A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete a szórványban, a Közép-Bánátban folytatott tevékenységéért Kónya-Kovács Otíliát, az Újvidéki RTV, a Bánáti Újság és a Vajdaság Ma munkatársát tüntette ki.
• Szórványban dolgozó szabadúszó újságíró — talán így tudnám meghatározni a tevékenységét, hiszen az Újvidéki Rádió és Televízió, a Bánáti Újság és a Vajdaság Ma közép-bánáti munkatársa egyidejűleg. Ez egyrészt érthető, mert minden médiumnak jól jön egy jó újságíró a szórványban, másrészt viszont — az újságíró szempontjából — nem lehet egyszerű feladat több fronton is teljesíteni. Hogy tudja például megoldani azt, ha egy fontos eseményről különféle sajtóorgánumok kérnek tudósítást, azaz kép- és hanganyagot, valamint írást is le kell adnia, s persze mindegyiket a lehető leggyorsabban? Ezek közül melyik áll önhöz a legközelebb?
— Pillanatnyilag talán macskakörömbe tehető a szabadúszó szó, mert hivatalosan az Újvidéki Rádió és Televízió alkalmazásában állok (egy hónap múlva jár le a szerződésem), pontosabban fogalmazva: talán a rádiónak tartozom némileg nagyobb felelősséggel. A többi médiumnak tiszteletdíjas munkatársa vagyok. Az említetteken kívül a Muzslyai Újságot se felejteném ki, valamint Muzslya honlapját. Igaz, olykor érzem, hogy mindez túl sok, mert valamelyikre kevesebb időm jut.
Ami a rangsort illeti, többféleképpen is fel tudnám állítani. A gyorsaságot illetően a Vajdaság Ma hírportál kerül a legtöbb esetben az élre, utána a rádió, majd a televízió következik, és legvégül az írott sajtó, a hetilap. Ha pedig arra vonatkozik a kérdés, hogy melyik áll legközelebb hozzám, akkor mindenképpen a rádiót említeném az első helyen. Úgy érzem, pusztán a hangok révén sokkal „színesebb” riportot tudok készíteni. A televíziózást talán még nem tudom kellőképpen „művelni”, sokszor úgy tűnik, nem tudok „képekben” gondolkodni. Nagyon szeretném azonban megtanulni a tévés vágást, mert időveszteségnek tartom, ha másokra kell várni, illetve ha mástól függ az ember.
• Hány település fontos eseményeit kíséri figyelemmel? Lehet egyáltalán egy akkora régióról, mint amekkora Közép-Bánát, mindennap közölni az összes fontos hírt, vagy van egy fő szempont, amely alapján válogat?
— Ekkora területet természetesen egy újságíró nem tud lefedni. Sokszor megtörténik, hogy az események megválasztása nem a fontossági sorrendet tükrözi. Előfordul, hogy nem tudok kellően érvelni egy-egy fontosabb közép-bánáti esemény mellett. Fájlalom viszont, ha egy-egy jelentős mozzanat erről a tájról kimarad valamelyik médiumból. És ilyenkor jön is a „visszajelzés” az itteni emberektől...
• A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete a szórványban folytatott tevékenységéért tüntette ki. Mit jelent önnek az elismerés és az, hogy a díj a szórványbeli tevékenységre vonatkozik?
— Hatványozottan fontosnak tartom a szórványból való tudósítást, mert az itteni emberek mindennapjairól is hírt kell adnunk. Ha nem foglalkozunk ezekkel a polgárokkal, az általuk rendezett programokkal, nem kísérjük végig tevékenységeiket, akkor ki teszi meg helyettünk? Senki. Az itteni magyarságra gondolok, természetesen. Egy-egy tudósítás hallatán lehet, hogy valakiben felmerül: milyen apróságokról, jelentéktelen dolgokról szólunk, írunk, holott, ha mélyebbre látna, akkor nyilván rájönne, hogy az itteni lakosoknak mennyire fontos a sok kis megmozdulás, rendezvény. Ők így küzdenek a megmaradásukért is.
A díj kapcsán kapott telefonhívásokból következtetek arra, hogy vannak, akik még talán nálamnál is jobban örülnek az elismerésnek, akik fontosnak tartják a munkámat. Ők állandóan visszajeleznek.
Maga a díj elismerés, megerősítés. Tovább teszem a dolgom, igyekszem minél több eseményre eljutni, tudósítani erről a tájról, és ígérem, ahova csak eljutok, onnan hírt adok.
