A Bajsa Asztaliteniszklub 1983. május 25-én alakult meg. Az egyesület hosszú éveken át számos sikeres játékost adott az akkori jugoszláviai, később szerbiai asztaliteniszsportnak, majd különféle okok miatt némi szünet állt be, és a klub csak papíron létezett. Tavaly októberben asztalitenisz-iskolával újra indult a munka, és ma már hetente kétszer több mint húsz gyermek népesíti be a helyi általános iskola tornatermét. A minap ellátogattam az egyik edzésre, ahol a múltról Námesztovszki Bélával, a klub korábbi edzőjével, alapítójával, a jelenről és a jövőről pedig a korábbi kiváló játékossal és edzővel, Námesztovszki Zsolttal beszélgettem.
Az elmúlt csaknem negyven év alatt több száz fiatal sajátította el a sportág csínját-bínját, a játékosok 99%-a a sport mellett a tanulásra is talált időt, és főiskolai vagy egyetemi diplomát szerzett. Több mint húsz évvel ezelőtt a csapat a Szuperligában a 7. helyen végzett, de a klub vezetősége rájött arra, hogy a legmagasabb rangfokozat egy feneketlen zsák, hiszen az eredményességet elsősorban az anyagi eszközök határozták meg, így azóta csak utánpótlásképzéssel foglalkoznak. A bajsai asztaliteniszezők nevét határon innen és túl egyaránt megismerték, hiszen a hazai megmérettetések mellett a világ- és Európa-bajnokságokon is sikeresnek bizonyultak. A sportág kedvelőinek fülében minden bizonnyal ismerősen cseng Námesztovszki Zsolt és Attila, Truzsinszki Viktória vagy Crnković Gabriella neve, hogy csak néhányukat említsük. A klub úgy működött, mint egy nagy család, egymás sikerének együtt örült játékos, edző és vezető.
![]()
Námesztovszki Zsolt és Námesztovszki Béla
— Tavaly a Bajsa Asztaliteniszklub fennállásának 41. évfordulója alkalmából megtartott ünnepségen megbeszéltük, hogy Zsolt átveszi a klubot. A fiataloknak is lehetőséget kell adni a bizonyításra, hiszen nekik is vannak jó elképzeléseik. Az asztalitenisz nagyon nehéz sport, az eredményekért nap mint nap keményen meg kell dolgozni. Amikor a fiaim hétvégén országos bajnokságot vagy más versenyt nyertek, az a nap még az ünneplés jegyében telt, de hétfőn már edzettünk a teremben, mert ebben a sportban nem lehet a babérokon ülni — mondta Námesztovszki Béla bácsi, aki hetvenöt éves kora ellenére heti kétszer lejár a terembe, és besegít a munkába, évente három hónapot pedig Attilánál tölt Németországban, aki a Bundesligában játszik és edzősködik. — A németországi asztalitenisz legalább húsz évvel a szerbiai előtt jár. A legjobb német szakkönyvet magyarországi szakemberek magyarra fordították, Zsolt és Attila pedig a szerb fordításon dolgoznak. Ez lesz a szerb asztalitenisz ábécéje, ez alapján kell dolgozni a jövőben.
A tavaly októberben újraindított asztaliteniszklub edzői teendőit Námesztovszki Zsolt látja el, aki játékos-pályafutása alatt egyéniben és csapatban is országos bajnoki címet nyert, három évig együtt dolgozott minden idők legjobb edzőjével, a csókai Szabó Istvánnal, és a válogatottban is többször szerepelt, edzőként pedig a topolyai TSC-ben, majd három éven át Magyarországon dolgozott. Tanítványai jelentős nemzetközi sikereket értek el egyebek között a korosztályos Európa-bajnokságokon, ahonnan rendszerint több éremmel tértek haza. Néhány évig szüneteltette edzői tevékenységét, miután azonban gyermekei, Bence, Sára és Gergő elkezdtek játszani, ő is visszatért szeretett sportágához.
— Több mint húsz magyar és szerb anyanyelvű gyerekkel, fiúkkal és lányokkal dolgozunk október óta. A gyerekeket még nem igazoltuk le, tehát ranglistaversenyeken még nem indulhatunk, viszont helyi és regionális tornákon már részt vettünk. Június-júliustól magasabb szintre lépünk, a gyerekeket leigazoljuk, a klubot pedig valószínűleg benevezzük a legalsó ligába, így olyan versenyekre is eljuthatunk, amelyekre, versenykönyv hiányában, eddig nem volt lehetőségünk. Az általános iskola vezetőségének köszönhetően elkészült a tornaterem feletti balkon, melynek padlózatát taraflex borítja, reflektorokat is sikerült felszerelni, úgyhogy itt és a teremben is tudunk dolgozni. Az edzésekre járó fiatalok száma minden bizonnyal növekedni fog, úgyhogy további edzések bevezetése várható. A gyerekek megszerették az asztaliteniszt, ami nagy örömmel tölt el. Hétfőn egyik játékosom rossz jegyet kapott, és büntetésből nem engedték edzésre, ő azonban felkínálta szüleinek a táblagépét egy évre, csak hogy részt vehessen az edzéseken. Ez a mai világban nagyon pozitív visszajelzésnek számít. Az edzéseken megpróbálunk egészséges környezetet teremteni mindenféle kütyük és káros szenvedélyek nélkül — mondta Zsolt, hozzátéve, hogy egy nyertes pályázatból további asztalokat szereztek be a Magyar Nemzeti Tanács jóvoltából.
Zsolt azt is elmondta, hogy folyamatosan fogadják az új tagokat, októberben pedig újabb csoportok indítása is elképzelhető. Munkáját a szülők segítik, akik közül négyen-öten rendszeresen bejárnak a klubba, és játszanak a gyerekekkel. Az alma nem esett messze a fájától, hiszen a Námesztovszki családban már a harmadik generáció foglalkozik asztalitenisszel. Béla bácsi a klub alapító tagja, Zsolt testvére, Attila több érmet nyert az Európa- és a Balkán-bajnokságokon, Bence, Sára és Gergő pedig most bontogatják szárnyaikat nem is akárhogyan, Bence ugyanis a TSC színeiben a közelmúltban egyéniben és a temerini Pető Maximmal párosban is országos bajnoki címet nyert az U11-es korosztályban.
![]()
Edzés előtti csoportkép
— A verseny előtt az országos bajnoki cím megszerzését tűztem ki célul, ez sikerült is. Egyéniben hat meccset játszottam az erős mezőnyben, és mindössze egyetlen játszmát vesztettem. Párosban is csak egyetlen szett elvesztésével nyertük meg az országos bajnokságot. A közelmúltban a kragujevaci tornán is diadalmaskodtam, vitrinemet sok, az elmúlt négy év alatt szerzett serleg és érem díszíti. Az egyéni számomra könnyebb, a páros egy kicsit nehezebb, mert ott a társadra is figyelned kell. A tenyeres oldalam az erősebb, a fonák pörgetésemen akad még csiszolnivaló. Legközelebb Temerinben állok asztalhoz, azt a tornát is szeretném megnyerni. A későbbiekben szeretnék fizetett játékos lenni, tehát jó lenne, ha a pingpongból tudnék megélni — mondta Námesztovszki Bence.
Námesztovszki Sára eleinte röplabdázott, majd az asztaliteniszre tért át. A közelmúltban Újvidéken, a fiatalok sportjátékán ezüstérmet szerzett, és a nyáron négy napra a németországi Bonnba utazik a döntő tornára.
— Az U13-as országos bajnokságon egyéniben bejutottam a legjobb nyolc közé, ami jó eredménynek számít, mert olyan versenyzőket is legyőztem, akiket korábban még nem, míg párosban egy dunacsébi lánnyal bronzérmet nyertünk. Az asztalitenisz fejleszti a reflexeket, amit magamon is észrevettem, kirázza a stresszt belőlem, és utána a tanulás is jobban megy. Általában azonnal csavartat szerválok, majd rögtön kontrázok, erre építem a taktikám. Az egyéni és a páros mellett a vegyes párost is nagyon szeretem, melyet Bencével játszom együtt. Otthon néha összeszólalkozunk, az asztal mellett azonban kiválóan megértjük egymást. Tervem, hogy bekerüljek Európa legjobb húsz játékosa közé — mondta Sára.
Námesztovszki Gergő három éve asztaliteniszezik. Eddigi pályafutása során egy arany-, két ezüst- és négy bronzérmet szerzett, célja pedig, hogy egy napon Európa-bajnok legyen. Túri Lia fél éve edz. Előbb öccse, Leó kezdett a sportággal foglalkozni, majd neki is megtetszett. Eddig két tornán vett részt, Újvidéken nem ért el helyezést, a bajsai házibajnokságon pedig édesapjával párosban a 4. helyen végzett. A nyesés és a ziccer a legerősebb fegyvere, a pörgetést azonban még sokat kell gyakorolnia, hiszen elmondása szerint 20 labdából 5-öt tud visszaütni. Készül a temerini versenyre, ahol helyezést szeretne elérni. Danina Kaćanski öt hónapja játszik, kedvenc ütésfajtája a tenyeres. A győzelemnél sokkal fontosabbnak tartja, hogy élvezze a játékot. Luka Vučković nyolc hónappal ezelőtt ragadott ütőt. A sportágban leginkább a labdákért vívott harc fogta meg. Jó játékossá szeretne válni, habár tudja, ezért még nagyon sokat kell dolgoznia.
A Bajsa Asztaliteniszklubban családi hangulatban, kiváló szakemberek irányításával folyik a munka, ami biztosíték arra, hogy a közeljövőben további tehetségek kerülhetnek ki onnan.