A takarítóbrigád

Az elmúlt hetek kitartó havazása miatt az ország nagyobb városai pillanatok alatt megbénultak, megállt bennük az élet. A hegyekben falvakat zárt el a zord idő, az utak járhatatlanná váltak, az élelmiszer- és gyógyszerellátás akadozott, a hőerőművek pedig szénhiányra panaszkodtak. Az áldatlan állapot kiváltó oka a felkészületlenség volt - legalábbis ezt állította az önkormányzatok zöme. Télvíz idején hó? Ki hitte volna! A havazáson kívül a szokatlanul hideg idő csak tetézte a bajt. Február 9-én hajnalban például Újvidéken -27 fokot mértek. Számos községben, városban nagy gondot okozott a zord időjárás, ezért a falvak lakói nem vártak mások segítségére, hanem a saját kezükbe vették a dolgok irányítását.
Bogarason, a mintegy 600 lelket számláló településen minden út járható, és a tanyák sincsenek elzárva a külvilágtól. Ágó György, a bogarasi helyi közösség tanácsának elnöke elmondja, hogy csaknem 600 liter üzemagyagot fogyasztottak el az úttisztító munkagépek. A zentai önkormányzat megígérte, hogy megtéríti a költségeiket.
- Négy hóekével takarítottuk az utcákat, és a tanyákhoz vezető dűlőutakat. Szombat reggel, vagyis a havazás másnapján kora reggel már az első fordulót meg is tették a traktorok. Azt gondolom, hogy a városlakókkal ellentétben nálunk sokkal kevesebben panaszkodtak a járhatatlan utak miatt - mondja Ágó György. Az időseket sem hagyták magukra, egyiknek a szomszédja, másiknak a rokona sietet a segítségére a hólapátolásban, tehát településünk lakosai odafigyelnek egymásra, és szükségben segítő jobbot nyújtanak. A vastag hóréteg egyelőre egyetlen lakóépületben sem tett kár, kivéve néhány gazdasági épületet, melyek sajnos összerogytak alatta. A fagy a település két kútja közül az egyiket megrongálta, de azóta sikerült helyrehozni.
Gere Ferenc nyugdíjas egyedül él, mint mondja, sokat kellett a havat hánynia, de a gyermekei és az unokái szerencsére segítettek neki. A tűzrevalót még a nyáron bekészítette, a kályhában jó meleg tüzet rak, nem fázik.
- Várjuk a jobb időt. Ezek a meteorológusok azonban rosszat beszélnek, mert megint havazást jósoltak. Bizony messzi még a nyár! - sóhajt Feri bácsi.
Felsőhegyen a napokig tartó havazás ellenére járhatók az utak, a szorgos helybelieknek köszönhetően pedig a járdák is meg vannak tisztítva. A falu központjában lévő bolt előtt a szokásos napi bevásárlást végző Bálint Annával és Sőreg Klárával találkoztunk.
- Nem is emlékszünk, mikor volt legutóbb ekkora hó errefelé. Talán a nyolcvanas évek közepén lehetett ilyen zord idő. A Tornyos felé vezető út mentén, a két dűlőnyire elterülő Gombosfaluból járunk be a központba. Bármilyen nehézkes is ebben a hidegben eljutni az orvoshoz, a gyógyszerért és a boltba, valahogy meg kell tenni az utat... Nem okozott különösebb fennakadást a hó, friss kenyér és tej mindennap érkezik az üzletekbe. Gyalogosan közlekedünk, s a járdák járhatóak - mondták mindketten.
Ez pedig annak a tizenhat önkéntesnek köszönhető, aki napi 1000 dinárért délután négy óráig tisztítja a járdákat és a közterületeket. Bóbán József, a felsőhegyi helyi közösség titkára elmondja, hogy a munkások már hétfő reggel óta szorgalmasan dolgoznak.
- A munkásoknak péntekre ígérték megérdemelt bérüket. Közben kiderült, hogy ez azért mégsem megy olyan simán, mert munkaviszonyról szóló igazolást és személyi igazolványt kérnek tőlük az illetékesek, a napi 8-16 órás hólapátolás miatt pedig nem mehetnek be a munkahelyükre ezekért a papírért, azonkívül olyan munkás is van, akinek se igazolványa, se betegkönyve nincs. Az utak tisztítását a havazás kezdetétől a Poljoprivreda mezőgazdasági birtok végzi és a helyi polgárok a saját járműveikkel, majd megérkeztek a zentai cukorgyár erőgépei is - mondja Bóbán.
A faluban élő emberek gondot viselnek egymásról, így az idős, egyedül élők háza előtt is megtisztítják a kapubejáratot, szükség szerint bevásárolnak nekik. A helyi közösség várja mindazok hívását, akik segítségre szorulnak. Ha megenyhül majd az idő és a nagy mennyiségű hó olvadásnak indul, Felsőhegyen az sem okozhat bajt, mivel az esővíz-elvezető csatornákon keresztül távozik majd. Egyedül az alsó részen merülhetnek fel gondok, ott ugyanis nincsenek kiásva az árkok, s a helyi járulék megszűntével nyilván nem is lesz pénz rá.
A tizenhat tagú takarítóbrigádot épp a temetőben értük utol. Deák Béla, a csoport munkavezetője fizetéskézbesítőknek vélt bennünket, ám el kellett szomorítanunk, hogy mi bizony egy vasat sem hoztunk.
- A falu nagy részében már elvégeztük a munkát. Úgy gondolom egy hét múlva már minden út járhat lesz, feltéve, ha nem esik újabb hó. Napi nyolc órát dolgozunk, néha megállunk kicsit pihenni, s olyankor a parókián vagy a helyi irodában felhörpintünk egy-egy csésze forró teát - mondja, s már meg is ragadja a lapátot, hiszen a munkának haladnia kell.
Az időjósok hosszú telet jeleznek előre, ám a Bogarason és Felsőhegyen tapasztaltakból kiindulva mondhatjuk: jöhet itt hó és jég, a sorsukat saját kezükbe vevő derék embereken nem foghat ki.