Az eseményre az erdélyi Kolozsvárról, a felvidéki Dunaszerdahelyről, a horvátországi Szentlászlóról és a magyarországi Székesfehérvárról érkeztek vendégek. Az összejövetelen három település borlovagjai voltak jelen, Bajmokról a Szent Trifon Borlovagrend, a magyarországi Csókakőről a Szent Donát, Bácsfeketehegyről pedig a Szent György Borrend képviselői. A lovagok két borkirálynőt is kísértek, Szatzger Cecíliát Csókakőről és Molnár Doroteát Bajmokról.

Tápai Tibor, az Orpheus Egyesület elnöke elmondta, a borfesztivál csodálatos közösségépítő rendezvény, ahol az egybegyűltek barátként üdvözölhetik egymást, a programban pedig ötvöződik a bor és a kultúra, a szép dalok és a kiváló nedű.

— Ezek a kapcsolatok a népdaltalálkozókon alakultak ki a csoportok között. Mi is számos helyen jártunk, ki kellett találni, ha meghívjuk a barátainkat Csókára, mit mutassunk nekik. Úgy gondolom, a bornak van összekötő ereje, arról nem is szólva, hogy a jó hangulatú nótázáshoz szükség van egy kis itókára is. Feladatunk elődeink hagyatékának a megőrzése és továbbadása, abban viszont bizonyára sokan egyetértenek velem, hogy a szőlészet és a borkészítés nemcsak üzlet, hanem életforma is.

A találkozó résztvevői az idén ellátogattak a csókai borászatba is, és ott megismerkedhettek a dicső múltra visszatekintő gazdasági ágazat történetével és jelenével. A patinás, régi pince építése 1903-ban kezdődött és 1912-ben fejeződött be, amiről a bejárati ajtón levő évszámok is tanúskodnak. A csókai nagybirtok utolsó tulajdonosai Léderer Károly és Artúr voltak, akik messze földön híres mintagazdaságot hoztak létre. A pincészet eddigi és jelenlegi gazdái igyekeznek minél több autentikus részt megőrizni. Ezek közé tartoznak például a hatalmas fahordók, melyek közül kilenc ma is használatban áll, további huszonötöt pedig a látogatók csodálhatnak meg, emellett a szellőztetőrendszer is megmaradt eredeti formájában. A klímafeltételeket és a levegő nedvességtartalmát természetes úton, korszerű technológia alkalmazása nélkül szabályozzák, ami a boroknak külön minőséget ad — olvashatunk erről egy leírásban. A 4 méterrel a Tisza vízszintje alatt levő, tekintélyes kiterjedésű pincét svájci mérnökök tervezték, egykor nyolc utcára osztották, ebből mára hét maradt meg. A borászathoz 90 hektár szőlő tartozik, de ennek a termése nem lenne elegendő az évi 2,5 millió liter bor előállításához, ezért a többi gyümölcs Macedóniából, az Ohridban levő leányvállalatból érkezik Csókára. A termékpaletta 70 százaléka vörösbor, ezek közül továbbra is a leghíresebb a Csikóvér (Ždrepčeva krv), melyet már évtizedek óta gyártanak. A borokat Szerbián kívül a volt jugoszláv tagköztársaságokban, mindenekelőtt Boszniában értékesítik, illetve Ausztriába, Németországba és számos más országba, közöttük Kínába is jut belőle.

A bajmoki Szent Trifon Borlovagrend tagjai második alkalommal vettek részt a csókai borfesztiválon. Ezúttal elhozták a csókakői barátaikat is, hogy a két (szinte) azonos nevű település közelebb kerülhessen egymáshoz.

Molnár Károly nagymester szerint vidékünkre inkább a sörfogyasztás jellemző, amihez nincs szükség külön szertartásra, gyorsan megiható akár a bolt előtt is. A borral más a helyzet, azt csak megfelelő hangulatban és különleges események alkalmával fogyasztjuk.

— Ma itt bort kóstolunk, szakmai tanácsot adunk, de véleményezni nem igazán szeretnénk, mert úgy tartja a nép, hogy rossz bor nincs, csak rossz gyomor — hallottuk Molnár Károlytól.

Bognár Gábor, a csókakői Szent Donát Borrend nagymestere hangsúlyozta, településükön a borkultúra több száz év óta része az ott lakók életének.

— Csókakő régi vágya, hogy kapcsolatot alakítsunk ki a Csóka nevű településekkel az egész Kárpát-medencében. Úgy gondoltuk, ez is egy lehetőség az elszakított részek összekötésére, ezért levelet küldtem Romániába és Vajdaságba is, de választ sehonnan sem kaptam. Egy-két éve megismertük a bajmoki barátainkat, és az ő segítségükkel megvalósulhat ez az elképzelés. Ezt leszámítva is nagyon jó volt itt lenni, egy színes, jókedvű társaságot ismertünk meg, és mi is sok tapasztalattal gazdagodtunk.

Már a pincészet udvarában és a termékkóstoló során is sok, főleg borral kapcsolatos népdal hangzott el, az éneklés pedig a csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület udvarán is folytatódott, tamburazenekari kísérettel.

A szerző felvételei

Miközben a csoportok az ebédre, az üstben készülő babra vártak, bemutatták a saját boraikat, illetve megkóstolták a többiek által az asztalra rakott nedűket.

Néhány bölcs, a borral és a borfogyasztással kapcsolatos mondás is elhangzott, ezek itt is helyet kaphatnak: Aki szőlőt gondoz, hazára lel. Az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz bort igyunk. Ki a bort, a dalt és a nőt szereti, rossz ember nem lehet. Az ember olyan, mint a bor, némelyik ecetté válik, a legjobbja az évekkel együtt érik.

Az esti műsorban a kolozsvári református földészek Bethlen Gábor Dalköre és a kétágú templom vegyes kara, a dunaszerdahelyi Tiszta Forrás Népdalkör, a Sárszentmihályi Nyugdíjas Egyesület, a szentlászlói Rozmaring Egyesület, a csókai Pannónia férfikar, a Csalogány asszonykórus és a Gyöngyikék gyermekcsoport mutatkozott be.

A IV. Nemzeti Borfesztivált és a kórustalálkozót a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a tartományi oktatási és a művelődési titkárság, valamint Csóka Község Önkormányzata támogatta.