— Az idősek elbeszélései szerint Horgosra Kanizsa felől érkeztek a szovjetek. A német hadsereg csupán néhány géppuskást hagyott hátra, akik Kisgyála szélén, a Vigadó környékén fészkelték be magukat. A szovjeteket meglepte a géppuskatűz, és jelentős veszteséget okozott nekik, de ahogy várható volt, végül a túlerő győzött. Kicsivel korábban elhagyta a környéket az utolsó magyar vonat, kivonva ezzel a magyar közigazgatás nem helyi tagjait. Horgos Község bírája, Tillinkó István az elöljáróság többségével a sajátjai között maradt. A Vörös Hadsereg nyomában érkeztek a partizánok, akik azonnal katonai igazgatást vezettek be. A házakhoz biztosokat küldtek ki, akik minden sérelmet igyekeztek összeírni, amely magyar oldalról 1941 áprilisa és 1944 októbere között történhetett. 1944-ben elkezdődött a horgosi magyarok begyűjtése. A pincében vallatásoknak és kínzásoknak vetették alá az elfogottakat. Aztán eljött november 20-a hajnala, amikor szerencsétleneket a hetes kilométerkőhöz hajtották, megásatták velük saját sírgödrüket, majd halomra lőtték őket. A kutatásoknak köszönhetően tudjuk, hogy kivégzőosztag járta a vidéket, és sok magyar településen így álltak bosszút a háború valós és sokszor vélt sérelmeiért. A mai vajdasági magyarság identitásának része a mai nap. Identitásunk része a márciusi szabadságharcra és forradalomra, Szent Istvánra, az aradi vértanúkra, 1956-ra és az 1944-ben kivégzett ártatlan áldozatokra való emlékezés is. A ma emberének el kell fogadnia a megtörténteket, és tanulnia kell belőle. Egyfajta elégtétel számunkra, hogy állhatnak ezek az emlékhelyek, amelyek amellett, hogy lehetőséget teremtenek az emlékezés virágainak elhelyezésére, üzennek a ma emberének: ne kövessük el többé a múlt hibáit! Magunknak helyben kell feltennünk a kérdést: mi a jövőképünk ezekkel a megemlékezésekkel? Akarjuk-e, hogy a horgosi magyar közösség identitásának része legyen a megemlékezés? Megelégszünk-e azzal, hogy a megemlékezésre többségében azok jönnek el, akiknek ez valamiképp a munkájuk része? Mennyire hiszünk abban, hogy ezt a napot is abba az irányba kell továbbgondolni, hogy közösségünk tagjai látogassák, és fontos legyen számunkra? El kell kezdenünk ezt a nem kis munkát ahhoz, hogy ne csak fizikai értelemben épüljenek emlékművek, hanem a közösség is épüljön! Horgosiak, törekedjünk a lelkileg közös pontok megtalálására, melyek fontosak lehetnek egész közösségünk számára. Kapcsoljuk be az egykor Horgoshoz tartozó királyhalmiakat és köröspartiakat, hiszen közülük többeket horgosiként a hetes kőnél végeztek ki, és nevük ezen az emlékművön került megörökítésre — emlékezett, majd tekintett a jövőbe Vass Zoltán.

Az alkalmi beszéd után az emlékezők — Magyarország szabadkai főkonzulátusa, Magyar Nemzeti Tanács, Magyarkanizsa Önkormányzata, Vajdasági Magyar Szövetség, a VMSZ helyi szervezete, Horgos Helyi Közössége — elhelyezték a kegyelet virágait, melyeket az emlékhellyel együtt Gutási Ákos helybeli plébános szentelt meg.