Ha minden gépezet, számítógép, laptop, mobiltelefon, televízió és minden, aminek képernyője van, meghibásodik, mi lesz velünk? Hát akkor jön a csend, a természet visszaveszi azt, ami jár neki, az elemek felerősödnek, tűz és víz, fény és sötétség. A kiállítás hang- és képhatásokkal érzékeltet, sejtet egy lehetséges új világot, melyben üveg mögött tapogatózva keressük a helyünk a dzsungelben, megpróbálunk valahova „bejutni”, vagy mélytengeri hínárok között úszunk, mintha kopoltyúnk nőtt volna. Lehet, hogy megszűntünk embernek lenni, s halakká váltunk? Nincs más hang, csak a vízé, a tengeré, a folyóé, a tóé. Majd aztán csobogás. Tisztulás. De meg lehet tisztulni egy emberekkel zsúfolt medencében? Az ember szinte érzi a bőrén a hideg vizet, mégis azáltal, hogy minden képernyőn egy másik embertársa élvezi ugyanezt, a hatás egészen más, hiszen mi, emberek vagyunk a hibásak a sok-sok tengeri szennyért, így talán soha nem moshatjuk magunkat egészen tisztára.

Három szinte teljesen fehér képernyő egymás mellett. Mint három tiszta lap, mellyel valami újat szokás kezdeni. Megnyugtató a szín, de azáltal, hogy ez három képernyőről süt felénk, mégis ijesztővé is válik. Van benne valami elidegenítő. Mint Anica minden egyes videóinstallációján. Valami, ami egyszerre megnyugtat és felkavar. A tűz melege s a láva gyilkos ereje. A víz tisztasága, melybe akár bele is fulladhatunk. Az éjszakában felsejlő fák látványa fekete-fehérben, mely az elveszettség érzését is kelti. S a végén ott fekszik a földön (szó szerint) mindenki szeme elől elrejtve a természet. Minden, ami zöld, minden, ami növény és erdő. 

Aki egy egészen egyedi, elgondolkodtató, szinte minden érzékre ható kiállítást szeretne látni, az semmiképp ne hagyja ki!
Anica Vučetić az egyik legismertebb vizuális művész az országban, aki már harminc éve aktívan dolgozik és állít ki bel-, illetve külföldön egyaránt. Vučetić az elsők egyike, aki a videoművészet és az ambientális formák terén alkot. A videó médiumához hűen pályafutása során videóinstallációk és -környezetek megalkotásával gondolta tovább azt — egész galériatereket alakított át videókörnyezetekké.

A jelen kiállítás kurátorai: Tatjana Orbović, Kucor Tamara (Szabadkai Kortárs Galéria)