Ahol ismét a víz az úr

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Ahol ismét a víz az úr

Kisebb tó keletkezett Nezsényben az utca végén - SZABÓ Attila fotójaMárcius 21-én, éppen a víz világnapja előtt jártunk a Bánságban, ahol valószínűleg elmaradtak az eseményre vonatkozó műsorok, előadások. Az ott élőknek ugyanis nagyon elegük van a vízből. Egészen pontosan a talajvízből, mel...

Kisebb tó keletkezett Nezsényben az utca végén - SZABÓ Attila fotója

Március 21-én, éppen a víz világnapja előtt jártunk a Bánságban, ahol valószínűleg elmaradtak az eseményre vonatkozó műsorok, előadások. Az ott élőknek ugyanis nagyon elegük van a vízből. Egészen pontosan a talajvízből, mely elárasztotta a szántóföldeket, kerteket, megroggyantotta, lakhatatlanná tette a házakat. A Köztársasági Mezőgazdasági és Vízgazdálkodási Minisztérium azonban figyelmeztetett, hogy a hóolvadás miatt számolni kell a folyók vízállásának a növekedésével, ami csak tetézheti a belvizek okozta bajokat.
Kertek helyett Pannon-tenger
Kisoroszon az idén hamarabb jelentkeztek a gondok, és más részén a falunak, mint tavaly. Egy hónappal a tavasz beköszöntése előtt már komoly gondok elé néztek, több mint ötven háztartás került veszélybe a belvizek növekedése miatt. Kabók Imre, a helyi közösség elnöke elmondta, azonnal felállították a válságtörzset, amely a nagykikindai önkormányzattal együttműködve felmérte a helyzetet. Négy markológép kezdte meg a vízelvezető árkoknak a tisztítását, illetve a mélyítését.
- Ez a munka lassan a vége felé közeledik - jelentette ki megkönnyebbülten a tanácselnök. - Az eredmény máris látható, mert a víz szintje több mint húsz centit csökkent. Ehhez hozzájárult az is, hogy folyamatban van a falun kívül lévő kanálisrendszer mélyítése is, ami a vajdasági vízgazdálkodás hatáskörébe tartozik. Eddig 13 bejelentés érkezett hozzánk, négy-öt ház összedőlt, illetve megroggyant, vagyis teljesen lakhatatlanná vált. A régi, vert falú épületeken azonban még csak ezután látszik meg az igazi károsodás, amikor a víz teljesen visszahúzódik. A vízelvezető árkokat egész évben rendben kellene tartani, és nem állíthatom, hogy teljes egészében meg lennék elégedve a polgárok hozzáállásával. Az igazsághoz viszont hozzátartozik az is, hogy Kisoroszon több mint 200 ház áll üresen. A megoldás az lenne, ha biztosíthatnánk az állandó karbantartást a faluban, ezért úgy tervezzük, hogy a jövő év folyamán beszerezzük a megfelelő felszerelést. Idővel ugyanis a meglévő árkok, kanálisok beomlanak, fű, gaz nő bennük, rá vagyunk kényszerítve, hogy három-négy évente újra ássuk, mélyítsük azokat. A településünk mély fekvésű, amikor a csapadék és a talajvíz mennyisége ilyen mértékű, mint a tavalyi és az idei évben, akkor a Pannon-tengerre emlékeztetnek a kertek és földek. A következő hónapokban a károk enyhítése a feladatunk, megrongálódtak az utak, az átjárók, el kell hordani az utcákról az ásás következtében felhalmozódott földrakásokat. Az utóbbit tavaly is közös, önkéntes munkával végeztük el, remélem, az idén is sikerül - hallottuk Kabók Imrétől.
Kétszáz kárbejelentés
Bánság egyik leginkább veszélyeztetett régiója Bóka, Kanak, Nezsény és Surján körzete. A Temes bal partján fekvő Nezsényben, amely Szécsány községhez tartozik, az 1200 lakos közül 400 magyar, vagyis az egyharmada. A faluban van vízvezeték, telefonhálózat, betonút, egészségház, iskola, mégis folyamatosan öregszik, zsugorodik. Az idén az első kisbaba márciusban született meg. Az üres házak egy részét a korábbi években a menekültek vásárolták fel, de most már azok is szabadulni szeretnének az épületektől. Az általános iskolában egy összevont alsós magyar tagozat van, vagyis tizenhárom gyermek az elsőtől a negyedik osztályig. Az ötödik osztályt helyben csak szerb nyelven kezdhetik meg. A parókián működik a Nezsényi Magyar Kultúrkör, amely igyekszik összetartani a tenni akaró fiatalokat és idősebbeket. A Szécsányi Rádióban minden vasárnap egyórás magyar műsor hallható, melyet szintén egy itteni lelkes csoport készít. Erről azonban lapunk egy következő számában írunk részletesebben, most inkább azzal foglalkozunk, hogy a kis településen kétszáz kárbejentést tettek, de a belvízveszély fokozódása miatt az illetékesek meghosszabbították a nyilvántartásba vétel határidejét.
Először lefényképezzük azt az összedőlt házat, amely éppen az iskolával szemben található. A tető és a falak pár hete omlottak össze. Az utolsó lakója, egy idős bácsi, az ősszel halt meg. Az örökösök áruba bocsátották, több érdeklődő is akadt, akik most szerencsésnek tartják magukat, hogy az üzletet mégsem kötötték meg.
Tovább haladva a Franjo Berkoviæ utcán, melyet a helybeliek csak Horvát utcaként emlegetnek, megérkezünk ahhoz a két szomszédos házhoz, amelynek a lakói már várnak minket. Ezek rendezett, jól karbantartott épületek, látszik rajtuk, hogy a családok szinte minden pénzüket arra költötték, hogy lakályossá, kényelmessé tegyék. De most ,,közbeszólt” a víz.
Kezdhetjük elölről!
A háznak, amelyben Nedecki László és Gordana él a három kisfiával - egy-, négy- és hatévesek - a hátsó falát gerendákkal támogatták meg. A fiatalasszony bevezet minket az egyik utcai szobába, amelyből nemrégiben kénytelenek voltak kiköltözni. Ez a helyiség már teljesen használhatatlan, a falon hatalmas repedések éktelenkednek, de a többi szobában sem sokkal jobb a helyzet. Mindenhol repedeznek, vizesednek a falak, a padló felpúposodott. A kárfelbecsülő bizottság szerint az egészet le kell bontani. Gordana elmondja, hogy egy fizetésből élnek öten, a férje Belgrádban dolgozik, naponta ingázik, reggel ötkor megy, este hétkor érkezik haza. A házat nemrégiben újították fel, saját maguk dolgoztak rajta, éppen karácsonyra készültek el.
- Most mindent kezdhetünk elölről, de miből? Ez nagyon sokba kerül. Remélem, kapunk segítséget. Úgy hallottuk, hogy a szerbiai földcsuszamlások károsultjainak megígérték a támogatást, talán rólunk sem feledkeznek meg. Már érdeklődtünk a faluban, de az eladó házak mind öregek, vert falúak. Kénytelenek leszünk ezt újra felépíteni, mert különben előbb-utóbb ránk dől. Jó lenne, ha legalább az építőanyagra kapnánk pénzt, esetleg valamilyen kölcsönt kedvező kamattal. Ha lebontjuk, innen is sok mindent ismét fel tudunk használni. Az udvarban és a kertben is nagy a sár, ráadásul megjelent ez a zöld nyálka a víz tetején, és bűzlik. Attól is félünk, hogy jön az áradás, és átvágják a Temes gátját, mert akkor itt lesz a víz a faluban - kísér ki az asszonyka az utcára a legkisebb gyermekével a karjában.
A szomszédban Csorba Hajnalka fogadja a kíváncsiskodó újságírókat. Az egyik szobából őket is kikényszerítette a víz, a mennyezetet alátámasztották. A másik helyiség jelenleg a kisebbik lányuknak, a helybeli általános iskola tanulójának a birodalma. A repedések már ott is megjelentek, a kislány fél a szobában aludni. Nővére Nagybecskereken jár a közgazdasági középiskolába, az édesapa, Tibor, a szövetkezet dolgozója. Náluk is egy keresetből él a család.
- Kicsit bele vagyunk betegedve - panaszolja Hajnalka. - Recsegett, ropogott az egész ház. Mi állandóan újítjuk, renováljuk az épületet, a vályogból készült közfalakat cseréltük ki téglára, de már azok is nedvesednek, a tető is megindult. Az egész ház ülepszik. Pedig minden pénzünket ebbe fektettük bele az elmúlt években. Tudjuk mi, az a legnagyobb gond, hogy ennek az elülső, régi résznek nincs alapja. Amit hozzáépítettünk, azt már betonalapra tettük. Öt lánc földünk van a falu alatt a laposban, azt is általában elviszi a víz, a kertet már két éve nem tudom használni. Hiába van, mindent a piacon veszek. De nemcsak én, hanem a szomszédok is. Tele vagyunk kisebb-nagyobb csatornákkal, de a kertben kellene egy rendes vízelvezető árkot ásni. Nincs szerencsénk a vízzel. A szüleim is ,,úsztak” tavaly Káptalanfalván, a házukat elárasztotta a víz, egy ideig nálunk laktak. Ezt a telet még a régi házukban vészelték át, mert az új nem készült el teljesen, talán nyárra beköltözhetnek.
Arra a kérdésemre, hogy a káptalanfalvi árvízkárosultak közül élvezhette-e már valaki ezen a télen az új házát, Hajnalka azt válaszolja, hogy tudomása szerint senki.
Mitől félnek Nezsényben?
Lemegyünk az Öreg Temes partjára, amely tulajdonképpen a folyónak egy holt ága. Ide kellene levezetni a talajvizet, ha lennének megfelelő árkok, kanálisok. De nincsenek, illetve helyenként vannak, csak nagyon elhanyagolt állapotban. Állítólag a halgazdaság feladata a tisztításuk, de nem törődik vele. Sőt, úgy tűnik, hogy a községben más sem. A helyzet rosszabbodásáért sokan a falu mellett létesített Szent Száva nevet viselő halastavat okolják. A tavalyi árvíz megkímélte Nezsényt, de a faluban most attól félnek, hogy ha a szükség úgy hozza, akkor feláldozzák őket. Mert az illetékesek semmiképp sem hagyhatják, hogy az esetleges árhullám ismét Módost vagy Káptalanfalvát árassza el, ahol számos új házat építettek fel.
Akkor most ki is az úr? - kérdezhetnénk Petőfi után szabadon. A víz? Vagy valaki más?

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink