Mostani perspektívából egyelőre kiszámíthatatlan, hogyan hat az inflációra már a közeljövőben a koronavírus-járvány és annak gazdasági hatásai. Az eddigi tapasztalatok és a gazdasági logika is azt sugallja, hogy rövidesen véget érhet az évek óta tartó korszak, melyet alacsony infláció jellemzett. Egyaránt érvényes ez a hazai körülményekre és a globális szintekre is. Elkezdtek az értékálló befektetések iránt érdeklődni, sok esetben pedig abba az irányba elmozdulni is a piaci szereplők. Ettől még természetesen nem kell bekövetkeznie az infláció megugrásának, de önmagában már az ilyen közhangulat és az ilyen irányba tett lépések is előidézhetik a pénzromlást.
Viszonylag rövid idő telt el a vészhelyzet megszűnése óta, és nem látjuk még a válsághelyzet végét. A lehetséges következményeket azért is nehéz elemezni, mert nem tudhatjuk, a járványügyi helyzet milyen fordulatokat hozhat még. A közgazdászok már egy éve kongatják a vészharangot, hogy világméretű recesszió várható. Azt viszont sosem tudjuk meg, hogy ha nincs a járvány, akkor is mindenképp bekövetkezett volna-e valamiféle válság, vagy sem.
Vannak olyan vélemények, amelyek szerint a dinárunk túlértékelt. Azt is tudni kell, hogy véletlenek általában nincsenek. Főleg olyanok, hogy egy nemzetgazdaság vagy egy ország fizetőeszköze véletlenül jól teljesít. Az ellenkezője viszont a történelem során is sok esetben megvalósult. Véletleneken múlott a gazdasági összeomlás, nem várt események befolyásolták az árfolyam alakulását. A COVID—19 gazdasági hatásainak tompítására a világ kormányai és jegybankjai hatalmas összegeket juttattak a bajba jutott cégeknek, háztartásoknak. A válság vége nem sejlik ugyan, lassan mégis nyilván el kell gondolkodni a következő lépéseken. Mert véletlenek a jövőben sem lesznek, csak nekünk tűnhet így, ha nem leszünk rá felkészülve. A fiskális és a monetáris politika célzott intézkedései lehetővé tették, hogy minden polgár, aki igényelte, megkapja a 100 eurós segélyt. A minimálbér-támogatást is kifizették annak a több mint 1 millió munkavállalónak, aki annak a 232 000 vállalatnak az egyikében dolgozik, amely kérte az államnak a koronavírus-járvány következményeinek enyhítésére felkínált támogatását. A dinár árfolyama mindezt jelentősebb ingadozások nélkül „kibírta”. Az infláció sem ugrott meg, a piacon egyelőre semmiben sem mutatkozott hiány. Mindez optimizmusra adhat okot.
Akárcsak 2008 után, a gazdasági világválság kezelésére — jobb híján — most is példátlan pénznyomtatásba kezdtek a jegybankok. A koronavírus-járvány megjelenése után az európai és az amerikai monetáris döntéshozók újra „befűtötték” pénznyomdáikat. Mindössze néhány hét alatt dollár- és euró-százmilliárdokat bocsátottak ki a pénzpiacokra. Csakúgy mint korábban, most is hallhatjuk a kritikus hangokat, melyek szerint a monetáris bázisok hirtelen bővülését nem lehet büntetés nélkül megúszni. Inflációval, pénzromlással, árfolyam-ingadozással fenyegetnek. Nyilván nem is alaptalanul. A közgazdászok viszont azzal számolnak, hogy a világ GDP-je az idén 3—5 százalékkal visszaesik ugyan, de jövőre már ugyanilyen mértékű növekedés várható. Sok szakértő szerint biztosra vehető, hogy a tanulságok levonása után az óriáscégek igyekeznek majd lerövidíteni az ellátási láncokat. Valószínű, hogy a külföldre telepített gyárak egy része visszatér majd Európába. Ez egy hatalmas új esély lehet. Térségünk várhatóan jelentősen felértékelődik ilyen szempontból. Ha élni tudunk a feltáruló lehetőségekkel, a folyamat végén annak nyertesei is lehetünk majd.
(Pixabay.com)
