Május kilencedikén Torontálvásárhelyen is kezdetét vette a pécsi székhelyű Kosztolányi Dezső Céltársulás (KDC) által megálmodott cserediákprogram „visszavágója”. A kedd délutántól szombat délelőttig tartó programok részleteit igyekszünk olvasóinkkal is megosztani. Tartsanak hát velünk.
A harmadik munkanap – motivációs generátorai vagyunk egymásnak
Valami motivációs generátorai vagyunk egymásnak. Egy számomra igen kedves ismerős megfogalmazása szerint egy olyan hús-vér csodamasina, mely "... egy pillanat alatt elsöpör minden rosszat, nehézséget és ahelyett, hogy fáradttá tenne, hihetetlen energiákat képes megmozgatni az emberben."
A május tizenkettedikei reggelből sokadik rápillantásra is csupán a napsugarakat spórolta ki a Teremtő az ébred(ez)ő Torontálvásárhely felett. Bocsájtott helyette bőséges égi harmatot lakóinak szántóföldjére, vetésére, illetve a lassacskán a kétszázhuszonötödik életévébe lépő falu s környékének minden zegzugára.
A reggeli eligazító összejövetelt és névsorolvasást követően a csapat az 1911-ben alapított Spartacus Fociklub stadionját állította be a GPS-es „célkeresztbe“. Látott ugyan, e helyszín is szebb időket, de valahol már nemcsak sejtjük, de bizonyosak is vagyunk afelől, ennek a történetnek is lészen folytatása. A pécsi és a vásárhelyi legénykék focirangadóját a helybéli leánykák is figyelemmel kísérték.
Majd jött az ebéd a gyülekezeti otthonban, ezt követően pedig az iskolai kötelezettségek, mely utóbbinak sűrejében ezúttal Tóth-Horváth Andrea német szakos tanárnő órájára kértünk (és kaptunk!) bébocsáttatást.
A kora esti társalgás tábortüzének fellobbantására a pécsi diákokat kísérő pedagógus, Duchnovszky Julianna tanárnő kapott extra megbízást. Járat közben „vettük a hírt“, hogy Julianna tanárnőt a találkozó háttérlogisztikáját biztosító torontálvásárhelyi fiatal anyukák is kisajátították. Mi több, a hagyományos „debellácsi fontos kalács“ megformálásának műhelytitkát is megosztották vele. A közösségépítés alapeszméjét is szem előtt tartó, a külön erre a célra előkészített vásártéri lokáción megejtett szalonnasütésnek, alkalmi sport- és zenetöltete is volt. Ez utóbbihoz a torontáliak biológiatanára énekhanggal és furulya-, Bakator János tanító bácsi pedig gitárjátékkal járult hozzá. S míg a hamvaiba roskadó máglya helyén már csak a parázs izzott fel egy-egy fuvallat nyomán, a vendégfogadók által ajándékul készített emlékcsomagok is célbaértek.
Írta és fényképezte: Martinek Imre
