Bácskossuthfalva, más néven Moravica egy átlagosnak tűnő falu, társadalmi szempontból mégis nagyon különleges, fontos helység. Ha végigsétálunk dimbes-dombos utcáin, találkozhatunk olyan emberekkel, akiknek az élete eltér az átlagétól. Ők fogyatékkal élnek - mégsem kivetettek. A lakosok elfogadták őket, hiszen nekik is itt az otthonuk.
1946-ban kezdte meg működését Bácskossuthfalván a felnőtt értelmi fogyatékosokat gondozó szociális intézmény. 1968-ban költözött a település egy üresen maradt házába, majd 19 évvel később megkezdődött egy új rész megépítése a falun kívül eső természeti övezetben. A 80-as évek végén újabb épülettel gazdagodik a létesítmény, de a bővítési tevékenység anyagi okok miatt 1991-ben leállni kényszerül. A sérültek száma egyre több, így a megfelelő ellátás, munkafolyamat szempontjából szükségessé válik a negyedik szárny felépítése is. A munka 2011 végén kezdődik el. A gondozásra szoruló enyhén, középsúlyosan és súlyosan értelmi fogyatékosok száma mára meghaladja a 300-at Bácskossuthfalva Otthonában.
Ez a létszám indokolttá teszi, hogy beszéljünk az értelmi fogyatékkal élők mindennapjairól, érzelmeiről, szükségleteiről, és hogy lépést tegyünk a társadalomban való beilleszkedésük érdekében. Érdekelt, hogy milyen életmódot folytatnak az intézmény lakói, és mi az, amiben különböznek tőlünk, egészséges egyénektől. A választ Sztánkó Zsuzsannától, az Otthon igazgatónőjétől kaptam meg.
- Intézményünkben 315 értelmi fogyatékos felnőtt él, nagyobb hányaduk halmozottan sérült. Mentális hiányosságukhoz egészségügyi panaszok is társulnak. Az átlagos életkoruk mindössze 50 év. Rendellenességükből adódóan sajnos nem tudnak teljes értékű életet élni és a társadalom tagjává válni olyan mértékben, mint az átlagemberek. A csaknem százhúsz foglalkoztatott mindegyikének napi feladata, hogy életüket elfogadhatóvá tegye.
- Hogyan tudják megteremteni számukra az emberhez méltó életet?
- Ne feledjük el, hogy ez itt egy otthon, több mint háromszáz ember lakhelye. Napi feladataink közé tartozik a gondozottak ápoláson kívül a szociális ellátásuk is, ami magában foglalja mind a munkaterápiás, mind a szabad idő hasznos eltöltésére szolgáló foglalkoztatást. A mi feladatunk, hogy elvárásaiknak eleget tegyünk és segítsünk jogaik érvényesülésében. Ezt a feladatot azonban nem lehet kizárólag a kötelezettség határán belül végezni. Akik itt dolgoznak - a portástól az igazgatóig mindenki -, csupán egy mosollyal, egy kedves szóval vagy figyelmességgel hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a bennlakók örömteli arccal, boldogan éljék mindennapjaikat. Arra is törekszünk, hogy az egészségesekhez hasonlóan ünnepelhessenek, szórakozhassanak, ezért születésnapokat, táncmulatságokat, kirándulásokat szervezünk nekik. Fellépnek a falunapi műsoron, versenyekre, sporteseményekre járnak, és számos olyan tevékenységet folytatnak, amely tartalmat ad az életüknek.
- Hogyan élik meg ezek az emberek a felsorolt aktivitásokat?
- Nagy odaadással, szeretettel készítik szerény műsoraikat, és egy-egy előadás rendkívüli sikerélmény számukra. Boldogan és hosszú ideig mesélik társaiknak élményeiket, az elismerés és a taps nyújtotta örömet. Nagy szükségük van a bemutatkozásra, mert érezniük kell, hogy ők sem kevesebbek embertársaiknál, noha különböznek tőlük.
- Sajnos a társadalom hajlamos azt hinni, hogy egy tökéletes bolygón élünk, ahol mindenki boldog, egészséges. Ez azonban korántsem igaz. A különbségek miatt gyakran érik sérelmek a fogyatékkal élőket. A falu lakosai hogyan reagálnak a jelenlétükre?
- Bácskossuthfalva polgárai elfogadták gondozottaink jelenlétét. Néhány ápolt rendszeresen jár sétálni, bevásárolni, és ezáltal ismerősöket szereznek a lakosság körében. Jóleső érzéssel tölt el, amikor azt tapasztalom, hogy apró figyelmességgel halmozzák el őket, pl. helyettük fizetik ki az üdítőt, édességet. Ezeket az élményeket fokozott intenzitással élik meg. Mi, moravicaiak elfogadtuk, hogy nem mindenki tökéletes, és ezt a felfogást kellene kiterjeszteni az egész országra, sőt Európára.
- A lakterület peremén elhelyezkedő intézetük körül építkezési munkálatok folynak...
- Az elmúlt év decemberében új csarnok megépítéséhez kezdtünk hozzá a Munkaügyi és Szociális Minisztérium támogatásával. 75 millió dinárból folytatódhat az a munka, amely még a kilencvenes évek elején abbamaradt. Hamarosan használatba helyezhetjük az új épületet, amely a legsúlyosabb betegek emberibb körülményeinek megteremtéséhez nyújt lehetőséget. Könnyebb lesz a higiéniás feltételek biztosítása, és az egészségügyi ellátás egésze is szakszerűbb módon, korszerűbb körülmények között folyhat majd.
- Meg kell említenem, hogy ön az intézmény vezetőjeként szemináriumokra, kiállításokra, képzésekre jár munkatársaival, és az ott szerzett ismereteket alkalmazzák is a beteggondozásban. Legutóbb Belgrádban mutatkoztak be számos intézménnyel együtt a Szociális Védelem Kiállításon.
- Természetesen az ilyen jellegű aktivitás nem maradhat el a sikeres munka érdekében. Február elején első ízben szervezték meg a kiállítást, és mintegy 130 intézmény, civilszervezet, szociális központ vett részt rajta, és adott ízelítőt a mindennapjaikból. Munkatársaim több száz fényképet készítettek, ötleteket gyűjtöttek a mindennapi, főleg terápiás munkájukhoz, hogy még hatékonyabbá váljék intézményünkben a munka. A rendezvényen való részvétel célja a tapasztalatszerzés és tapasztalatcsere. Tudjuk, hogy a sikeres munka képzést és ismeretszerzést igényel. Vannak viszont olyan elvárások, amelyek teljesítését nem lehet rendezvényeken elsajátítani. Ez a türelem és a szeretet, ami elengedhetetlen a fogyatékosokkal való eredményes munkához. Ancsal Éva szavait nem szabad elfelednünk: ,,Mégiscsak van valami, amitől változik az ember. Attól, ha van valaki, aki olyannak szereti és fogadja el, amilyen. Éppen olyanként.'
CÉRNA Lenke (Az idei Podolszki Publicisztikai Pályázat dicséretben részesített írása)