szigorúbban veszik a méreteket, például a csípő nem lehet több 78—88 cm-nél. Így azt is nagyon meg kell válogatni, mit sportolunk, mert azzal izmot növesztünk, és nőnek a centik. Volt, hogy elkezdtem nagyon edzeni, és meg kellett állnom, mert intenzíven rakódott rám az izom. Az anyaügynökségem folyamatosan mér bennünket, ha nem tudunk sűrűn felutazni Budapestre, akkor fotót kell küldenünk magunkról. Az ügynökség segítséget nyújt az étrendet illetően is, mely alapján táplálkozhatunk, de én nagyon szerencsés vagyok, mert nem vagyok hízékony. Régebben volt, aki azt gondolta rólam, hogy anorexiás vagyok. Éppen én, aki nagyon szeret enni! Nem kedvelem a zöldségeket, és nagyon édesszájú vagyok, tehát ilyen téren nem vagyok tipikus modell. Vannak, akik keveset esznek, mivel amikor külföldön dolgozunk, hetente lemérnek bennünket. A mérés előtti napokon azért én is nagyon odafigyelek, sok folyadékot viszek be a szervezetembe, de nem szeretek huzamosabb ideig így élni.

* Hogyan kell elképzelni azt, ha egy modell az ügynökség által kijut külföldre?

— Apartmanban szállásolnak el, majd a partnerügynökség informál bennünket arról, hogy hol és mikor lesz casting, melyre el kell menni, és a sikeres válogatások számától függ, hogy mennyi munkánk lesz a szerződés idején egy-egy országban. Valamiért azt kedvelik, ha fekete ruhában megyünk a castingokra, és természetesen mindenki a saját holmiját viseli, ezért jó, ha a ruhatárunkat is úgy alakítjuk, hogy egyedi stílust adjon. A várakozás a legfárasztóbb ezeken a válogatásokon, gyakran ugyanis több órába telik, mire sorra kerülsz. Az első nagyobb munkám Kínában volt, két hónapra szerződtem ki, és ott az volt a jó, hogy az összes lányt egy kisbusszal vitték a castingokra, tehát nem nekünk kellett megoldanunk az eljutást a helyszínre. Haza is küldhetik a modellt, ha kevés munkája van, ezért nagyon kell igyekezni a castingokon, hogy minél több felkérést kapjunk. Ugyanígy a mérésnél is, ha valaki felszed néhány kilót, azaz nem felelnek meg a centimétereink az elvárásoknak, akkor levonnak a heti zsebpénzünkből, motivációs céllal, mivel addig nem kaphatunk munkát, amíg nincsenek meg a modellméretek.

* Középiskolás voltál, amikor Kínában tartózkodtál. Hogyan tudtad megoldani az iskolát?

— Az ikertestvérem, Kinga az osztálytársam is volt, ezért néha ő küldte el a tananyagot. A természettudományi tantárgyakat leszámítva gyorsan magamba szívtam a tudást, inkább a matekkal és a fizikával kellett többet foglalkoznom, de sikerült mindent kipipálni.

* Nemrég értél haza Thaiföldről, három hónapot Bangkokban dolgoztál. Hogyan érezted ott magad?

— Megörültem a felkérésnek, viszont féltem, mivel egyedül kellett odautaznom. Ha édesapám nem biztat, nincs mellettem, akkor nem biztos, hogy elmegyek Thaiföldre, és így van ez a modellkedéssel is, az ő segítsége nélkül nem tudtam volna mindezt elérni. Érdekes volt, hogy Kínában és Thaiföldön európai lányokként „látványosságnak” számítottunk az utcákon, fotóztak, videóztak bennünket. A thai konyha nem az én ízvilágom, nehéz, erősen fűszerezett ételek, továbbá az is zavart, hogy sokszor azt sem tudtam, mit eszem. Ilyenkor persze megkérdeztem, s így már rendben volt. Hetente mértek bennünket, és jóval több munkát is kaptam, mint Kínában. Gyakran a hétvégéken is jártunk castingokra. Nehéz volt, hogy néha egyedül vagy a modell lányokkal kellett eljutni a válogatás helyszínére, és olyan is előfordult, hogy a telefonos útvezetés ellenére sem találtunk oda, de végül mégiscsak sikerült, néha egy kis késéssel ugyan, de mindig odaértünk. Jóbarátom volt Bangkokban a Google-térkép, és egy nagyon kedves ügynökséggel dolgoztam, mely mindenben igyekezett segíteni. Ettől függetlenül azonban nagyon talpraesettnek kell lenni. Nehéz volt a családom nélkül három hónapon át a világ másik végén élni. Hiányoztak a szeretteim, és édesapám féltett, de közben természetesen biztatott is. Naponta beszéltünk, hogy erőt adjunk egymásnak. Nem gondoltam volna, hogy valóban elmegyek ilyen messzire, és végig fogom csinálni! Mindez önbizalmat adott, önállóságra nevelt, erre pedig nagyon büszke vagyok.

* Most már jobban átlátod ezt a világot. Melyek számodra a modellkedés negatívumai és pozitívumai?

— Egy fashion show esetében a várakozás hosszú, például reggel 7-8 órára behívnak bennünket, megcsinálják a sminket és a frizurát, majd 5-6 órát kell várni arra, hogy a kifutóra léphessünk. Addig viszont tudok zenét hallgatni, pihenni, vagy a telefonomon beszélni az anyaügynökségemmel, a családommal és a barátaimmal. Régebben volt lámpalázam, féltem attól, hogy például elesek a nagyon magas sarkú cipőben, de most már ezt is leküzdöttem. A fotózásokon nagyobb az aktivitás, több ruhát kell felvenni, így átöltözni is sokszor kell. Rájöttem, hogy a színészkedés nem az én asztalom. Egy reklámanyag kedvéért el kellett játszanom, hogy barátnője vagyok egy idegen lánynak, és ez nem volt könnyű feladat. Sok sztereotípia él a modellekről, az egyik az, hogy nem dolgoznak, pedig ki lehet fáradni a sok készülésben, várakozásban és szereplésben. Lehet, hogy azért, mert túl messze voltam a családtagjaimtól, de nagyon nehezen viseltem a hiányukat, nem könnyű több hónapon át távol élni tőlük. A modellkedés önbizalmat, határozottságot adott, születtek barátságok is, világot látok, és az angolnyelv-tudás is nagy ajándék. Igaz, utóbbin még dolgoznom kell, de kitartó vagyok.

* Mik a terveid a közeljövőre nézve?

— Szeretnék európai országokban is dolgozni, hogy közelebb legyek a családomhoz. Hívtak Indiába, de nemet mondtam, mert úgy érzem, hogy ehhez még jobban fel kell nőnöm.

* Mi az, amire nemet mondanál?

— Semmilyen munka kedvéért nem festeném be a hajam, de a castingokon szerencsére a természetességet keresik és szeretik.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Interjú rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Akinek a szépsége a természetességéből fakad
Interjú
Akinek a szépsége a természetességéből fakad
Interjú
Facebook

Támogatóink