Pásztor László (1 Kor. 9, 24-26)

A 2. Vatikáni Zsinat által megszabott egyházkép, amely tulajdonképpen az evangelizációs közösségek hálózata lenne, olyan vezetők és szolgák képzését tette szükségessé, akik éleslátással, missziós és közösségi mentalitással rendelkeznek. Pál apostol szavaival élve hosszú távú munka víziója állt Hardi Titusz OSB-igazgató, Nagy Zsolt igazgatóhelyettes és kurzusvezető, Mikesy Imréné Julianna kurzusvezető és Csiszér László zenei szakértő előtt, amikor megalapították a Szt. András Evangélizációs Iskolát Budapesten, és a szolgálatra képes munkatársak képzésébe fogtak. Az érdekelt jelölteknek alapként kötelezően az Emmausz és Fülöp kurzus elvégzésével kell rendelkezniük. Így a Vajdaságban is egy elkötelezett emberekből álló kis csoport verődött össze: Nagy László és Györe Tibor az adai imaközösségből, valamint a nagykikindai Pásztor László. A budapesti kurzusok azt a célt szolgálják, hogy aki végigjárja azokat, az olyan kereszténnyé váljon, aki hirdeti Isten igéjét és másokat is erre képez. Az evangelizátorrá válás folyamatában három szint van. Az említett csoport már túl van a második lépcsőfokon. Hazatérve a plébániájukon közzétehették: ,,Futok tehát, és nem csak vaktában mérem az ökölcsapásokat, s nem csak úgy a levegőbe csapkodva.' (1 Kor. 9, 26)
Pásztor László a nagykikindai Assissi Szt. Ferenc plébániáról indult msgr. Botka József ajánlásával. Felismerte egyházunk nehéz helyzetét, és a jövő építője szeretne lenni. XVI. Benedek pápa szavaival élve: ,,Tárjátok a kaput Krisztus előtt és megtaláljátok az igaz életet.'