Akarat vagy kényelem

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Akarat vagy kényelem

A hétvégén tartották meg Székelykevén a Dél-Bánáti Magyar Művelődési Egyesületek XXII. Szemléjét, mely érdekfeszítő, vagyis inkább elgondolkodtató tanácskozással kezdődött. A jelenlévők megpróbálták felsorakoztatni azokat a problémákat, amelyek a dél-bánsági magyarok oktatásában, művelődésében, tájé...

A hétvégén tartották meg Székelykevén a Dél-Bánáti Magyar Művelődési Egyesületek XXII. Szemléjét, mely érdekfeszítő, vagyis inkább elgondolkodtató tanácskozással kezdődött. A jelenlévők megpróbálták felsorakoztatni azokat a problémákat, amelyek a dél-bánsági magyarok oktatásában, művelődésében, tájékoztatásában és hivatalos nyelvhasználatában jelentkeznek. A helyzetet elsősorban nem maguknak vázolták fel, hiszen náluk jobban senki sem ismeri azokat a gondokat, amelyek ''csokorba fogva” sokkal riasztóbb összképet rajzoltak ki, mint amilyet a mindennapok során tapasztalnak. Majdnem azt írtam, hogy a mindennapi küzdelmek során, de nem akarok közhelyes lenni. Pedig valóban erről van szó. Küzdelemről a művelődési egyesületek minden egyes tagjáért, a magyar tagozatok minden egyes diákjáért, a még meglévő tájékoztatási eszközökért, az anyanyelvükért...
Megdöbbentő adatok hangzottak el. Dél-Bánát nyolc községéből háromban van magyar nyelvű óvodai és ötben általános iskolai oktatás. A félszáz magyar óvodást Torontálvásárhelyen, Székelykevén és Ürményházán fogadják. Antalfalva községben Torontálvásárhelyen vannak magyar általános iskolai tagozatok, a hamarosan véget érő tanévben elsőtől nyolcadikig 151 tanuló koptatta az iskolapadot. Pancsova községben Hertelendyfalván találunk még hét magyar diákot, kettőt az összevont 3-4. osztályban és ötöt a hetedik osztályban. Kevevára községben Székelykevén elsőtől nyolcadikig 154 gyermeket számlálnak, és ez egyben Dél-Bánát egyetlen teljesen magyar általános iskolája. A létszám viszont az 1999/2000-es tanévtől kezdődően itt is kilencven fővel csökkent. A Zichyfalva községhez tartozó Ürményházán az összevont alsó és az osztatlan felső tagozatokon 43, Udvarszálláson (Fehértemplom község) hat magyar nebuló igyekszik az anyanyelvén elsajátítani a tudnivalókat. Akárhogy is számoljuk, ez összesen 361, miközben a magyarok száma Dél-Bánátban - a 2002. évi kimutatások alapján - majdnem 15 és fél ezer. Az anyanyelvápolást Torontálvásárhelyen, Sándoregyházán, Hertelendyfalván, Versecen, Kutason, Fejértelepen és Temesvajkócon 164 érdeklődőnek szervezik meg. A magyar oktatás Pancsován 1966-ban, Kevevárán 1982-ben, Sándoregyházán 1989-ben, Versecen 1992-ben szűnt meg. Magyar nyelvű középiskola Dél-Bánátban nincs. Itt jegyezzük meg, mintegy zárójelben, hogy az egész Bánság területén is mindössze három középiskolában vannak magyar tagozatok: Nagybecskereken, Csókán és Törökkanizsán. Az előadó, miután ismertette ezt a szomorú statisztikát, a fehér vászonra kivetített egy hatalmas fekete kérdőjelet. Vagyis mindenkinek a képzelőerejére és a lelkiismeretére bízta nemcsak az elhangzottak továbbgondolását, hanem a hova, és főleg a hogyan tovább kérdésének a megválaszolását is. Amit Gárdonyi Géza egy gondolatával erősített meg: ''Minden embernek fő kincse a nyelve. Bármit elveszthet, visszaszerezheti, de ha a nyelvét elveszti, az Isten sem adja vissza többé.”
A felsoroltak után azon már nem is kell csodálkoznunk, hogy a magyar művelődési egyesületekben a tagság létszáma enyhe csökkenést, az átlagéletkor viszont növekedést mutat. De még azon sem lepődhetünk meg, hogy Dél-Bánátban egy rádióban, az antalfalviban sugároznak napi magyar műsort, két televíziónak van magyar adása is, ebből az egyik a Pancsovai Tv, melyben a Magyar Percek című félórás adás hetente jelentkezik, és egy helyi lap jelenik meg, a Székelykevei Igaz Szó.
A felszólalók kifejtették: nem szeretnék, ha ők, mármint a szórvány csak szegény rokon lenne a tömb számára, vagy ami még rosszabb, teher és kolonc. Némi önkritikai éle volt annak a kijelentésnek, hogy a magyarság megtartása döntés kérdése: vagy akarjuk, vagy kényelmesek vagyunk. Akik az utóbbit választják, azokat nem érdekli sem az anyanyelvápolás, sem a magyar sajtó, de még a hivatalos nyelvhasználatban rejlő lehetőségek sem. Szerencsére vannak és lesznek is olyanok, akikre inkább a következő sorok vonatkoznak: ''Vállaljuk, ami lehetetlen, / Mert felnézünk a nap felé”. Az idézet abból a Székely Miatyánkból való, amelyet a nap folyamán ízes, szépen zengő tájszólással kétszer is elmondott egy fekete nadrágos, fehér inges legényke. Bevallom, mind a kétszer beleborzongtam. Pedig nem is vagyok székely. Csak bánáti.
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Akarat vagy kényelem
Nézőpont
  • dr. MÉSZÁROS Zoltán
  • 2017.07.25.
  • LXXII. évfolyam 29. szám
Facebook

Támogatóink